Szétfutotta a New Orleanst a Memphis, Kyrie Irving 50-et dobott

Charlotte Hornets–Brooklyn Nets 121–132
Irving miatt nyerte a  dobópárbajt a Brooklyn. Varázslatos teljesítményt nyújtott ezen a  mérkőzésen Kyrie Irving, aki mindent megcsinált támadásban: látványos  betörések, extra nehéz középtávolik, gyönyörű passzok és 9/12 tripla –  50 pontos szezoncsúcsot dobott 15/19-es mezőnymutatóval, gyakorlatilag  bemutatót tartott. A Charlotte forgatta rajta a védőket, rendszeresen  duplázta, de semmi sem hatott, ezúttal olyan napot fogott ki a hátvéd,  amikor nem lehet vele mit kezdeni - mindenkit megvert lábon,  labdavezetésből, majd tetszőleges pillanatban beleállt egy dobásba, amit  könnyedén a gyűrűbe is küldött. Az első félidei 20 pontja után még  tovább tudta emelni a tempót és a végén Kevin Durant is megtapsolta: a  14 pontnál megálló szupersztár szerint „mestermunka” volt az, amit  Irving produkált most. Rá építve a Nets 26 ponttal vezetett a  nagyszünetben és a harmadik negyedben 34 egységig növelte az előnyét,  gyakorlatilag kiütötte ellenfelét, de mivel védekezni a vendégek se  nagyon tudtak, a Charlotte innen még visszajött 12-15 pontra – Irving  nagy dobásai viszont ennél közelebb nem engedték őket, ő elfojtotta a  futást. Kiemelhetjük még a 20 pontos, 12 lepattanós Andre Drummondot és a  14-8-5-öt hozó Bruce Brownt, vagy a 4/7 triplás Patty Millst, esetleg a  7 gólpasszt kiosztó Goran Dragicot is, mindenesetre most fontos  idegenbeli győzelemmel törték meg rossz szériájukat - ezek után pedig  mennek Philadelphiába, hogy meglátogassák James Hardent...
Ennyi  volt a Hornetsben. A hazaiaknál Miles Bridges (30 pont, 11/19  mezőnyből), Terry Rozier (30 pont, 5/11 tripla) és LaMelo Ball (24 pont,  7 gólpassz) is kitett magáért, vezérletükkel összességében ők is  eredményes támadójátékut produkáltak és a pocsék első félidő után 88  pontot dobtak a másodikban, de ezúttal ez sem bizonyult elégnek. A  Brooklyn 56 százalékos mezőnymutatóval, 51 százalékos triplázással és 33 gólpasszal  zárt, a Charlotte pedig minden téren elmaradt egy kicsit, főleg távolról  nem dobott elég jól a hazai alakulat, így pedig nem lehetett  pontpárbajt nyerni – a kiütést elkerülték, a második félidőben  visszajöttek látótávolságon belülre, de ennél több most nem volt bennük,  így két győzelem után ismét kikaptak. 
A Hornets legjobb dobói: Bridges 30/9, Rozier 30/15, Ball 24/6
A Nets legjobb dobói: Irving 50/27, Drummond 20, Brown 14, Durant 14/3
Indiana Pacers–Cleveland Cavaliers 124–127
Garland  klasszisteljesítménye. A Jarrett Allent is elveszető Cavs nehéz  helyzetben lépett pályára, de nyernie kellett az alsóházi Indiana  vendégeként, ehhez viszont szüksége volt Darius Garland újabb  extraklasszis szupersztárteljesítményére. A vendégek irányítója úgy  szedte ízekre a Pacers védekezését, ahogy éppen akarta, folyamatosan  megtalálta az üres sávokat, kialakította a dobóhelyzeteit, agresszíven  támadta a gyűrűt, de abban a pillanatban kilépett egy triplára, amint  észlelte, hogy befelé mozdul a védelem. Eleinte inkább a társakat  dobatta, aztán a második félidőben már többet vállalt dobásban is és  különösen a negyedik negyedben játszott úgy, mint egy szupersztár:  egymaga 21 pontot dobott ekkor és ő küldte a gyűrűbe a győzelmet jelentő  büntetőket is. Egyébként végül 41 pontos karriercsúcsot szerzett  14/26-os mezőnymutatóval, 4/9 triplával és 9/9 büntetővel, közben pedig  szétosztott 13 gólpasszt is, így vele a pályán +18-ban volt a Cleveland -  vagyis abban a 11 percben, amíg leült, 21 ponttal kaptak ki az ohióiak.  Az ő parádéja mellett emeljük ki az Allen híján a centerposztot ellátó  újonc Evan Mobley-t (22 pont, 12 lepattanó, 5 labdaszerzés), illetve  Lauri Markkanent (21 pont, 8/14 mezőnyből) is, a Cavs pedig a 28 százalékos  triplázás ellenére is nyerni tudott. A Pacers ugyan sokkal jobban  célzott (54 százalék mezőnyből, 50 százalék tripla), de egyrészt 14-gyel kevesebb  büntetőt dobott be, másrészt elbukta a támadópattanózást és 11-gyel több  labdát adott el, ezek pedig nem fértek bele - hiába játszott jól  egyénileg Tyrese Haliburton (25 pont, 9 gólpassz) és hiába dobott a  kilencfős rotációból nyolc játékos is legalább tíz pontot. 
Az  utolsó fél perc döntött. A hullámzó első félidő után a második már  szorosan alakult, aztán a záró etap közepén sikerült hét-nyolc ponttal  meglépniük a vendégeknek, de a Pacers egy 10–0-val még egyszer fordított  másfél perccel az órán. Fél percnél azonban Mobley visszatett egy  támadópattanót, Lamar Stevens kiosztott egy blokkot, majd jött Garland  két büntetője, amivel 126–124-re ismét a Cavs vezetett, az utolsó  indianai támadásnál pedig Dean Wade ellopta a labdát, így Stevens  beállíthatta a végeredményt. A hazaiak részéről Malcolm Brogdon követte  el a két clutch hibát (a kapott blokkot és az eladott labdát), de Rick  Carlisle a Garland elleni faultot (amiből bedobta a két győztes  büntetőt), valamint azt nehezményezte, hogy mennyire nem tudtak mit  kezdeni a Cavs sztárjával – mint mondta, próbálkoztak csapdával, nagyobb  védőkkel, sokmindennel, de semmi sem működött...
A Pacers legjobb dobói: Haliburtoin 25/12, Smith 15/6, Bitadze 15/6, Washington Jr. 15/6
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 41/12, Mobley 22, Markkanen 21/3
Orlando Magic–Phoenix Suns 99–102
Kibrusztolta  a Suns. Ezúttal is nehezen ment a játék a Phoenixnek, a  Paul-Booker-Johnson triót nélkülöző vendégek eléggé akadoztak támadásban  és főleg pocsékul dobtak: alig 38,5 százalékkal zártak mezőnyből, így nagyon  meg kellett szenvedniük az alapvetően kötelezőnek számító győzelemért.  Az első félidőben azért így is kontrollálták az eseményeket és a  nagyszünetben kereken tíz ponttal vezettek úgy, hogy szétvédekezték az  Orlandót, de a fordulás után már nem voltak ilyen hatékonyak és a Magic  többször is „rájuk ijesztett". Válaszolni azért mindenre sikerült, 80–82  után is tudtak egy 8-2-t futni és ismét elnyúlni, de a végjátékra így  is utolérték őket a hazaiak: három és fél percnél, 93–93-nál lett egál  az állás. Bő egy perccel később már át is fordult a küzdelem 97–96-nál,  de a clutch játékokat megcsinálta a tartalékos ligaelső: Deandre Ayton  visszatett egy támadópattanót, majd védekeztek két jót és 12  másodperccel a vége előtt ismét Ayton dobott egy elképesztően fontos  kosarat. 97–100 állt az eredményjelzőn, a felek váltottak két-két  büntetőt, majd Franz Wagner beleállt az egyenlítőnek szánt triplába -–Mikal Bridges viszont addig nyújtózott, míg bele tudott érni a dobásba,  blokkolta azt, ezzel pedig elintézte a Suns győzelmét. Az immár 52–13-ra  álló listavezető így ha nem is könnyen, de hozta a kötelezőt, most  pedig Miamiba látogat a konferenciaelsők csúcsrangadójára. 
Az  50. vereség. Mérföldkőhöz érkezett az Orlando, ez volt a szezonbeli 50.  veresége 16 győzelem mellett, amellyel ismét egyedül utolsó az egész  ligában – ahhoz képest egylabdás meccset tudott vívni a mezőny legjobb  mérlegével bíró Phoenix ellen. Wendell Carter Jr. (20 pont, 12  lepattanó) volt a hazaiak legjobbja, rajta kívül igazából csak Mo Bamba  15 lepattanóját érdemes kiemelni, egyébként a második félidei  csapatvédekezésük az, ami dicsérhető, kollektíven tették jól a dolgukat,  szépen lábmunkáztak és megtörték a playmaker-hiányban szenvedő vendégek  játékát. A Sunsnál Ayton (21 pont, 19 lepattanó) és Cameron Payne (18  pont, 12 gólpassz) adta meg az alaphangot, de a 21 pontos, 6/10 triplás  Landry Shamet is sokat tett hozzá, végül minden dobására szükségük  volt...
A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 20/3, M. Wagner 12/6, Anthony 11/3, Fultz 11
A Suns legjobb dobói: Ayton 21, Shamet 21/18, Payne 18/9
Memphis Grizzlies–New Orleans Pelicans 132–111
Nem  adott esélyt a Memphis. Ugyan az utóbbi időben remek formát mutatott a  New Orleans, védekezésben is szép számokat hozott a gárda, de ezen a  találkozón esélye sem volt a nagyot játszó Memphis otthonában. A  Grizzlies szenzációs támadójátékkal lőtte szét a vendégeket és különösen  a leindítások jelentettek különbséget: a hazaiak franchise-rekordot  jelentő 42 fastbreak-pontot dobtak, ami egészen döbbenetes adat. Taylor  Jenkins csapata már az első negyedben 44 pontot szerzett, a  nagyszünetben pedig 77-nél tartott és 21-gyel vezetett, lejátszotta a  pályáról a Pelicanst 55 százalékos mezőnymutatóval, valamint 11/21 triplával -  de a fordulás után csak tovább nyílt az olló és volt már közte 36 is,  mielőtt kiürültek a kispadok. Egyénileg Ja Morant (24 pont, 8 lepattanó,  8 gólpassz 27 perc alatt), Jaren Jackson Jr. (22 pont, 3 blokk 24 perc  alatt) és Desmond Bane (5/9 tripla, 6 gólpassz 26 perc alatt) is  dicsérhető, de a 16 pontos Zaire Williams vagy a 4/8 triplás De'Anthony  Melton is hozzátette a magáét - megsemmisítették, szétfutották  ellenfelüket és komoly leckét adtak a feltörekvő vendégeknek. A  Grizzlies ezzel a könnyed, látványos, kiütéses sikerrel megőrizte a  második helyét és 45-22-vel várja a New York elleni hazai mérkőzést. 
Vissza  a földre. Az utóbbi mérkőzéseken olyan jól játszott a New Orleans és  olyan nagy győzelmeket aratott, hogy még a legutóbbi, hosszabbításos  denveri vereség ellenére is a fellegekben járt a társaság és érthető  önbizalommal lépett pályára. Most viszont már az első negyedben  kiderült, hogy ez még így kevés lesz: eladott labdákból, elrontott  dobásokból is átrohant rajtuk a Memphis, az elmúlt időszakban hatékonyan  záró védekezésük sem a gyűrűt, sem a triplavonalat nem tudta  elfoglalni, azt csináltak velük Moranték, amit csak akartak. A második  negyedben már egyértelművé vált, hogy itt nem nagyon lesz keresnivalójuk  és a harmadik játékrészben az is, hogy nincs értelme erőltetni a  kezdőket - Willie Green hozta is a kispadot, majd elmondta, hogy most  mindent rosszul csináltak. Egyébként az edző sportszerűen magára  vállalta a vereséget, mert szerinte nem készítette fel elég jól a  csapatát erre a találkozóra, nem voltak elég gyorsak és tudatosak - az  igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Brandon Ingram sérülés miatt  kihagyta az összecsapást, abban bízhatnak, hogy például vele a Magic  elleni hazain visszatérhetnek a helyes útra. 
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 24/6, Jackson Jr. 22/6, Bane 22/15
A Pelicans legjobb dobói: McCollum 32/15, Hernangomez 17, Marshall 16/3
Oklahoma City Thunder–Milwaukee Bucks 115–142
Domináns  Milwaukee. A korábbi hullámvölgy után most már irányba állt a címvédő  és sorozatban ötödik győzelmével tapad a keleti második Sixersre, ezen a  mérkőzésen pedig végül könnyedén hozta a kötelezőt. Támadásban végig  rendkívül meggyőző volt Mike Budenholzer csapata, a nagyszünetig 76  pontot tett fel a táblára és a folytatásban sem lassított, így bár a  védekezésre finoman szólva sem fordított nagy energiát, de fokozatosan  leamortizálta az OKC-t és végül majdnem 30 pontos győzelmet aratott – igaz, ennek közel felét a negyedik negyedben rakta hozzá. Giannis  Antetokounmpo foghatatatlan volt ezen a találkozón, a görög klasszis  alig 28 perc alatt 39 ponttal, 7 lepattanóval és 7 gólpasszal jelezte,  hogy őt se írjuk le az MVP-versenyben, ráadásul 13/19 jó dobásánál is  impresszívebb az, hogy 4/4 triplát küldött a gyűrűbe. Mellette a 25  pontos Khris Middleton és a dupla-duplázó Bobby Portis is dicsérhető, a  Bucks csapatszinten takaréklángon égve is könnyedén pipálta ki a  kötelezőt - a Thunder részéről szokás szerint csak Shai  Gilgeous-Alexandert tudjuk kiemelni, ő 33 ponttal, 8 lepattanóval és 14  gólpasszal hívta fel magára a figyelmet, de csapatán nem tudott  segíteni.
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 33/9, Waters 16/12, Pokusevski 13/6
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 39/12, Middleton 25/12, Portis 18/6
Golden State Warriors–Los Angeles Clippers 112–97
Borzalmas  volt a Clippers. Több jó meccs után legutóbb már produkált egy totális  összeomlást a Los Angeles és a biztató első negyed után végül ebből az  estéből is hasonló jött ki a vendégek számára. Tyronn Lue csapatában  pont a húzóemberek csődöltek be, Reggie Jackson 2/14-et szenvedett össze  mezőnyből, Marcus Morris 4/11-et dobott, Ivica Zubac pedig 0/6-tal  zárt, ők hárman együtt összesen húsz pontot dobtak, ebből azért már  látszik, hogy nem lehetett komoly esélyük a győzelemre. A csapatszintű  35,5 százalékos mezőnymutató meglehetősen beszédes és az első negyed után a  védekezésük is szétcsúszott, úgyhogy a nagyszünetben 18, a harmadik  negyed után pedig 22 ponttal vezetett a Warriors, de volt közte 29 is a  találkozó folyamán. A korábbi jó forma a múlté, két egészen pocsék  teljesítményt produkált az együttes és bár a nyugati nyolcadik helye  betonbiztosnak tűnik, de most back-to-back megy Washingtonba, ott össze  kellene szednie magát.
Legalább a védekezés kisimult. Borzasztó  formában volt a találkozó előtt a GSW, ráadásul back-to-backet játszott,  igaz, közben a kezdők kihagyták az előző esti összecsapást, úgyhogy ők  nem voltak fáradtak. A korábbi szörnyűségek után ezúttal frissebben  mozgott a gárda és ha támadásban még voltak gondok, de védekezésben újra  pattogósnak, agresszívnek bizonyult az együttes, szépen megfogták a  Clipperst, ott tudtak maradni lábbal, megvoltak a rotációk, a  besegítések, a visszaérések, amik mostanában rendre elmaradtak. Így a  33–15-re nyert második negyedben nagyjából el is döntötték a találkozót  és az is belefért, hogy Steph Curry és Klay Thompson is visszafogott,  sőt inkább gyenge meccset játszott elöl. Végül összesen hatan dobtak  náluk kétszámjegyűt és Jonathan Kuminga ismét bizonyított, 21 ponttal, 6  lepattanóval és 6 gólpasszal a hazaiak legjobbja lett az este folyamán -  egyébként a csapatszintű 33 gólpassz is jól mutat, a kérdés csak az,  hogy tartósan "visszaindultak-e" felfelé vagy csak egy jobb mérkőzés  csúszott be. 
A Warriors legjobb dobói: Kuminga 21/6, Thompson 20/6, Poole 20/12
A Clippers legjobb dobói: Batum 17/9, Kennard 11/9, Morris 11		            		            

Agydaganattal kezelik az egykori NBA-kosarast

NBA: a Miami és a Memphis is bejutott a rájátszásba






