Boldogsághormon – S. Tóth János jegyzete

Vajh' mi járhatott péntek este Ed Woodward fejében az Emirates Stadion díszpáholyában, miközben lenn a gyepen a Manchester United játékosai épp kisöpörték az FA-kupából az Arsenalt, a „vörös ördögöket” Londonba elkísérő több ezer drukker meg Ole Gunnar Solskjaer nevét dalba foglalva ünnepelte az újabb diadalt? A norvég kinevezése óta sorozatban immár a nyolcadikat.

Amikor a United alelnöke hosszas huzavona után tavaly decemberben kirúgta a csapatot 2016 nyara óta irányító José Mourinhót, a Special One roncstelepet hagyott hátra. Tizenhét forduló, 26 pont – a Premier League-érában soha ilyen siralmas statisztikájuk nem volt a „vörös ördögöknek” a bajnokság ezen szakaszában. A netes világ főokosainál Zinédine Zidane-tól Mauricio Pochettinón át Antonio Contéig ívelt az utódjelöltek tipplistája. Ehhez képest a klub az idény végéig kikölcsönözte a Moldétól Solskjaert. E hír hallatán meg azok látták megerősítve a rögeszméjüket, akik szerint a klubvezetőség erre az idényre keresztet vetett.

Az MU, köszöni szépen, a legszebb napjait idézi. Az újra topformában védő David de Gea szerint a titok nyitja, hogy „visszatért a boldogság. Ez az igazi Manchester United!” S a morális megújulás szembeszökő. A változás a Mou­rinhóval privát partizánháborút vívó Paul Pogbánál a leglátványosabb: a középpályás újra az a sikerorientált vezérbika, aki világbajnoki címig vezette a francia válogatottat. Miként sokatmondó az Arsenal-meccs bemelegítésénél elcsípett, netes oldalunkon látható jelenet is: az, hogy milyen önfeledt bohóckodással reagáltak a cserejátékosok a cicajáték során arra, amikor Marcus Rashford „felbőrözte” Fredet.

„Ez már nem az a búval bélelt brigád, mint a Mourinho-korszak alkonyán” – jegyezte meg Phil Neville. S ki tudná jobban a United-ikonnál, hogy az edzőt kizárólag a futballistái tehetik naggyá.