Csodák csodája: a magyar olimpiatörténet legnagyobb pillanatai – 4. rész, vízilabda-válogatott

4. VÍZILABDA-VÁLOGATOTT
1964. október 18., Tokió 
(A szovjetek elleni utolsó mérkőzés)

A Népsport így tudósított a magyar vízilabda-válogatott tokiói, a sorban az ötödik aranyérmének megszületéséről: „A fiúk összeszorított fogakkal, utolsó erőfeszítéssel támadtak és támadtak. A félpályánál Konrádhoz került a labda, megindult vele előre, de a védők zavarták, s így oldalra továbbított Rusoránhoz. Középcsatárunk megvárta, amíg az előre száguldó Dömötör kifordul, azután a kezére tálalta a labdát, és Dömötör egy lövőcsel után a bal sarokba ívelt, 5:2…”

Pólósaink közül Gyarmati Dezső és Kárpáti György 1952 és 1956 után triplázott, amivel utolérte a századelő két britjét. (A mieink közül 2008-ban Pekingben további hatan lettek „háromszorosok”.)

Az 1964-es tokiói győzelem megszületéséről utóbb Dömötör Zoltán így nyilatkozott: „Miután öt-kettőre módosult az eredmény, még volt hátra harminc másodperc. Az én gólom elvesztette volna jelentőségét, ha a szovjetek utolsó támadásánál Ambrus Miki bravúros védéssel nem akadályozza meg az ellenfél harmadik gólját. Ha nem véd, elvész a nagyon várt aranyérem.”

A sorozat korábbi részei:
3. rész: Papp László
2. rész: Csik Ferenc
1. rész: Hajós Alfréd