Talán kevesen tudják, az Arsenal 2006-ban átadott stadionjának öltözőinek kialakításában fontos szerepet játszott Arsene Wenger, aki a Japánban töltött időszakában a fengsuj szerelmese lett.
A 67 éves francia szakember a fengsuj és edzői rafináltságának fényében úgy alakíttatta ki az Emirates öltözőit, hogy az a lehető legjobban segítse csapatát. A hazaiak mérkőzések előtti otthona patkó alakú, ami szerencsét hoz az együttesnek. Ebből következően az öltözőnek kevés sarka van, egyrészt, mert a fengsuj szerint a sarkok negatív energiát sugároznak, másrészt így szinte lehetetlen „elbújni” a teremben, mindenki folyamatosan lát mindenkit, könnyű felvenni a szemkontaktust. A mennyezet kialakításának köszönhetően kiváló az öltöző akusztikája, Wengernek nem kell kiabálnia ahhoz, hogy játékosai tisztán hallják mondandóját.
Az már csak hab a tortán, hogy a játékosok a felállási formának megfelelően ülnek az öltözőben (kapus, védők, középpályások, támadók, cserék) – igaz, az Arsenalnál ez hagyomány, nem Wenger rögeszméje. A csapatkapitány pedig rendre középen öltözik. A hazai öltözőhöz tartozó fürdőkhöz csúszásgátló gumival ellátott út vezet.
Ezzel szemben az Emirates vendégöltözőjében az élet nem fenékig tejfel. A szoba közepén van egy hatalmas asztal, ami a helyükön ülő játékosokat zavarhatja abban, hogy lássák edzőjüket. A vendégjátékosok öltözőhelye cseppet sem olyan kényelmes, mint a hazaiaké, a zuhanyzók felé pedig nincs csúszásgátlós padló.
A sors fintora, hogy Wengerék most a Sutton United cseppet sem luxusöltözőjének kényelmét évezhetik egy mérkőzés erejéig. Igaz, a célnak megfelel a suttoni „fengsuj” is, s jó eséllyel nem ezen múlik majd a párharc végeredménye.
