„Nem szívesen cserélnék vele – utalt Fabregasra a New York Red Bull támadója –, mert ő barcelonai, de a lelke „ágyús". Az Arsenal szurkolójaként én azt szeretném, ha Londonban maradna, de megértem, ha vissza akar térni a hazájába."
A 33 éves francia támadó 1999–2007 között volt az Arsenal játékosa, majd szerződött zenitjén túl a katalánokhoz. A Barcelonában azonban másodvirágzását élte, két idényen át kulcsembernek bizonyult, majd a 2009–2010-es szezonban Pedro a cserepadra szorította.
Nyári eligazolása borítékolható volt, és miután gyorsan egymásra talált az amerikai csapattal, találgatásokba sem kellett bocsátkozni: vannak-e még komoly céljai az európai klubfutballban, vagy inkább új kihívásokat keres magának. Henry az utóbbi mellett döntött...
„Azért jöttem New Yorkba, hogy futballozzak, versenyezzek, és újabb címeket nyerjek. Miután azonban visszavonulok majd, bár ez nem mostanában tervezem, szeretnék visszatérni az Arsenalhoz, akár még vizesfiúként is, egész egyszerűen imádom azt a klubot."
Henry tengerentúli rádiós nyilatkozata érthetően felháborodást keltett a barcelonai drukkerek között. Egyrészt, mert a katalánoknál eltöltött három idény – amelyből kettő különösen szépre sikeredett, még Henry mércéjével mérve is – nem szolgál összehasonlítási alapként a londoni időszakhoz képest. Bár ezzel azért szakmailag lehetne vitába szállni, lévén Henry a Barcelonában egy volt a sok kiváló játékos közül, viszont az Arsenalban több idényen át egyértelműen az ő vállán volt a csapat eredményességének a terhe. Ami nehéz, ám megtisztelő feladat.
Az viszont érthetően rosszul esik a „culéknak", hogy Fabregas-ügyben is ilyen egyértelmű állást foglalt a francia támadó, ráadásul nem az ő szájuk íze szerinti nyilatkozatot adott.
