Kínos – Thury Gábor jegyzete

Everton–Manchester City 4–0.

Nem is az eredmény lepett meg, hanem a gólkülönbség.

Lehet azon is tépelődni: ehhez kellett Pep Guardiola?

Pedig a Citynél az infrastruktúrával nincs gond, Manszúr sejk 2008-as érkezése óta a „másik" manchesteri klubnak anyagi problémái sincsenek. A stadiont átépítették, az új aréna az emírségekbeli főszponzor nevét viseli, nem mellesleg azt vesznek meg, akit akarnak. Az arab érában megszerzett legdrágább tíz futballista közül a tizedik Yaya Touré, őt harmincmillió euróért szerezte meg a klub. Az Everton ellen öten is pályán voltak a tízes listáról, az elefántcsontparti középpályás mellett a legdrágább hármas (Kevin De Bruyne, 74 millió; Raheem Sterling, 62.5 millió, Nicolás Otamendi, 44.6 millió) mellett a 2011-ben potom negyvenmilliós Sergio Agüero is a fociztak még kategóriát „erősítette".

A tulajdonosváltás óta az arabok több mint egymilliárd fontot költöttek a klubra, ez 350 milliárd forint fölötti összeg. Szinte felfoghatatlan, tény, hogy két bajnoki cím (2012, 2014), FA-kupa-győzelem (2011), két Ligakupa-siker (2014, 2016), angol Szuperkupa (2012) az új idők termése, az angol futball kiegyenlített erőviszonyait tekintve nemhogy elfogadható, inkább jó teljesítmény. A City korábbi, Joe Mercerrel (1965–1970) átélt sikerkorszakát (bajnoki cím, FA-kupa, Ligakupa) mindenesetre felülmúlja. A futballra odafigyelők nemcsak ezt strigulázzák, hanem legyintenek is: ennyi pénzből ki kellene bérelni a bajnoki címet, arról nem beszélve, hogy a City Bajnokok Ligája-szereplése gyalázatos. Mindössze tavaly sikerült először a csapatnak a nyolcaddöntőnél tovább jutni, márpedig Manszur sejk a BL-trófea elhódítását szeretné.

Ám az egy olyan serleg, amelyet sem megvásárolni nem lehet, sem összevásárolt csapattal megnyerni. A tengernyi pénzhez képest túl hosszú az érési folyamat, az úgy nem járja, hogy jó drágán veszek néhány zsoldost, aztán ha nem megy, kidobom a csapat felét. Egy klubba bevásárolhatja magát valaki, de a sikerhez nem minden a pénz. Az érési folyamat azért is hosszú, mert a valódi értékteremtéshez – s itt most nem a futballistákéról van szó – hagyomány és folytonosság is szükségeltetik. S noha a Cityt 1880 óta jegyzik, múltját nem a jelenleg elvárt dimenzióban élte meg.

És még valami: hiába van eredményes edző – jelenleg Pep Guardiola, állítólag évi tizenötmillió fontért… – az együttesnél, nehéz a kulisszák mögé belátni, hogy milyen a játékosok egymáshoz való viszonya, egyáltalán lehet-e őket a szó igazi értelmében – már amiért maga a futballjáték szerveződött – csapatnak nevezni.