Világklasszis? – Smahulya Ádám jegyzete

NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT, amikor Ausztriában, majd Németországban futballozott, még arról ment a vita, hogy Szoboszlai Dominik megállná-e a helyét egy elit csapatnál. Aztán, amikor Liverpoolba igazolt, az lett a téma, hogy vajon mennyi lehetőséget kap, tud-e élni vele, nem szorul-e a kispadra. Ha a rossz­indulatú, pesszimista véleményformálóknak lett volna igazuk, akkor most legjobb esetben is egy török vagy holland középcsapatban játszana. 

Ehhez képest most már arról szól a disputa, hogy vajon világklasszis-e vagy (még) nem, ő-e a világ jelenlegi legjobb szabadrúgáslövője. Mindkét vélemény szubjektív, akadnak, akik könnyelműbben osztogatják a világklasszis jelzőt, és vannak, aki túl szigorúak. De már önmagában sokatmondó, hogy a téma egyre többször szóba kerül. És nem csak itthon.   

Több mértékadó fórum, a BBC, a The Athletic vagy a The Times is a világ egyik legjobb középpályásaként emlegeti a magyar válogatott futballistát, a madridi As pedig nemrég már arról írt, hogy Trent-Alexander Arnoldhoz hasonlóan előbb-utóbb ő is a Real Madridhoz kerülhet. Lehetne itt hosszasan elemezni a statisztikáit, hogy miben és mennyit fejlődött, számomra azonban a BBC és a The Athletic által közölt cikkben az a legfontosabb üzenet, hogy rengeteget tesz azért, hogy valóban a világ legjobbja legyen. Rendre elsőként ér az edzésre, majd marad, hogy tovább csiszolja az egyébként is kiváló rúgótechnikáját. Ez az, amit sokan nem látnak vagy nem akarnak látni. A méregdrága luxusautót, a sztárstátuszt persze irigylik tőle. A munkát már kevésbé. 

Hat éve beszéltem vele először, amikor még a Salzburg tehetsége volt, és már akkor meglepődtem, mennyire tudatos. Amikor megkérdeztem, mit javasol annak a kisgyereknek, aki úgy szeretné lőni a szabadrúgásokat, mint ő, ezt válaszolta: „Azt, hogy rengeteget gyakoroljon. Sőt, még annál is többet, mert semmi sem hullik az ölünkbe. Ezt a saját példámon tanultam meg. Azt hittem, hogy sokat túlórázom, aztán később rájöttem, hogy az még csak a kezdet volt.”     

És ez nem duma. Azóta is tartja magát ehhez. Mert nem elégszik meg azzal, hogy a Liverpoolban vagy a Premier League-ben futballozik, ott is a legjobb akar lenni. Ezért tart ott, hogy jó néhányan már a világ legjobbjai között emlegetik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!