Férfi vízilabda: Vámos Márton ismerős közegbe érkezik

– Kézenfekvő döntés volt, hogy amikor visszatér Magyarországra, a Ferencvárosban folytatja?
– Igen, mert tudtam, nagyon jó körülmények fogadnak, és kiváló játékosokhoz csatlakozhatok – mondta lapunknak Vámos Márton, miután az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapata a keddi keretbemutatóján bejelentette érkezését. – Amikor két éve távoztam a klubtól, az volt a fejemben, ha egyszer hazajövök, biztosan a Ferencvárosba igazolok. Elkezdtünk tárgyalni a vezetőkkel, és olyan jövőképet vázoltak fel, ami nagyon tetszett, valamint az is sokat nyomott a latban, hogy szerettem volna Nyéki Balázzsal együtt dolgozni, baráti a kapcsolatunk.

– Feltételezem, a csapattársainak sem kell bemutatkoznia.
– Mindenkit ismerek a sporttelepen, így könnyű lesz a beilleszkedés, nem kell idő, hogy megszokjam a környezetet. Amióta elmentem, nem volt olyan nagy a fluktuáció, a csapattársaim hatvan százalékával játszottam együtt annak idején. A légiósokról csak jókat hallottam, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az egyik pillanatról a másikra megtalálom a helyem a Ferencvárosban.

– Korábban öt évig játszott a Ferencvárosban, távozásakor azt mondta, hogy kihozta a maximumot abból az időszakból. Lehet még emelni a lécet?
– Persze, hogy lehet, például úgy, ha ismét Bajnokok Ligáját nyerek a Ferencvárossal, mindamellett, hogy a magyar bajnokságban és a kupában is felérünk a csúcsra. A klubvezetőség elmondta, mi a cél, nekünk az a feladatunk, hogy megpróbáljuk teljesíteni, és a lehető legtöbbet adjuk ki magunkból.

– Mennyit fejlődött játékosként és emberileg a görög Olympiakoszban eltöltött két évben?
– Rengeteget tanultam magamról, a környezetemről és az emberekhez való hozzáállásról is. Ha valaki elmegy Görögországba nyaralni, akár egy hetet valamelyik szigetre vagy Athénba, általában mosolyogva tér haza. Én két évig élvezhettem az ottani életet, csak jót mondhatok róla. Játékosként is fejlődtem, jobban megismertem a görög vízilabda-kultúrát, de nem is ezt emelném ki, hanem inkább az emberi oldalát. Sokat tudok meríteni ebből az időszakból.

– Milyen lesz Dusan Mandiccsal együtt játszani a rosszkéz-oldalon?
– Biztosan sokat leszünk egyszerre a medencében, ha sikerül kialakítani az össz­hangot, jól alakul az idény. Róla is sok jót hallottam, kiváló csapatember, akivel könnyen lehet együttműködni. Engem csak motivál, hogy Mandáék fantasztikus idényen vannak túl, a következő évadban is igencsak masszív lesz a jobb oldalunk.

– A válogatott szempontjából előnyös, hogy egyre többen játszanak ugyanabban a klubcsapatban?
– Mindennek megvan az előnye és a hátránya. Ha egész évben ugyanazokat az arcokat látod, meg is unhatjátok egymást, de ettől azért nem tartok. Sokkal valószínűbb, hogy olyan játékkapcsolatok alakulnak ki, amelyek a fontos szituációkban, úgymond, versenyelőnyhöz juttatják az FTC-t és a válogatottat is. Van példa erre is, arra is, a szerbek például úgy nyertek egymás után két olimpiát, hogy tizenegy különböző csapatban játszottak a kerettagok. A felkészülés mindig elegendő idő, hogy összeérjen a csapat, és a játékosok megtalálják a közös hangot.