Madaras Norbert: A fiatalok magasra tették maguknak a lécet

– Húsz évvel a montreali világbajnokság után Szingapúrban ismét mindkét vízilabda-válogatottunk döntőt játszott. Hogyan értékeli a látottakat?     
– Fantasztikus, hogy két döntőben is érdekelve voltunk – válaszolta a kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke. – Nyilván sajnálja az ember, hogy nem nyertük meg legalább az egyiket, de ez is benne volt a pakliban, mert nagyon erősek a riválisaink. Kilencvenöt százalékban elégedettek lehetünk, kijelenthető, hogy mindkét csapatunk kihozta magából a maximumot.

– A keretbemutató sajtótájékoztatón kettős várakozásról beszélt, az eredményesség mellett az új játékosok beépítését is kiemelte. Ebből a szempontból mennyire elégedett?  
– A magyar vízilabdázásban mindig legalább a négy közé jutás a cél, ezúttal sem értük be kevesebbel. Emellett már tavaly ősszel, a kapitányok kinevezésekor megfogalmaztuk az elvárást, hogy találjanak és építsenek be új játékosokat, akik a jövő válogatottjainak a gerincét alkothatják. Szingapúrban sokan pályafutásuk első világbajnokságán szerepeltek – kimondottan jól teljesítettek, vagyis mindenképpen biztató a folyamat.

– Hogyan illeszkedett ebbe a folyamatba a világkupa és a két hazai rendezésű torna?
– Nagyon jól szolgálták a felkészülést. A világkupában lehetett kísérletezni – a vetélytársak is így tettek, az olimpia utáni év általában így telik. A fiatal tehetségeink megkapták a lehetőséget és éltek is vele, kiharcolták, hogy ott lehessenek a világbajnokságon. Szingapúrban pedig megmutatták, igenis odavalók, lehet számítani rájuk.

– Tehát kijelenthető, hogy letették a névjegyüket a nemzetközi elitben?     
– Igen. Nem könnyű végigjátszani a világversenyeket, de jól mutatkoztak be, mondhatni, magasra tették maguknak a lécet. A tapasztalatokra alapozva folytatniuk kell a fejlődést, bízom benne, hogy van még bennük. A végén mindig az a csapat győz, amelynek széles a bázisa: ha van tíz kimagasló képességű játékosod, az ellenfeleid nem tudják, éppen melyikük döntheti el az adott mérkőzést. Az a célunk, hogy az olimpiai ciklus második felére eljussunk erre a szintre.

– A szingapúri tornán már az új szabályok szerint, kisebb pályán és rövidebb támadóidővel zajlottak a mérkőzések. Mi a véleménye a változtatásokról?     
– Több a támadás, a lövés, ezáltal többet kell védekezni is. Jók a benyomásaim, szerintem nekünk fekszik is ez a játék, mert elöl kimondottan hatékonyak vagyunk. Persze, az új szabályok miatt értelemszerűen az ellenfélnek is több lehetősége adódik, vagyis hátul még jobban kell figyelnünk.

– Mondhatjuk, hogy a férfiaknál a spanyol, a nőknél a görög válogatott előrébb, mindenki más hátrébb jár a mieinknél, vagy ennyire azért nem egyértelműek az erőviszonyok?
– A spanyol férfiválogatott nagyon erős, biztosan a mezőny előtt jár kicsivel, a nőknél pedig a görögök nyertek meg mindent az idén, szóval őket is kiemelhetjük, de közel vagyunk hozzájuk. Az ötödik helyért holland–ausztrál meccset rendeztek Szingapúrban, a kereteket ismerve és a látottak alapján ez a két csapat a döntőt is játszhatta volna egymással. Az erőviszonyok hasonlóak, mint eddig, jók a vetélytársaink, nem állhatunk meg.

– Már csak azért sem, mert januárban már Európa-bajnokságot rendeznek, aztán két év múlva világbajnokság Budapesten, majd olimpia Los Angelesben… Hogyan építik fel ezt a ciklust?
– Kettébontottuk: az első két évben az építkezés kerül előtérbe, az Európa-bajnokság ezt a célt is szolgálja, aztán a már-már kész csapatok finomítására törekszünk. A hazai rendezés miatt is nagyon motiváló a világbajnokság, egy évvel később pedig már jön az olimpia – még ha most távolinak is tűnik, nagyon hamar itt lesz.