Férfi vízilabda Ek: testvéries továbbjutás a cél Ekleréknél

– A magyar bajnokságban már megszokhatták, hogy egymás ellen játszanak, ráadásul a BVSC és a Honvéd mérkőzései mindig rangadók. Ez hamarosan nemzetközi színtéren is megvalósul. Mire gondoltak, amikor kiderült, hogy egy csoportba kerültek az Eurokupában? 
Ekler Bendegúz: Megéreztem, hogy összesorsolnak minket a BVSC-vel. Ha kívánhattam volna, azt választom, hogy ne kerüljünk össze, egyrészt, hogy ne Zsombiék ellen kelljen küzdeni adott esetben a továbbjutásért, másrészt szeretek utazni, új helyeket felfedezni egy-egy idegenbeli meccs alkalmával. Így viszont pozitívum, hogy két magyar csapat esetleg kéz a kézben juthat tovább az A-csoportból.
Ekler Zsombor: Gyakran előfordul, hogy ha nem is a csoportkörben, hanem már az egyenes kieséses szakaszban összesorsolják a magyarokat. Ha már így adódott, legalább olyan négyesbe kerültünk, amelyben szerintem abszolút lehetséges, hogy mindketten továbbjussunk.
– Sopronban születtek, de a szombathelyi Aligátor Vízilabda Utánpótlás Sportegyesületben járták végig a ranglétrát. Ben­degúz 2020, Zsombor 2021 nyarán került a fővárosba. Meg kellett birkózniuk azzal, amikor először szembekerültek egymással? 
E. Zs.: Amikor először Budapestre kerültem és az Újpestben játszottam, eltértek a két csapat céljai, így nem volt akkora tétje, hogy egymás ellen küzdöttünk. Egy ideje viszont már hasonló célokat akarunk megvalósítani a klubjainkkal, de ez is alapvetően jó. Legalább az ezüstérmet szeretnénk megszerezni, ami legutóbb Bendiéknek sikerült. Akkor az elődöntőben éppen a Honvéd ellen maradtunk le a fináléról – nem mondom, hogy irigy voltam, de természetesen nem volt jó érzés. Hozzá kell tenni, hogy utánpótlás-mérkőzéseken, még ha „fel is játszottam”, ritkán szerepeltünk azonos korosztályban Szombathelyen a korkülönbség miatt. A Honvédban viszont volt két nagyon jó idényünk együtt. Főleg a 2022–2023-as volt nagyszerű élmény, amikor kissé váratlanul szereztünk bronzérmet a bajnokságban.

– Sportos családba születtek. Felmenőik többnyire atletizáltak vagy valamelyik labdajátékot űzték. Nővérük, Luca (a képen) kétszeres paralimpiai bajnok atléta, és öccsük, Botond is Szombathelyen kezdte el a vízilabdát. Adta magát a sportolói lét ebben a közegben? 
E. Zs.: Nem. Úgy értem, nem raktak ránk terhet a szüleink – édesanyánk úszott, azt azért szerette volna, hogy mi is megtanuljunk, aztán hamar a vízilabda-előkészítő edzéseken kötöttünk ki. Ügyesek voltunk, kitűntünk az utánpótlásban, majd megkerestek minket Budapestről. Fokozatosan léptünk előre, mígnem az ob I-be is eljutottunk Szombathelyen. Amióta Bende a Honvédba került, a csapat egyik, ha nem a legfontosabb tagja, most már az egyik legrégebbi is.
E. B.: Én is úgy emlékszem, hagyták a szüleink, hogy azt csináljuk, ami boldoggá tesz minket. Általános iskolában volt lehetőség, hogy órák után busszal elvigyenek minket az uszodába, majd vissza a suliba – és megragadtunk a vízilabdánál. Édesanyánk talán abban volt még határozottabb, hogy tanuljunk is a sport mellett, úgyhogy továbbtanultunk, én a Testnevelési Egyetem sportszervezői alapszakán, aztán mesterszakon sportmenedzserként, ami a Corvinusszal közös képzés.

– Inspirálták egymást az évek során? 
E. Zs.: Mivel nem játszottunk közösen sokat az utánpótlásban, nem voltunk állandóan hatással egymásra. A játékstílusunk is eltér, például a lövésünk. Bende akkor a legeredményesebb, ha kapja a labdát, egyet lendít, és azonnal lő, cselek meg lóbálás nélkül. De ellenünk nyugodtan lóbálj! (nevet)     
E. B.: A BVSC ellen biztosan nem fogok! (nevet)     
E. Zs.: De igen, ezzel együtt az is tény, hogy nagyjából együtt jártuk be az utat.
E. B.: Amikor Zsombi ugrásszerűen fejlődött, az is motivált: „nehogy már a kicsi öcsi jobb legyen nálam”, és majd én is megmutatom. Ehhez hozzátartozik, hogy az én korosztályom, a 2000–2001-es extra csapat volt, a klub történetében mi értük el a legjobb eredményt az országos utánpótlásban. Zsombiéknál rendszerint rá támaszkodtak a többiek, szinte minden lövést ő vállalt. Nekem sokat segítettek a társaim, viszont Zsombi – ha lehet így fogalmazni – inkább ki tudott tűnni.

– Fontos mérföldkő volt Budapest, illetve nagy ugrás volt elhagyni Szombathelyt? 
E. Zs.: Abszolút fontos lépés volt.  Nekem még volt egy évem az érettségi előtt, amikor Pestre jöttem, még utánpótláskorúként. Az UVSE-nél a minél több játéklehetőség volt a cél, Vincze Balázs ezt meg is adta nekem (vele dolgoztak együtt a testvérek Szombathelyen – a szerk.), de már volt arról szó, hogy még eggyel feljebb léphetek, és úgy alakult, hogy egy év után a Honvédba mehettem.
E. B.: Igen, nagy ugrás volt. Mások voltak a célok, Szombathelyen főleg a bennmaradás az első osztályban, innen kerültem olyan csapatba, amellyel az első idényemben hatodikak lettünk, és bár eleinte inkább másodhegedűs voltam, szép lassan beverekedtem magam a kezdőbe. De nagyon sokat köszönhetek a stábnak is, ahogy azért is, hogy akkor sikerült átigazolni.

– Hogyan állnak egymás sikereihez? 
E. Zs.: Ez attól függ, hogy ellenünk győz-e! (nevet) Nyilván mindketten nyerni szeretnénk, és ha nem egymás ellen játszunk, nagyon is szurkolunk a másiknak – egymással szembenézve persze nehezebb örülni, ha a másik kikap.
E. B.: Amikor az előző idényben egymás ellen vívtuk az elődöntőt, és mi jutottunk be a fináléba, rossz volt látni, hogy Zsombit eléggé megviselte. Ezek nem a legjobb pillanatok. De ilyen a sport, lehet, ebben az évadban fordul a kocka.

– Szép lenne, ha egyszerre szerepelnének a nemzeti csapatban. Zsombor 2024 végén, Bendegúz 2025 végén mutatkozott be, kerettagok voltak már közösen, de együtt még nem játszottak. 
E. Zs.: Igen, én mutatkoztam be hamarabb – nem volt jó látni, hogy akkor Bende a lelátón ül –, de tavaly nyáron a klubkötelezettségeim mellett kértem egy kis időt Varga Zsolttól. Természetesen nem zárkózom el a jövőben a nemzeti csapattól – még ha mostanában nem is valószínű, hogy együtt játszunk a válogatottban, hatalmas élmény lenne mindkettőnknek. Nagyon szorítok Bendének, hogy ott lehessen jövő nyáron a budapesti vébén.
E. B.: Ugyanígy érzek, és nem is muszáj, hogy ez feltétlenül valamilyen rangos tornán történjen meg. Hogy a vébérészvétel sikerüljön, sok mindennek össze kell állnia, de mindent megteszek, hogy bekerüljek. Első körben az összetartásokra összpontosítok és arra, hogy a januári világkupa-selejtezőn lehetőséget kapjak. Kis lépésekben gondolkodom, de nagyon motivál a hazai rendezésű világbajnokság.

EUROKUPA, FÉRFIAK
1. FORDULÓ
A-CSOPORT
18.00: BVSC-MANNA ABC–ENDO PLUS SERVICE-HONVÉD
20.30: Posillipo (olasz)–Budva (montenegrói) 20.30