Kovács Róbert: Már nincs biztos győzelem

–  Nem úgy alakult az idény, ahogy tervezték, az ob I-ben kicsúsztak a legjobb négyből, az ötödik helyen végeztek. Miért maradt el a szereplés a várakozástól?     
– Meglehetősen zaklatott idényen vagyunk túl, személyemben márciusban új edző érkezett a csapathoz, s már tavasszal elkezdtem építeni a jövő évad keretét. A játékosok tudták, hogy kivel tervezek, és azt is, kivel nem, mégis maradt még másfél hónap hátra a bajnokságból, amelyben közösen kellett küzdenünk. Noha profikról van szó, ez hat a lélekre, bárki meginoghat. Ez az egyik, ami nem tett jót nekünk, okozott egyfajta belső feszültséget, amit nehéz volt kezelni. A másik, hogy egyetlen rangadót sem sikerült megnyernünk, az ősszel és tavasszal sem. Ez rossz hatással volt a játékosok önbizalmára, nem tett jót nekik. Hiába volt meg az akarat, a megfelelő edzésmunka és a hozzáállás vagy épp fontos összecsapásokon meccs­labdáink, szép lassan elúszott minden – mondta a Nemzeti Sportnak Kovács Róbert, a Vasas férfi vízilabdacsapatának vezetőedzője.

–  Március kilencedikén vette át a csapat irányítását Szlobodan Nikicstől azt követően, hogy a Vasas tízből hét tétmérkőzést elveszített. Ez nem hálás feladat.     
– Arra már felkészültem, hogy a nyártól én leszek a vezetőedző, hiszen erről korábban megegyeztünk, ám az elég nagy feladatnak tűnt, hogy egyik napról a másikra, a legfontosabb mérkőzések előtt történik meg. A vezetőség úgy gondolta, a váltás lendületet adhat az együttesnek, ez sajnos nem jött be.
    
– Legutóbb a kinevezését követően beszélgettünk, akkor úgy fogalmazott, az egyik legfontosabb feladatuk az önbizalom visszaszerzése.     
– Sajnos nem volt kapaszkodónk, olyan emlék, mérkőzés vagy nagyobb siker, amelyhez nyúlhattunk volna. A Honvéd a tökéletes példa az ellenkezőjére: a győzelmek összekovácsolták a csapatot, és olyan állapotba került, amellyel minden sorozatban döntőbe jutott a tavasszal. Nálunk hiányoztak azok a sikerek, amelyeket nem a kötelezőnek vélt bajnoki győzelmekkel értünk el. Azok, amelyekkel építhettük volna az önbizalmunkat. Meg arról se feledkezzünk meg, hogy nagyon összeért a mezőny, nem véletlenül szerzett fontos pontokat otthon az Eger és a Szeged, illetve az OSC sem véletlenül nyert idegenben a BVSC ellen. Ez nem meglepő, a kisebb pályán felgyorsult a játék, az esélytelenebbeknek vélt klubok is elkaphatják a topcsapatokat.

  – Az idény végén ismertették, hogy meglehetősen sok, összesen hét játékosuk távozik. Nem sokkal később négy pólós érkezését jelentették be. Összeállt a keret a következő idényre?     
– Igen, új érkező már nem várható. Valóban sokan mentek el, húznunk kellett egy vonalat, amellyel lezárjuk az elmúlt ötéves időszakot, és elkezdjük megvalósítani az elképzeléseimet. Ehhez nagyobb változásra volt szükség, olyan pólósokat szerettem volna igazolni, akik játékban és struktúrában illeszkednek a terveimbe. E szerint próbáltunk meg igazolni, a megadott anyagi kereten belül. Érkeztek olyan fiatalok, akiknek lendületet kell adniuk, illetve olyan is, aki a stabilitást és a rutint hozza. Mindemellett számítok jó néhány játékosra az utánpótlásunkból. A végeredménnyel elégedett vagyok, jónak látom a keretet, a csapat szerkezetét.

– Milyen célokat tűznek ki a következő idényre?     
– A bajnokságban mindenképpen szeretném a legjobb négy közé vezetni a Vasast. Ehhez meg kell érteniük a srácoknak, hogy már nincs biztos győzelem, minden egyes meccsen tökéletes koncentrációra van szükség. A felkészülést július huszonegyedikén kezdjük el, több csapatépítő programot is szeretnénk szervezni. Az évad tulajdonképpen a Magyar Kupával kezdődik, amelyben szintén a legjobb négy közé szeretnénk jutni. Előttünk lesz még a Konferen­ciakupa is, amelynek első idényében a Honvéd kiválóan szerepelt – ez havi egy meccsterhelést jelent; minitornákon is részt veszünk, ezeken úgy kell játszanunk, hogy az elért eredmények pozitív töltetet, önbizalmat adjanak.