A Magic Bostonban, a Nets Indianában harcolta ki a playoff-részvételt
Toronto Raptors–Miami Heat 117–109 – hosszabbítás után
Jogosan reklamál a Miami. A rendes játékidő végén, 103–103-nál, az utolsó figurára készültek a vendégek, amikor a játékvezető úgy fújt a sípjába, hogy a labda még nem volt az oldalbedobást végző Dion Waiters kezében - a floridaiak elkezdték a figurát úgy, hogy Waiters még nem dobhatta be a játékszert, a játékvezetők pedig hagyták ezt, nem indították újra a játékot. Ebből egy kaotikus jelenet és egy elrontott dobás lett, amely a hosszabbítást eredményezte, Erik Spoelstra és csapata pedig természetesen reklamált akkor és a meccs után is, hogy ez miért történhetett meg, ráadásul számukra ennyire fontos pillanatban - a ráadásban kikaptak, ezzel most már távol kerültek a playofftól. A gárda sorozatban negyedik vereségét szenvedte el, ami idén először esett meg vele, így egy meccsre van a nyolcadik Detroittól és egálban van a Charlotte-tal is az utolsó találkozó előtt - már nemcsak a saját kezében van a sorsa.
Jól jött ez a meccs a Raptorsnak. A playoffra hangolódó hazaiaknak kedvezett, hogy ennyire éles mérkőzést kellett vívniuk egy, az életéért küzdő csapat ellen és időbe is telt számukra, mire felvették a ritmust - az első félidőt elvesztették, csak a harmadik negyedben kapaszkodtak vissza. A záró etap már szorosan alakult, a végén Kawhi Leonard egyenlített, de az utolsó támadást elrontották, így az említett játékvezetői hibára is szükségük volt ahhoz, hogy ne kapjanak ki, a hosszabbításban azonban már domináltak – Danny Green egymaga hét pontot szórt ekkor, negyven másodperccel a vége előtt Pascal Siakam (23 pont, 10 lepattanó) triplája pedig el is döntötte a küzdelmet. Az említettek mellett Norman Powell (23 pont, 7/7 mezőnyből, 4/4 tripla) teljesítménye is kiemelendő, a kanadai alakulat pedig összességében sorozatban nyolcadszor jutott el 110 dobott pontig, jó formában érkezik meg a rájátszásba – otthon 32-9-cel zárták az alapszakaszt Lowryék, az utolsó meccsüket Minnesotában vívják.
A Raptors legjobb dobói: Powell 23/12, Siakam 23/9, Leonard 22/9
A Heat legjobb dobói: Wade 21/12, J. Johnson 18/3, Waiters 17/15
Cleveland Cavaliers–San Antonio Spurs 90–112
Megvan a kötelező. Nem hibázhatott ezen a találkozón a San Antonio és Gregg Popovich csapata érvényesítette is a papírformát - a második negyedben két perc alatt futott egy 9-0-t, amivel meglépett, a nagyszünetben már 16 ponttal vezetett, a fordulás után pedig minden clevelandi próbálkozást visszavert és magabiztos győzelmet aratott. A negyedik negyedben még Patty Millsnek kellett megszórnia magát, két perc alatt három triplát dobott be, ezzel a hazaiak utolsó rohamát is megtörte, úgyhogy a texasiaknál végül csak DeMar DeRozan játszott 30 percnél többet, egyénileg senkitől nem volt szükség extrára, az 52,4%-os mezőnymutató és a 41%-os triplázás elég volt a 22 pontos sikerhez. Ezzel és a Clippers vereségével ráadásul fellépett a nyugati hetedik helyre a társaság, amelyet biztosan meg is fog őrizni, ha megnyeri az utolsó alapszakasz-meccsét otthon, a Dallas ellen - sőt, még a hatodik kiemelés is elérhető, de ahhoz már az OKC hibájára is szükség van.
Kilenc. A Cavsnek volt egy nagyon biztató időszaka az All-Star után, de az alapszakasz végét nem sikerült jól lehoznia az együttesnek, ez már sorozatban a kilencedik veresége volt, úgyhogy jelenleg holtversenyben áll a Phoenixszel a liga második-harmadik legrosszabb mérlegét tekintve. Ezen a mérkőzésen sem volt érdemi esélye, Collin Sextonék 40% alatt dobtak mezőnyből, 30% alatt tripláztak, védekezésben nem nagyon tudták megnehezíteni a Spurs dolgát, igazából nagyrészt csak asszisztáltak a vendégek győzelméhez - zárszóként a playoffért hajtó, jó formában lévő Hornets ellen lépnek pályára, ott sem nekik áll a zászló.
A Cavaliers legjobb dobói: Knight 16/3, Sexton 16/6, Zizic 14
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 18, DeRozan 14, Bertans 14/6, Mills 14/12
Minnesota Timberwolves–Oklahoma City Thunder 126–132
Kellett Schröder extrája. A nyugati hatodik–nyolcadik kiemelés eldöntéséhez muszáj volt megnyernie ezt a találkozót (is) a Thundernek, de a védekezés egyáltalán nem állt össze a vendégeknél, úgyhogy egy rohanós, oda-vissza csapongó találkozóba mentek bele. Russell Westbrook (27 pont, 10 lepattanó, 15 gólpassz) és Paul George (27 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett, 0 eladott labda) teljesítménye ezúttal nagyjából egálra volt elég, az első negyedet megnyerték hét ponttal, a második–harmadikat elvesztették összesen kilenccel, de a záró etapban kaptak némi extrát a kispadról és ez döntőnek bizonyult – Dennis Schröder egymaga 14 pontot szórt ebben az időszakban, melyből 10 egy 12–0–s, sorsfordító roham során érkezett. Itt az ő pick-and-rolljai három perc alatt a Thunder javára döntötték el a találkozót, gyakorlatilag az összes labdabirtoklásból pontot csinált, 115–103-nál meglett a tíz pont feletti előny és innen már lemenedzselték a hajrát, úgyhogy Billy Donovan csapata sorozatban harmadszor is nyert – ezzel továbbra is hatodik, de ahhoz, hogy ezt meg is őrizze, meg kell vernie a Houstont, majd győznie kell Milwaukee-ban is.
Elöl jó volt a Minnesota is. A hazaiak igyekeztek kiszolgálni a váratlanul teltházas arénát és látványos, jó támadójátékot produkáltak, amely kis híján a győzelmet is meghozta számukra – ez végül elmaradt, mert a védekezésük ezúttal sem volt elfogadható, de azért megpróbálták túldobni a Thundert. Ebben főleg Karl-Anthony Towns (35 pont, 11/18 mezőnyből, 13/14 büntető), Andrew Wiggins (24 pont, 9/15 mezőnyből, 3/5 tripla) és Dario Saric (23 pont, 5/9 tripla) remek egyéni teljesítményére építettek, csapatszinten 54%-kal dobtak mezőnyből, 43,5%-kal tripláztak, volt 29 gólpasszuk, de csak négy pontot dobtak leindításból és 46–32-re elvesztették a lepattanózást, nem tudták kontrollálni a játékot – ezt tetézte az említett védekezés, úgyhogy a végén „rövidnek" bizonyultak.
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 35, Wiggins 24/9, Saric 23/15
A Thunder legjobb dobói: Westbrook 27/6, George 27/12, Schröder 21/3
Detroit Pistons–Charlotte Hornets 91–104
Még mindig életben van a Hornets. Néhány mérkőzéssel ezelőtt már-már leírtuk a Charlotte-ot a rájátszás szempontjából, azóta viszont zsinórban harmadszor is nyert és a többiek hibái miatt még mindig élnek az esélyei a playoffra – a közvetlen rivális Detroit idegenbeli legyőzése pedig nélkülözhetetlen volt mindehhez. De ezt is megtette a társaság, átérezte a helyzetet és nagyon koncentrált játékot mutatott be, Kemba Walker pedig hozzátette a maga extráját, tizenegy pontot dobott az első és kilencet a második negyedben, az ő vezetésével már 18 volt közte a nagyszünetben. A fordulás után jött egy hullámvölgy náluk, de „kimozogták", a pick-and-rollokból folyamatosan kreáló Walker mellett a 24 pontos szezoncsúcsot szállító Frank Kaminsky is remekelt, a negyedik negyedre pedig ismét összeszedték a védekezésüket is, így kézben tartották az eseményeket és kulcsfontosságú győzelmet arattak. Ezzel idén 4–0–ra hozták a Detroit elleni szériájukat, ha nyernek Clevelandben és hozzák a már bejutó Magic elleni hazai meccsüket, akkor elég egy hiba a Detroittól és Walkerék lesznek ott a playoffban.
Rosszkor került gödörbe a Pistons. A sorozatban negyedszer bukó hazaiak támadójátéka ezúttal is nagyon vérszegény volt, a második negyedben 15, a negyedikben 16 pontot tudtak kiszenvedni magukból és igazából a meccs jelentős részében a Hornets hátát nézték, nem tudtak mit kezdeni ellenfelükkel. Ebben nagy szerepe volt Blake Griffin sérülésének, aki nem is játszott volna, ha éppen nem az életükért küzdenének, így vetődött minden labdáért, önfeláldozóan küzdött, de csak 5/18 dobása esett be és az ő tűzereje eléggé hiányzott csapata számára – hiába volt jó Andre Drummond (15 pont, 23 lepattanó, 3 blokk) és hiába hozott 20 pontot a kispadról Ish Smith, ez nem volt elég az üdvösséghez. A harmadik negyedben ugyan volt egy jó időszakuk, de ezzel ellőtték minden puskaporukat, összességében csak 37%-kal dobtak, márpedig ha nem szedik össze magukat, akkor nem lesznek ott a playoffban – fogadják a Memphist és mennek New Yorkba, mindkettő bőven hozható, de hozniuk is kell ebből minimum annyit, mint a Hornets a magáéból, különben kicsúsznak a keleti top nyolcból.
A Pistons legjobb dobói: Smith 20/6, Griffin 16/6, Drummond 15
A Hornets legjobb dobói: Walker 31/9, Kaminsky 24/9, Lamb 17/3
Indiana Pacers–Brooklyn Nets 96–108
Megvan a playoff. Négy év után jutott be újra a rájátszásba ezzel a győzelemmel és a Detroit vereségével a Brooklyn, az utolsó mérkőzés már tét nélküli lesz Kenny Atkinson csapata számára, úgyhogy érthetően nagy volt az öröm – főleg mert az ötödik kiemelt Pacerst verték idegenben, méghozzá kiváló játékkal, egy back-to-back második felén. A vendégek felvették a kesztyűt a fizikális játékban, parádésan védekeztek és úgy alakították a játék képét, ahogy nekik kedvezett, Joe Harris 18 pontot szórt a nagyszünetig, D'Angelo Russell kereken 20-szal zárta az estét és a kőkemény összecsapáson kidomborodott, hogy náluk vannak ponterős playmakerek, míg az Indynél nincsenek. Az agresszív védekezésükkel talán meg is lepték a hazaiakat és már az első percektől kezdve kontrollálták a dolgokat, az első negyedet követően már egyszer sem voltak hátrányban, úgyhogy teljesen megérdemelten hozták a szezonjuk talán legfontosabb győzelmét – a kiemelésük még nem dőlt el, jelenleg a hatodik helyen állnak Keleten.
Elfogyott az Indiana. Az alapszakasz végére teljesen összeesett a Pacers, ezen a találkozón a saját fegyverével verte meg Nate McMillan csapatát a Brooklyn és ismét egyértelművé vált, hogy egyszerűen nincs vezér, nincs érdemi támadójátékos ebben a keretben Victor Oladipo nélkül – a kezdő hátvédpár és a kezdő center összesen, együtt 13 pontot tudott dobni és az egész csapatjáték ötlettelennek, átütőerő nélkülinek bizonyult. Így pedig nem is lehetett érdemi esélyük, Domantas Sabonis azt is hozzátette, hogy a vendégeken érződött, hogy jobban is akarják ezt a sikert, így a hazaiak végig csak futottak az eredmény után, de nem volt bennük annyi pont, hogy komolyabb rohamot intézzenek. Ezzel a vereséggel hivatalossá vált, hogy az ötödik helyről, a Boston ellen kezdik meg a rájátszást, már nem előzhetik meg riválisukat és az sem mozoghat feljebb, úgyhogy az atlantai találkozójukon valószínűleg nem fognak megszakadni – mint ahogy már most is csak Sabonis érte el a 30 játékpercet, Myles Turner például csak 18-at töltött parketten.
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 17, Young 16, Bogdanovic 13/6
A Nets legjobb dobói: Russell 20/3, Harris 19/12, LeVert 18
Memphis Grizzlies–Dallas Mavericks 127–129 – hosszabbítás után
Mejri és Burke akarta. Egyik félnek sem jött igazán jól egy győzelem, de a Dallasnak inkább "belefért", hiszen ha ezen felül nem nyer már többet, akkor így is a Grizzlies mögött marad a tabellán, ami a lottery szempontjából számít. Ennek ellenére a vendégek sem szakadtak meg, de aztán a negyedik negyedben és a hosszabbításban akadt két játékosuk, aki mégis nyerni akart, Trey Burke 14 pontot szórt ebben a periódusban, Salah Mejri pedig konkrétan eldöntötte a derbit – az övé volt az utolsó szó a rendes játékidőben (másfél másodperccel az órán), a ráadásban pedig ő dobta az első hét pontot zsinórban, volt triplája, voltak zsákolásai, blokkja, ezúttal nemcsak a magasságával emelkedett ki a mezőnyből. A legvégén volt még egy dobása a győzelemért a Grizzliesnek, de az kimaradt, ezekben a percekben már végig a Mavs járt előrébb, úgyhogy „visszavágott” a két nappal ezelőtti vereségért a gárda. A tartalékos vendégeknél Dirk Nowitzkit még meg kell említenünk, aki leszedte 10000. védőlepattanóját NBA–pályafutása során, ezzel az ötödik olyan játékos lett a liga történetében, aki elérte ezt a határt.
Franchise–rekord. Ugyan a rendes játékidő végén egy védőlepattanóra voltak a hazaiak attól, hogy megnyerjék a meccset, de végül nem tudták kizárni Mejrit, aki megmentette, a hosszabbításban pedig győzelemre is vezette a Dallast, úgyhogy a Grizzliesnek be kellett érnie a vigaszdíjakkal. Ebből az egyik az, hogy a második negyedben bedobták idei 768. triplájukat is, amivel új franchise-rekordot állítottak fel, egyénileg pedig a 17 lepattanóval karriercsúcsot jegyző Bruno Caboclo, a 30 pontig jutó Justin Holiday, valamint a sorozatban (és összességében is) második tripla-dupláját jegyző Delon Wright teljesítménye is kiemelendő. Egyéb érdekesség nem történt velük, most mennek a motivált Detroithoz, majd fogadják a GSW-t, ezzel zárják az idei szezonjukat.
A Grizzlies legjobb dobói: Holiday 30/18, Wright 20/3, Dorsey 15/15, Zeller 15
A Mavericks legjobb dobói: Burke 24/6, Mejri 19/6, Jackson 16/6, Finney–Smith 16/3
Houston Rockets–Phoenix Suns 149–113
NBA–rekordot döntött a Rockets. Még a vártnál is sokkal simábban hozta ezt a kötelezőt a Houston, a hazai alakulat tíz ponttal nyerte az első negyedet, a nagyszünetben viszont már kereken harminc (!) egységgel vezetett, ami a harmadik negyed végére negyvenre (!) hízott, elmondhatatlanul nagy volt a különbség a csapatok között. Pedig a texasiak nem is szakadtak meg, mindenki 30 perc alatt játszott, sőt, a 26–ot is csak Harden (29 perc, 30 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz, 10/14 mezőnyből) lépte túl és végül 13 játékos került pályára a csapatnál, amely a hajrában azért mégis talált magának némi motivációt. Rámentek ugyanis saját triplarekordjuk megdöntésére és a cseresor végül meg is örvendeztette mindezzel a közönséget, a végén már csak a hármasokat hajigálták, Gary Clark három perccel a vége előtt beállította a rekordot, majd sorozatban négy távolijuk maradt ki, mielőtt egy perccel az órán Austin Riversé beesett, ezzel meglett az új csúcs – 27 triplát süllyesztettek el, most ez az NBA–rekord. Ebből Eric Gordon nyolcat, Harden ötöt, PJ Tucker négyet vállalt magára, mindenki hozzátette, amit kellett, sorozatban hatodik győzelmükkel pedig fél meccsre megközelítették a nyugati második Denvert – ha ők nyernek az OKC vendégeként, akkor a Denver hibája esetén még feljebb csúszhatnak egyet.
Nincs mit írni a Sunsról. Devin Booker kidőlésével az utolsó olyan faktor is megszűnt a Phoenixnél, amellyel érdemes foglalkozni ebben a szezonban, ahogy ezen az összecsapáson kinézett a csapat, azt pedig inkább nem részletezzük – még egy mérkőzésük van hátra, mennek a Dallashoz, aztán már csak azon kell izgulniuk, hogy hányadik draftcetli lesz az övék. Igor Kokoskov vezetőedző szerint nem játszanak okosan, de ezt jelen helyzetükben nem biztos, hogy érdemes felróni nekik, ráadásul a Rocketsnél saját bevallásuk szerint is úgy voltak vele, hogy azzal tisztelik meg az ellenfelet, ha a megfelelő intenzitással játszanak és nem lötyögik le a találkozót, ennek lett az eredménye az, ami...
A Rockets legjobb dobói: Harden 30/15, Gordon 26/24, Capela 22
A Suns legjobb dobói: Crawford 27/12, Bridges 19/9, Bender 19/3
Milwaukee Bucks–Atlanta Hawks 115–107
Akarta a 60–at a Bucks. Ugyan back-to-back lépett pályára a ligaelső, de Mike Budenholzer mégis bevetette Giannis Antetokounmpót, illetve senkit sem ültetett ki, úgy fest, hogy komolyan gondolták a csapatnál, hogy számít nekik az, hogy meglegyen a hatvan győzelem. Persze túl azért nem feszítették a húrt a hazaiak, 24–25 percet játszottak csak a kezdők, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a szintén tartalékos Atlantát megverjék, amíg az első ötös volt fent, addig 15–20 ponttal voltak jobbak – Antetokounmpo parádézott (30 pont, 9 lepattanó, 3–3 gólpassz és blokk, 10/15 mezőnyből, 2/5 tripla, 25 perc) és bár nem volt sima meccs, amikor kellett, akkor mindig rátettek egy lapáttal. A végén például 101–98–ra visszajött az Atlanta a tíz pont feletti hátrányából, de itt egymás után háromszor találtak be kintről a hazaiak és jelezték, hogy nem szándékoznak kikapni, így végül elérték a mérföldkövet, amiről Antetokounmpo azt mondta, hogy célként tűzték ki maguk elé a szezont megelőzően – a Thunder ellen valószínűleg már tényleg a pihentetésé lesz a főszerep, utána pedig jöhet a reményeik szerint hosszú playoff–menetelés.
A Hawks sem erőlködött. A vendégek összességében már egy ideje kemény ellenfélnek számítanak, akik ellen nehéz játszani és akiket komolyan kell venni, most viszont Trae Young és John Collins sem lépett pályára, a két meghatározó játékos nélkül pedig természetesen egész másképp néztek ki. Alex Len játékát ki kell emelnünk (33 pont, 6/12 tripla), de csapatszinten 40% alatt maradtak mezőnyből és bár végig "kellemetlenkedtek" a Bucks mögött, óriási veszélyt nem tudtak jelenteni ellenfelükre – a bravúr most elmaradt, de a Pacers elleni hazain még meglehet a szép szezonzárás.
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 30/6, Middleton 21/6, Brown 10, Wilson 10/6
A Hawks legjobb dobói: Len 33/18, Bembry 13, Bazemore 12/9
Boston Celtics–Orlando Magic 108–116
Hivatalos: a Magic visszatér a playoffba. 2012 óta nem járt a rájátszásban az Orlando, ebben a szezonban azonban alaposan megdolgozott érte a csapat és főleg az elmúlt hetek nagyon koncentrált, nagyon minőségi játéka alapján bőven rá is szolgált arra, hogy ott legyen a playoffban. Ezen az összecsapáson is kiválóan teljesítettek a vendégek, az első félidőben ugyan még tíz pont feletti hátrányt szedtek össze, de aztán összerántották a védekezésüket, a nagyszünetben már csak négy egységgel voltak lemaradva, a fordulás után pedig átvették a vezetést és lelkesebb, agresszívebb játékkal kiharcolták a győzelmet. Nik Vucsevics (25 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és Evan Fournier (24 pont, 8/16 mezőnyből) újabb remeklése mellett a padról ismét extrát hozott (26 pont, 5/11 tripla) Terrence Ross, dupla-duplázott DJ Augustin és 10 pont fölé jutott Aaron Gordon is, az utolsó percekben pedig több clutch dobást is elsüllyesztettek, hogy megőrizzék az előnyüket – a végső dudaszó után aztán kitört belőlük a feszültség és komoly ünneplést rendeztek az öltözőben. Ez természetesen érthető, a Howard-éra óta rengeteg pocsék szezont és edzőt számlálhattak errefelé, most viszont az utolsó alapszakasz–meccsük már csak a kiemelésükről dönt majd.
Nem volt annyira éles a Celtics. A Pacers vereségével így is bebiztosította keleti negyedik helyét a Boston és bár a játéknap előtt minimális esélye volt még arra, hogy utolérje a Philadelphiát, ezzel a vereséggel már az is eldőlt, hogy ez elúszott, úgyhogy betonbiztos helyről kezdi meg a rájátszást a társaság. Az első félidőben még jól nézett ki Brad Stevens csapata, aztán az élesebb, jobban akaró Magic fölénybe került és bár a végén főleg Kyrie Irving dobásaival visszajöttek még egálra, 106–106 után a vendégek felé dőlt el a találkozó. Ennél most fontosabb számukra az, hogy Jayson Tatum alig hat perc játékot követően cserét kért a sajgó sípcsontja miatt, de egyébként a kezdőben Baynes (14 perc), Smart (20) és Horford (26) sem játszott túl sokat, ellenben a Magicnél mindenki a maximumon pörgött végig. Az utolsó meccsüket Washingtonban játsszák, alighanem erősen pihenő üzemmódban.
A Celtics legjobb dobói: Irving 23/12, Horford 18/3, Hayward 16
A Magic legjobb dobói: Ross 26/15, Vucsevics 25/3, Fournier 24/9
New York Knicks–Washington Wizards 113–110
A végén nyerni akart a New York. Már az is kissé árulkodó volt a hazaiaknál, hogy a hátsérüléssel bajlódó, az utóbbi meccseket kihagyó Dennis Smith Jr. ott volt a parketten és vállalta a játékot, de az utolsó negyedben látottak még inkább alátámasztották azt, hogy a Knicks ezúttal nyerni akart. A tíz pont feletti hátrány ellenére nem adta fel a társaság és a negyedik játékrészben egy nagy rohammal felállt, ledolgozta a különbséget, három perccel a vége előtt Mario Hezonja (30 pont, 12/21 mezőnyből, 6 lepattanó, 5 gólpassz) zsákolásával kiegyenlített, büntetőkkel fordított, majd a Wizards válasza után szintén Hezonja bombázott be egy triplát már az utolsó percben – ezt Kevin Knox még megtoldotta egy clutch blokkal, ezek a játékok pedig meghozták a győzelmet számukra. És hogy ez miért számított? Mert így megvan az esélyük arra, hogy nem ők lesznek a klub történetének legrosszabb mérlegét hozó csapata, hiszen a negatív franchise–rekord 65 vereség, ők pedig most 64-nél tartanak – van még két meccsük, de ha megverik a mindent elengedő Chicagót, akkor maximum beállítják az említett negatív rekordot.
Még egy, aztán vége. A Chicago elleni hazai vereség után a ligautolsó ellen is kikapott a Washington és bár sokáig vezettek a vendégek, sokáig nekik állt a zászló, az egyértelmű volt, hogy nem különösebben érdekli őket a dolog. Scott Brooks vezetőedző szerint ez persze nem így volt, ők nyerni akartak, csak éppen kimaradtak a dobásaik a végén, míg a New Yorknál Hezonja pont a legjobbkor talált be, de ő a szezonról is azt mondta, hogy sok pozitívum történt velük – mondjuk az, hogy ezen a Keleten esélyük sem volt a playoffra, John Wall pedig súlyos sérülést szenvedett, nem feltétlenül ide tartozik. Még egy meccsük van a Boston ellen otthon, aztán vége a dalnak.
A Knicks legjobb dobói: Hezonja 30/9, Kornet 17/12, Knox 16/3
A Wizards legjobb dobói: Green 19, Bryant 17/3, Brown Jr. 13/3, Beal 13/6
Golden State Warriors–Los Angeles Clippers 131–104
A Clippers a feldobás előtt feladta. Beverley gyógyul, Gallinari kisebb bokasérülésével nem kockáztatott Doc Rivers, aki Ivica Zubac-ot is csak a padról vetette be, így a kezdőben mindössze a két újonc, Shamet és Gilgeous-Alexander maradt hírmondónak. A két szupercsere, Lou Williams és Montrezl Harrell kezdett, és összességében az első félidőben jól is működött a gárda, csak hétpontos hátrányban voltak. Fordulás után aztán jött a Warriors-henger, a harmadik negyedet 42–18-ra vesztette el a Clippers, elöl–hátul szétestek – az újabb vereséggel pedig lecsusszantak a nyolcadik helyre, ami azt jelenti, hogy jelen állás szerint éppen a Golden State-tel kellene megküzdeniük a playoff első körében.
Szépre sikerült az Oracle első búcsúztatása. Jövőre már az öböl túloldalán, San Franciscóban játszik a Warriors, a mai pedig az utolsó alapszakasz-meccs volt a legendás, a gárdát 47 éve szolgáló csarnokban, ezt pedig egyrészt a Clippers kiütésével, másrészt a nyugati első kiemelés bebiztosításával tette emlékezetessé a csapat. Az első félidő inkább a gáláról szólt, nem nagyon védekezett a GSW, a második félidő elejét viszont nagyon megnyomták, onnantól kezdve pedig mindenkinek bőven jutott játékperc. Természetesen Steph Curry vezette a táncot, a triplái ugyan nem ültek, de közelebbről ma nagyon hatékonynak bizonyult, a kezdőötös minden tagja, illetve a kispadról Looney és Cook is elérte a 10 pontos határt, még arra is tudtak figyelni, hogy mind a 13 játékos szerezzen mezőnykosarat. A cseresor az utolsó két játéknapon még lenyom egy back-to-backet New Orleansban és Memphisben, alighanem ott a sztárok már nem nagyon kerülnek pályára.
A Warriors legjobb dobói: Curry 27/9, Durant 16/3, Looney 14.
A Clippers legjobb dobói: Shamet 17/15, Williams 13/3, Gilgeous–Alexander 12.
Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 115–108
A Jokics-Millsap-Murray trió nélkül is majdnem nyert a Denver. A vendégeknek még legalább, egy, de inkább két győzelem kellene a második kiemelés megőrzéséhez, ezt viszont láthatóan nem Portlandben tervezték megszerezni: Murray alapból nem százas állapotban játszott mostanában, és Mike Malone vezetőedző végül mindhárom húzóemberét kiültette. Ehhez képest a félidőben 11 pontos hátrányban lévő gárda a kezdőbe kerülő Plumlee-Lyles duó vezérletével, illetve a Craig-Thomas-Beasley trió segítségével kis híján megtréfálta a Portlandet, akik csak a végjátékban tudták legyűrni a coloradói alakulatot. Az NCAA döntője miatti egy napos pihenőt követően mennek Utahba és fogadják a Wolvest, ha mindkettőt nyerik, akkor övék a második hely a Houston előtt.
McCollum visszatért, de még elég rozsdás. Több hetes kihagyás után térhetett vissza a Blazers egyik alvezére, és egyelőre még kereste a dobásait, ugyanakkor játékszervezésben azonnal érződött a hatása, 6 gólpasszt osztott ki. A meccs inkább Lillardról (30 pont, 5 tripla, 6 pattanó, 5 gólpassz) és a masszív dupla–duplát hozó Aminuról (23 pont, 11 pattanó) szólt, no meg a cseresorról, ahol a szintén sérülésből visszatérő Seth Curry, illetve Rodney Hood is 11 pontot termelt, Turner egy 8 pont-6 gólpassz-6 pattanós statisztikával, Zach Collins pedig 2 blokkal jelentkezett. A harmadik negyedben és a negyedik negyed első felében kicsit elbambultak, itt majdnem megviccelte őket a Denver, de végül rutinból megoldották. Jutalmuk, hogy a Lakers és a Kings ellen biztosíthatják be negyedik kiemelésüket – ha csak az egyiket hozzák, elérték céljukat, ha mindkettőt és a Houston kikap Oklahomában, akkor a harmadik helyet is megszerezhetik...
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 30/15, Aminu 23/3, Curry, Hood 11/3–11/3, Kanter 11.
A Nuggets legjobb dobói: Harris 18/3, Lyles 15/9, Beasley 15/6.
Sacramento Kings–New Orleans Pelicans 129–133
Ennyit az 50 százalékról. A Kings bevallott célja az volt az alapszakasz utolsó részében, hogy megszerezze az 50 százalékos mérleget, ez viszont ezzel a vereséggel elúszott. Támadásban alapvetően semmi problémájuk nem akadt, dobtak 16 triplát, a kezdőötösben ugyan Hield nem találta a dobásait, de Fox és Barnes (egyaránt 10/18), illetve Bjelica (6/8 mezőnyből) igen, a padról pedig Bagley dupla–duplázott, Bogdanovics pedig négy hármast pörkölt be. A hazai szezonzárón aztán egy valami elsikkadt, a védekezés, a Pelicanst minden negyedben 30 pont fölé engedték – Portlandben, most már abszolút tét nélkül zárják a szezont.
Valószínűtlen franchise–rekordbeállítás. Az ismert hiányzók (Davis, Holiday, Moore) mellett Julius Randle, Stanley Johnson, Darius Miller és Frank Jackson is pihenőt kapott, mindössze nyolcemberes rotációval dolgozott a Pelicans, de ez is elégnek bizonyult. Ian Clark élete meccsét játszotta, hét triplát vágott, Elfrid Payton 26 pontja mellett 14 gólpasszt osztott ki, Jahlil Okafor pedig 23 pontos, 14 pattanós dupla–duplát szállított – az ő vezérletükkel 19 hármast szórt a gárda, ami a franchise-csúcs beállítása. A kezdőben rajtuk kívül Wood és Williams, a padról Hill is elérte a 10 pontos határt, és a lendület egészen a végéig kitartott, így szép győzelemmel térhetnek haza a Warriors elleni szezonzáróra.
A Kings legjobb dobói: Barnes 29/12, Fox 24/3, Bagley 19/3.
A Pelicans legjobb dobói: Clark 31/21, Payton 26/6, Okafor 23/3.
Los Angeles Lakers–Utah Jazz 113–109
Alex Caruso ismét megmutatta, mit tud. A Lakers irányítója Rajon Rondo kiültetésével teljesen szabad kezet kapott a támadások szervezésében, amit egy 18 pontos, 11 gólpasszos dupla-duplával hálált meg, végig kiválóan mozgatta a gárdát, amiből főként JaVale McGee profitált: a center 10/16-os mezőnymutatóval termelt 22 pontot, időnként lejátszotta a pályáról Rudy Gobert-t. Caruso megfelelő hátvédpárra talált Caldwell–Pope–ban, aki 32 pontja mellett 6–6 pattanót és asszisztot jegyzett, de a kezdőben szerepet kapó Mike Muscala (négy tripla) és Jemerrio Jones (16 pattanó, 5 gólpassz, 2 blokk) is remekelt. A padról Williams és Wagner is jól szállt be, a végjátékban is stabilan állt a lábán a gárda, így meglepetésre lenyomta a komoly célokért küzdő Utah-t – zárásként jöhet a Trail Blazers két nap múlva.
Ez nagyon hiányozhat a végén. A meccs előtt a Jazznek még elég jó esélyei voltak a nyugati negyedik helyre és az elsőkörös pályaelőnyre, ezzel a váratlan buktával viszont ezek az esélyek minimálisra csökkentek, ráadásul nagyon figyelniük kell a hátralévő két meccsükön, mert ha kikapnak és az 5. Thunder mindkét meccsét behúzza, megelőzi őket a tabellán. A vereséget azért némileg magyarázza, hogy sem Ricky Rubio, sem Derrick Favors, sem Kyle Korver nem állhatott a csapat rendelkezésére, és bár az O'Neale–Sefolosha–Crowder trió igyekezett pótolni a hiányzókat, így viszont őket nem nagyon pótolta már senki. Ehhez párosult Rudy Gobert a számokban erős, a mutatott játékban annyira nem erős estéje, illetve Mitchell borzasztó dobóformája – a végjátékban egyszerűen nem tudták megtalálni azt az ötöst, akikkel meg tudták volna nyerni a mérkőzést, így még nem dőlhetnek hátra.
A Lakers legjobb dobói: Caldwell–Pope 32/6, McGee 22, Caruso 18.
A Jazz legjobb dobói: Gobert 21, Mitchell 19/6, Niang 16/3.
