Nyéki Balázs szerint tévútra terelheti a játékosokat, ha nem kapnak kritikai észrevételeket

– Aki a helyszínen vagy a televízióban követte az Olympiakosz elleni mérkőzést, lendületes és hatékony játékot láthatott a Ferencvárostól. De mi történt a téli világversenyek idején a Népligetben?
– Fokozatosan kialakult egy csoport, amelynek tagjai a válogatottak távollétében elsősorban fizikai jellegű alapozást végeztek – mondta lapunknak Nyéki Balázs, a férfi vízilabda ob I-ben címvédő FTC-Telekom vezetőedzője. – Miután a fiatalok visszatértek az Európa-bajnokságról, a szárazföldi felkészülés mellett a vizes edzéseken igyekeztünk olyan alapot adni nekik, ami szükséges ahhoz, hogy a legfontosabb mérkőzéseken is helytálljanak. Folyamatosan csatlakoztak a játékosok, a világbajnokság után Reccóba utaztunk, hogy kicsit kiszakadjunk a megszokott népligeti közegből. Nagyon hasznos edzőmérkőzéseket játszottunk az olaszokkal, az első meccs megmutatta, hogy azért még van lemaradásunk hozzájuk képest, a másodikra viszont sikerült szintet lépnünk. A hajnali hazaút után Szegeden játszottunk bajnokit, majd következett az Olympiakosz elleni találkozó, amelyet már nagyon vártunk. Erős riválist győztünk le, a körítés is fantasztikus volt, vagyis nagyon jól indult a tavasz – remélhetőleg a folytatás is hasonló lesz.

– Mennyire volt nehéz a dohai csalódás után felrázni a világbajnokságról hazatérő játékosokat?
– Szerencsére nem volt időnk keseregni a vébé után, mert egymást érték az edzések és a mérkőzések. Ha az olimpia jól sikerül, azt mondom, hogy így kellett alakulnia a világbajnokságnak, de kár tagadni, nagyon nehezen éltük meg, ami Dohában történt. A külföldi játékosaink is csalódottak voltak, az olasz légiósok például az elveszített döntőt sajnálták, viszont a Népligetbe mindenki motiváltan tért vissza. Dusan Mandics már a vébé alatt azt mondta, hogy alig várja a közös munkát, ami nagyon jólesett.

– Erőnlétileg eltérő állapotban voltak a játékosok?
– Természetes, hogy akadtak kisebb különbségek, de igyekeztünk csökkenteni ezeket. A nyári Magyar Kupa előtt hasonló volt a helyzet, a világbajnokságról hazatérve hamar újra munkába álltak a srácok, ám míg akkor két hetet pihenhettek, ezúttal csak egyet. Szerencsére a rutinos játékosok is jó állapotban érkeztek vissza, a következő feladat, hogy minél tovább formában maradjanak.

– Tavaly nyáron lépett elő másodedzőből a Ferencváros vezetőedzőjévé. Megszokta már, hogy az ön kezében van a gyeplő?
– Szerintem igen, de érdemes lenne megkérdezni a játékosokat, hogy ők is így érzik-e. Napról napra igyekszem fejlődni, és úgy szervezni a munkát, hogy a stábtagok is tudják, mennyire fontos a szerepük. A másodedzői feladatokat Korényi Balázs vette át tőlem, akivel rendszeresen egyeztetünk, a meccsek után néhány órával már telefonálunk, és megbeszéljük a történteket. Nagyjából egy hónapra előre gondolkodunk, de minden hét végén elküldöm a következő heti edzéstervet. Fontos, hogy jól érezzék magukat a játékosok, szeressék, amit csinálnak, ugyanakkor megvan a szükséges fegyelem, ami szerintem kívülről is látszik.

– Nagyon bő a keretük, így törvényszerű, hogy mindig vannak kimaradók. Hogyan lehet mégis tűzben tartani a tizennyolc játékost?
– Az őszinteség a legfontosabb. A vesszőparipám, hogy tévútra terelheti őket, ha nem kapnak kritikai észrevételeket, a visszajelzések elengedhetetlenek a fejlődésükhöz. Nálam nincs félrebeszélés, mindig elmondom a kimaradóknak, hogy miért nem játszanak, és hogyan tudnának előrelépni. A bő keretet indokolja, hogy a sérülések ellenére ugyanazt a minőséget képviselje a csapat a fontos mérkőzéseken, de figyelek a rotációra is, hogy fenntartsam a játékosok motivációját.

– A célok közé tartozik, hogy veretlenül nyerjék meg a bajnokságot?
– Amikor ificsapatot irányítottam, és azt vártam, hogy veretlenül legyünk bajnokok, rögtön az első rangadót elveszítettük. Megtanultam, hogy felesleges terheket nem érdemes a játékosok vállára tenni, mert van elég stresszhelyzet az életükben, és úgyis mindig nyerni akarnak. A bajnoki címnél viszont nem adjuk alább.

– Nyéki Balázs irányításával még nem kapott ki a Fradi, de mi történne, ha idővel megszakadna a jó sorozatuk?
– Tanulnánk a vereségből, hogy a következő mérkőzésen ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Nem kérdés, hogy kellenek a pofonok is, de nagyon nem mindegy, melyik fázisban kapjuk őket, mert a versenysorozatok végjátékában már nehéz javítani. Egyébként a Szolnok elleni utolsó másodperces győzelem másnapján úgy építettem fel a megbeszélést, mintha kikaptunk volna, mert kifejezetten rosszul játszottunk, és nagy mázlival nyertünk.

– A Olympiakosz elleni győzelmüket viszont egyáltalán nem a szerencsének köszönhették. Mekkora lépéselőnyt jelenthet a Bajnokok Ligája második csoportkörében, ha szerda este Bresciában is nyernek?
– Nyilván közelebb kerülnénk a négyes döntőhöz, de akkor sem nyugodhatnánk meg. A Bajnokok Ligája külön tiszteletet érdemel, a sikeres mérkőzések után is ugyanolyan energiákat kell mozgósítaniuk a játékosoknak, hogy újra meg újra a legmagasabb szinten teljesítsenek – ahogy szoktam mondani, minden edzésen kicsit „meg kell halniuk”. Abban állapodtam meg velük, hogy ha a BVSC-t és a Bresciát is legyőzzük, kapnak négy nap pihenőt. Az első feltétel teljesült, szerdán a rendes játékidőben kell nyernünk, mert három ponttal szeretnénk hazatérni.

VÍZILABDA
Férfi Bajnokok Ligája
Negyeddöntős kör, 2. forduló
20.00: Brescia (olasz)–FTC-Telekom Waterpolo (Tv: M4 Sport)