Nagyon sima vereség a spanyoloktól a vízilabda-vk-selejtező döntőjében

Olyannyira erőn felül teljesített a megfiatalított magyar férfi vízilabda-válogatott a világkupa-selejtező elődöntőjében, hogy tudvalevő volt, a görögök elleni játékot szinte lehetetlen fokozni. A tízgólos győzelem után némi képzavarral élve két lábbal a földön kellett maradni, de a játékosokat ismerve emiatt nem kellett aggódnunk – amiatt már annál inkább, hogy a bukaresti torna nyitó mérkőzése után a döntőben „visszakaptuk” Spanyolországot.

A nyolc párizsi olimpikonnal felálló Európa-bajnokot ugyanis fűtötte a revansvágy, és ennek megfelelően állt bele a mérkőzésbe, fegyelmezett, taktikus játékkal igyekezett kifogni a szelet a vitorlánkból. Nagyon ügyeltek rá a spanyolok, hogy ne tudjunk lefordulni, az első félidőben mindössze egyszer értünk fel két húzásból a kapujuk elé – abból gól lett, rendezett védekezéssel szemben viszont ezúttal nehezen érvényesültünk.

Próbálkoztunk bejátszásokkal, de szoros őrizetet kaptak a centereink, ha el is jutott hozzájuk a labda, a befejezésbe hiba csúszott. Maradtak tehát az átlövések, csak hát a világklasszis Unai Aguirre megbabonázta a mieinket. A túloldalon viszont a nyolc gólig jutó Álvaro Granados tarthatatlan volt, rendszerint hét-nyolc méterről lőtte át a zónát – előfordult, hogy a hálótartó vasról pattant vissza hozzá a labda.

Varga Zsolt kapust cserélt (Szakonyi Dániel helyére Csoma Kristóf érkezett) és időkéréssel igyekezett felrázni a társaságot, ám Roger Tahull centergólja igencsak demoralizálóan hatott. És ahogy ilyenkor lenni szokott, amikor hosszú percek után ötméteresből megtörhettük volna a gólcsendet, a videófelvétel alapján visszavonták a büntetőt…

Ekkor már nyolc góllal, 10–2-re vezettek a spanyolok, úgyhogy kellett a lelkünknek Nagy Ákos mesteri ejtése, a lelátón ülő magyar szurkolók még hullámoztak is. Az elmúlt napokban sok hasonló megoldásnak örülhettek, és bár a döntőt 15–9-re elveszítettük, az összkép minden szempontból pozitív.

VÍZILABDA
FÉRFI VILÁGKUPA, SELEJTEZŐ, BUKAREST
A 7. helyért
Grúzia–Egyesült Államok 17–12 (5–4, 4–3, 3–2, 5–3)
Az 5. helyért
Japán–Horvátország 8–20 (2–3, 2–5, 1–5, 3–7)
A 3. helyért
Görögország–Montenegró 17–10 (3–2, 7–1, 4–3, 3–4)
DÖNTŐ
Magyarország–Spanyolország 9–15 (1–4, 1–4, 2–3, 5–4)
Bukarest, 400 néző. V: Spiritosanto (amerikai), Milovics (szerb). 
MAGYARORSZÁG: Szakonyi – Manhercz K. 1, Ekler Zs. 2, Vismeg Zs. 1, Varga V., Vigvári Vendel, Burián. Csere: Csoma (kapus), Angyal, Tátrai D. 1, NAGY ÁKOS 2, Kovács P., Bedő, NAGY ÁDÁM 2. Edző: Varga Zsolt
SPANYOLORSZÁG: AGUIRRE – Biel, LARUMBE 1, GRANADOS 8, Pérez, SANAHUJA 2, Bustos. Csere: Daura 1, Valls, Valera 1, Tahull 1, Casabella 1, Gomila. Edző: David Martín
Emberelőny-kihasználás: 7/2, ill. 8/7. Kettős emberelőny-kihasználás: 1/1, ill. –. Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 2/2. Kipontozódott: Vigvári Vendel (18. p.), Gomila (24. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Nem azt mondom, hogy ez az igazi arca a csapatnak, miképp azt sem, hogy a szombati volna az. Reálisan valahová a kettő közé kell belőni – a görögök ellen minden lövésünk ült, jó helyre ment, ők kapust cseréltek, minden működött… Ezúttal ez megfordult, és azért látszott, hol van a több rutin, tapasztalat.