Férfi vízi: lefékeztük a lendületes horvátokat

Árnyékos sétány, tenisz- és focipályák, faházak, no meg a jó öreg Mladost uszoda. Mintha megállt volna az idő, a Száva-parti liget a honvédüdülők fénykorát idézi – férfi vízilabda-válogatottunk viszont egyáltalán nem pihenni utazott Zágrábba.

Varga Zsolt együttese péntektől hétfőig rövid, de annál nagyobb intenzitású edzőtáborban vett részt a házigazda horvátokkal, a közös gyakorlások és kétkapuzások mellett vasárnap este hivatalos mérkőzés is szerepelt a programban. A szervezők különleges akciót hirdettek, aki piros-fehér kockás dresszben vagy pólósapkában érkezett, ingyen megnézhette a találkozót, így aztán Modric- és Gvardiol-mezes fiatalok ültek le Vogel Soma mellé. Az FTC világbajnok kapusa ezúttal bravúrjai helyett szurkolásával segítette a válogatottat, a szövetségi kapitány ugyanis Bányai Márkra és Szakonyi Dánielre volt kíváncsi. Az első félidőben mindketten védtek egy-egy negyedet, de a rivális lövői nem kegyelmeztek nekik, már 6–1-re is vezettek a horvátok.

„Mindig jó együtt készülni a horvátokkal, de azért jellemző rájuk, hogy a hivatalos meccseken teljesen más lendülettel játszanak, mint az edzéseken – mondta a Nemzeti Sportnak Varga Zsolt, aki a rossz kezdésről is beszélt. – A kétkapus gyakorlásokon csak úgy eljátszogattak a horvátok, aztán a vasárnapi mérkőzés előtt vettek egy mély lélegzetet, és hatalmas elánnal kezdtek. Mintha altattak volna minket, a szombati tapasztalataink alapján talán azt hittük, könnyedebb lesz az eleje, ehelyett mélyről kellett kapaszkodnunk.”

A kapitány a második negyed közepén kért időt, mint elárulta, annyit mondott a játékosoknak, hogy a nagy terhelés miatt érthető fáradtság ellenére „dolgozzák át magukat”, vegyék fel a mérkőzés ritmusát. Sokatmondó volt, ahogy az egyik horvát indítást mesterien lefülelő Szakonyi Dániel űzte, hajtotta a mezőnyjátékosokat – felkészülés ide vagy oda, a profi attól profi, hogy mindig nyerni akar. Nem is állt messze a győzelemtől a magyar válogatott, amely már a nagyszünetig lőtávolon belülre került, majd Hárai Balázs lehetetlen szögből lőtt góljával 9–9-nél utolérte ellenfelét.

„Elléptek a horvátok, de volt tartásunk és vissza tudtunk jönni, amit fontosnak tartok – hangsúlyozta Varga Zsolt. – Akadtak játékelemek, amelyek nem működtek jól, bízom benne, hogy ahogy haladunk előre az időben, minden kisimul. Kezd összeállni a fejemben, mit szeretnék, de a zágrábi kétkapuzásokat még videón is meg kell néznem a kerethirdetés előtt. Nagyon hosszú héten vagyunk túl, még vasárnap reggel is gyakoroltuk az emberelőnyöket a horvátokkal, számítottam rá, hogy előjön a fáradtság, de jó volt látni, hogy túlléptek rajta a játékosok.”

Olyan érzésünk volt, mintha a hivatalos mérkőzésen is előny-hátrány gyakorlás zajlott volna, a góljaink döntő többségét fórból szereztük, a végére hatan is kipontozódtak. Ellenséges hangulatról persze szó sem volt, mondhatni, barátságosan gyűrték egymást a felek, a játékvezetők pedig az utolsó negyedben már félhomályban igyekeztek kiszúrni, ami a víz alatt történt. A látási viszonyokon nem segített, de igencsak jól nézett ki, amikor a horvát szurkolók az utolsó percben a telefonjukkal világítottak, hogy aztán Loren Fatovic negyedik góljánál talpra ugorjanak, majd Manhercz Krisztián utolsó másodperces egyenlítését követően elinduljanak hazafelé.

Csakhogy gyorsan vissza kellett fordulniuk, merthogy a 12–12-es döntetlen után ötméteresek következtek – legalább ezeket is gyakorolhattuk. Vogel Soma ezúttal nem segíthetett, és bár Szakonyi bemutatott egy nagy védést, a horvátok örülhettek a végén. Azért a mieinknek sem volt miért bánkódniuk, mint a szövetségi kapitány elmondta, nagyon hasznosan telt a zágrábi kiruccanás. A kerettagok megkapták a lehetőséget, hogy a regnáló világbajnok ellen is bizonyítsák, ott a helyük a párizsi járaton.

„A közönség miatt jobban felszívták magukat a horvátok, de egyszerűen nem kerülhetünk hat egyes hátrányba, viszont a csapat erejét mutatja, hogy visszajöttünk a meccsbe – értékelt lapunknak Manhercz Krisztián. – Régen nem játszottunk más válogatottal, kicsit elszoktunk tőle, de már néhány nap alatt sokat fejlődtünk. A felkészülés felénél járunk, egyre jobb a csapat dinamikája, a következő hetekben a taktika kerül előtérbe.”

A Száva partja volt az első megálló, a Szajnáé a végállomás – de addig még sok víz lefolyik a Dunán.