Burián Gergely: Érzem, amikor igazán kell, nyerünk majd döntőt!

A 2025-ös szingapúri világbajnokság után tölthetett el ismét hosszabb időt a válogatottban Burián Gergely – a 2026. januári belgrádi Európa-bajnokságot kihagyta, az áprilisi világkupa-selejtezőn újra csapattag volt, de akkor Varga Zsolt szövetségi kapitány elmondása szerint csak tíz napot volt együtt a válogatott, benne néhány közös edzéssel az egyhetes torna előtt. A július végi sydney-i világkupadöntőre a teljes keret június végétől kezdett készülni, és akik a nemzetközi kupasorozatok végjátékában érdekelve voltak (beleértve Buriánt, aki Bajnokok Ligáját nyert a Barcelonetával), a többiekhez képest kicsit később csatlakoztak a nemzeti csapathoz.

„Nagyon örültem, hogy visszakerültem a válogatottba. Akadt néhány mélypont az idény során, ami miatt nem lehettem ott Belgrádban, de később szerencsére nyújtottam olyan teljesítményt, hogy ismét meghívót kaptam. Újra együtt játszhattam a barátaimmal, nagy élmény volt a sydney-i túra, és bár nem tudtuk megnyerni a döntőt, szerintem ott tart a csapat, ahol tartania kell” – részletezte lapunknak a következő idénytől a Jug Dubrovnikban szereplő Burián Gergely.

Varga Zsolt szövetségi kapitány a minap úgy fogalmazott a Nemzeti Sportnak, megterhelő idényen vannak túl a játékosok, így a felkészülés során igyekezett megtalálni az egyensúlyt munka és regeneráció között.

„A rengeteg mérkőzés sokszor nem is feltétlenül fizikailag, hanem mentálisan kimerítő. A felkészülésben valóban megtaláltuk az ideális edzéstervet, nem hajtottuk túl magunkat, eleget tudtunk gyakorolni és regenerálódni is. A vk-döntő arra is jó volt, hogy megnézzük, milyen módszerrel lehet jól felkészülni egy világversenyre, mert a jövő évi hazai világbajnokság június végén kezdődik, és ha a BL ismét május végén, június elején ér véget, akkor sem lesz sokkal több időnk.”

A horvát válogatottnál úgy látták jónak, ha többségében az augusztus közepi U20-as Európa-bajnokságra készülő játékosoknak adnak lehetőséget Sydney-ben – ők egy félidőn át tartották a lépést a mieinkkel a negyeddöntőben. Az elődöntőben Ausztrália az utolsó másodpercig megizzasztott minket, de mindkét mérkőzést sikerrel vette a nemzeti csapat.

„Sötét ló volt a szinte tét nélkül játszó horvát együttes, az első negyedben megleptek minket. De tudtuk, nyugodtnak kell maradnunk, mert fizikailag úgyis felőröljük őket, és így is történt. Az ausztrál nagyon jó csapat, sokat fejlődött. Megnehezítette a dolgunkat, a közönség is segítette a hazai játékosokat, akik egyre inkább tényezők lehetnek a jövőben. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy mi is jól játszunk, mi bírtuk jobban a hajrát – abban is biztos voltam, ha hűek maradunk a taktikához, és építünk a gyorsaságunkra, elfárasztjuk őket, sikerült is egy góllal nyernünk.”

A görögökkel szembeni döntőben a mieinknek kellett zárkózni, éles csata kerekedett, ám a hajrában Sztilianosz Argiropulosz belőtte az ellenfél győztes gólját.

„A fináléban igyekeztünk mozgatni a görögök centereit, de sajnos elléptek öt kettőre a meccs elején, nem kezdtünk jól. Dimitriosz Szkumpakisz ötször is betalált nekünk, rá nem sikerült eléggé odafigyelnünk. Ám amikor a harmadik negyed közepén először volt nálunk az előny, úgy éreztem, átszakadt a gát, és innentől megfogjuk őket. Az utolsó gólnál hibáztunk emberhátrányban, ezt majd többször meg kell néznünk, hogyan lehet az ilyen szituációt jól kivédekezni, de inkább a világkupadöntőn hibázzunk. Büszke vagyok a csapatra, természetesen csalódottak voltunk, hogy újból kikaptunk egy döntőben, de az elmúlt egy évben egyik válogatott sem játszott egymás után három világversenyen döntőt, a fináléig pedig el is kell jutni. Úgy érzem, a sors akarja így, és amikor igazán kell, fogunk mi döntőt nyerni!”

A torna végeztével a férficsapat három napot „ráhúzott” Sydney-ben csapatépítő jelleggel.

„A felkészülési tornával együtt majdnem három hetet töltöttünk Sydney-ben. Az első héten a meccsek és a mindennapi edzések mellett is volt lehetőségünk városnézésre, volt közös csapatvacsora, de kötetlen időtöltés is. A torna utáni napokban pedig béreltünk egy nagyobb házat három napra, voltunk horgászni, kipróbáltuk a legjobb éttermeket, kávézókat. Nagyon örülök, hogy minden játékos kint maradt, tovább építhettük a csapategységet, és biztos vagyok benne, hogy ez a későbbiekben plusz gólban vagy jó védekezésben fog megmutatkozni!”