Morant ziccerével nyert a Memphis; tartalékosan jutott tovább a Heat
Miami Heat–Atlanta Hawks 97–94
Tartalékosan jutott tovább a Miami. Kyle Lowry mellett most már a vezér, Jimmy Butler sem állt Erik Spoelstra rendelkezésére, utóbbi hír pedig kicsit a semmiből jött – nem szerepelt a sérültlistán, majd hirtelen bejelentették a meccs előtt, hogy térdfájdalmak miatt nem lép pályára. Spoelstra nem volt szívbajos, a helyén az eddig jegelt Victor Oladipo kezdett és a korábbi All-Star tette is a dolgát: pörgött védekezésben, elöl pedig leütésből rendszeresen megbontotta az Atlantát, sőt végül középtávolról és távolról is veszélyesnek bizonyult. Oladipo 23 ponttal, 50 százalékos mezőnymutatóval, 3/6 triplával és 3 labdaszerzéssel csapata egyik legjobbjaként tündökölt, a Heat pedig úgy is megnyerte a meccset, hogy támadásban erősen érződött a két fő playmaker hiánya – hiába Oladipo, Adebayo vagy Herro villanásai, csak 45 százalékkal céloztak mezőnyből és 0/8-cal kezdtek távolról, ami később sem nagyon javult, 22.6 százalékkal zártak. A második negyed második felében azonban összeraktak egy 17–0-s (!) futást, amelyből Max Strus egymaga tíz pontot vállalt bő egy perc alatt, itt pedig az addigi szoros meccsből, illetve párpontos hátrányukból stabil előnyt faragtak, 54–40-re vezettek a nagyszünet előtt. A harmadik negyedben tartották a 10–15 pont közötti különbséget, majd a záró etapban mindent egy lapra feltéve hajrázott a Hawks az életben maradásért és el is jutott a szoros végjátékig, az utolsó percre fordulva 95–93-ra zárkózott fel. Itt azonban Oladipo megtalálta Adebayót egy zsákolásra, Trae Young kihagyott egy büntetőt, majd az utolsó másodpercekben nagyot védekezett a Miami és nem engedte dobáshoz jutni Gallinariékat – ezzel két talán legjobb játékosa nélkül zárta le a szériát a floridai együttes és jutott tovább a második körbe.
Hiába Hunter extrája, Young most sem találta magát. Ugyan Lowry és Butler sem játszott, de a Miami védekezése nem lazult Trae Youngon: továbbra is az volt az elsődleges Tuckerék számára, hogy az Atlanta irányítója lehetőleg meg se tudjon mozdulni. A széria öt meccséből harmadszor is leradírozták a pályáról, Young 11 pontot erőlködött össze 2/12-es mezőnymutatóval, 0/5 triplával, 6 gólpasszára pedig 6 eladott labda jutott, 41 játékperce alatt ezúttal sem tudott kiszabadulni a szorításból. „Elszabadult” viszont De'Andre Hunter, aki hozta a Hawks esélyeihez szükséges extrát: 35 pontot szórt 11/21-es mezőnymutatóval, 3/7 triplával, 10/11 büntetővel és 11 lepattanóval, ráadásul a végjátékban is villogott, az ő két nagy dobásával jöttek vissza 95–88-ról 95–93-ra. 41 másodpercnél azonban beütötte a hatodik faultját és kipontozódott, így nem bízhatták rá a meccsmentőnek szánt dobást, amiből így egy elég nagy káoszt sikerült összehozni – Gallinari beleállt egy reménytelen dobásba, ami kimaradt, majd egy másodpercnél Adebayo ellopta tőle a labdát. Hiába kezdtek jól és voltak képesek vezetni, a második negyed hajrájában teljességgel összeomlottak: az utolsó négy percben nem dobtak kosarat, csak egy büntetőt a végén, egyébként 0/4-et hajítottak mezőnyből és ennél is fájóbb a csak ebben az időszakban eladott hat labda, ráadásul volt egy flagrant faultjuk is. A Heat védekezése ellen innentől nagyon nehéz dolguk volt és bár Hunter extrájával vissza tudtak jönni a végén, de a pontot nem tették fel az i-re – itt ért véget az idényük.
A Heat legjobb dobói: Oladipo 23/9, Adebayo 20, Herro 16
A Hawks legjobb dobói: Hunter 35/9, Huerter 12/6, Gallinari 12/6
A párharc végeredménye: 4–1 a Heat javára.
Memphis Grizzlies–Minnesota Timberwolves 111–109
A Memphis kiharcolta, Morant megnyerte. Egészen pocsék meccset játszott alapvetően a Grizzlies, a vendégek ziccereket, üres triplákat hagytak ki folyamatosan, volt elrontott zsákolásuk és 13 büntetőt dobtak mellé – egészen pocsék formában céloztak, végül 41.5 százalékos mezőnymutatóval, valamint 25 százalékos triplázással zártak. Ennek megfelelően gyakorlatilag végig hátrányban is voltak a mérkőzés során, utoljára az első negyedben, 28–27-nél vezettek, aztán csak futottak az eredmény után, voltak 13 pontos hátrányban is és csak a küzdeni tudásukkal, a védekezésükkel maradtak látótávolságon belül. A záró etapra aztán sikerült feljebb kapcsolniuk, elsősorban Ja Morant révén, aki egymaga 18 pontot szórt ekkor és ő dobta csapata utolsó 11 pontját a mindent eldöntő záró két percben. Az ő vezetésével jött vissza a Grizzlies 79–92-ről, majd egy perccel az órán egy hatalmas triplával 107–106-os előnyhöz is juttatta csapatát – az oda-vissza hibák után nyolc másodpercnél bedobott még két büntetőt is, de ez még nem volt elég. A Wolves ugyanis válaszolt, három másodperccel a vége előtt Anthony Edwards hatalmas triplája bevágódott a gyűrűbe, ezzel kiegyenlített, de az oldalbedobás után Morant valamiért viszonylag üresen maradt, megindult a gyűrű felé és feltett egy akrobatikus kettest – egyetlen másodperc volt hátra, 111–109, nem maradt idő az újabb minnesotai válaszra. Morant végül 30 ponttal, 13 lepattanóval, 9 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel zárt, ugyan ő is kivette a részét a szenvedésből, de a végén igazi vezérhez illő produkcióval vezette kulcsfontosságú győzelemre csapatát – ő és a 25 pontos Desmond Bane is 45-45 percet játszott egyébként, rajtuk kívül pedig még a 21 pontos, 15 lepattanós (ebből 9 támadó) Brandon Clarke-ot is érdemes kiemelni.
Bánhatja a Minnesota. Ahogy írtuk, szinte végig a Wolves járt előrébb és minden abba az irányba mutatott, hogy a pocsékul dobó Memphis most bőven fogható, ráadásul a gyengébb kezdés után Karl-Anthony Towns is megérkezett a vendégeknél – ő végül 28 ponttal, 12 lepattanóval, 3 labdaszerzéssel és 2 blokkal zárt, bár eladott 7 labdát. Ez utóbbi kulcsfaktornak bizonyult, a Minny ugyanis összesen 23-szor veszítette el a játékszert, ami ellensúlyozta a 40 százalék feletti triplázást, ráadásul 18–6-ra elvesztették a támadópattanózást és 62–38-ra kikaptak a festékben. Nincs értelme kerülgetni: ezt a meccset szívvel és akarattal nyerte meg a Grizzlies, éppen ezért bánhatja nagyon a Wolves, hogy ezekben nem nőtt fel ellenfele szintjére és nem tudta kihasználni a Memphis gyenge napját, mert döntő előnybe kerülhettek volna Edwardsék - ehelyett elrontották a végét és ők kerültek a szakadék szélére.
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 30/3, Bane 25/9, Clarke 21
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 28/15, Edwards 22/9, Russell 12/6
A párharc állása: 3–2 a Grizzlies javára.
Phoenix Suns–New Orleans Pelicans 112–97
Bekeményített a Suns. Az előző meccs gyengélkedése után most fordult a kocka és a Phoenix akarata érvényesült, az első kiemelt sokkal fizikálisabb, szigorúbb védekezéssel fogadta a New Orleanst. A hazaiak már az első negyedben jelezték, hogy most nem hagyják magukat elnyomni a palánk alatt, harcosan játszott a Chris Paul mellett kezdő három csatár és centerként Deandre Ayton is, így már itt tíz pont feletti előnyt építettek fel, amit aztán kényelmesen menedzseltek is a folytatásban. A sikerük titka mindenképpen a védekezésük volt, 40 százalékos mezőnymutatón és összesen öt bedobott triplán tartották ellenfelüket, limitálták az Ingram, McCollum párost, míg náluk Paul újra önmaga volt (22 pont, 11 gólpassz), Ayton 19 ponttal és 9 lepattanóval zárt, Mikal Bridges pedig extrát játszott: a 48 perctől 47-et (!) pályán töltött, amely alatt 31 pontot szórt 4/4 triplával, védekezésben pedig 4 blokkot is kiosztott. Mindebből az sült ki, hogy a Phoenix hamar meglógott, sosem volt hátrányban, végig vezetett, de igazán eldönteni csak a legvégén tudta a mérkőzést, addig látótávolságon belül maradt a Pels – viszont szokás szerint ezúttal sem hibázott Monty Williams alakulata, a párharc során harmadszor nyert úgy, hogy vezetett a harmadik negyed után és ugyanezen a téren 50–0-ra (!) áll a teljes szezont vizsgálva. Így Devin Booker nélkül kerültek egy győzelemre a továbbjutástól, következőleg is ezzel az agresszivitással kell pályára lépniük és akkor minden esélyük meglesz arra, hogy lezárják a szériát.
Csak futott az eredmény után a Pelicans. A vendégek pocsékul dobtak most és nehezen jutottak el igazán jó helyzetekig, a „hosszú” Suns-védők a legtöbb dobásukra odaértek minimum zavarni. Brandon Ingram végül 7/19-et, CJ McCollum pedig 7/22-t szórt mezőnyből, ketten együtt 2/13 triplát tudtak bedobni, ez pedig alapjaiban korlátozta le a támadójátékukat, ráadásul most a palánk alatt sem tudtak igazán dominálni – a lepattanózást megnyerték, de a festékben már kikaptak, az eddigi erősségük nem tudott igazán érvényesülni. Beszédes, hogy végül 14 gólpasszukra jutott 15 eladott labda, nem tudtak mit kezdeni a Suns védekezésével, így csak a saját védekezésük miatt tudtak viszonylag közel maradni és a negyedik negyedben is hét pontra visszajönni, de ennél több most nem volt bennük – otthon megpróbálják tovább nyújtani a párharcot és egy idegenbeli hetedik meccsen összehozni a bravúrt.
A Suns legjobb dobói: Bridges 31/12, Paul 22, Ayton 19
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 22/3, McCollum 21/3, Valanciunas 17
A párhrac állása: 3–2 a Suns javára.
