„Minden egyéni díját odaadná egy angol válogatott trófeáért” – az angol szakíró Harry Kane-ről

– Az Aranylabda történetében először a hetvenedik gálát nem Párizsban, hanem Londonban rendezték meg. Ön szerint adott-e különleges érzelmi vagy szimbolikus többletet Harry Kane győzelmének, hogy éppen az angol fővárosban vehette át a díjat?
 

– Mindenképpen nagyon szerencsés egybeesés volt. Kane londoni születésű, és egy évtizeden át az észak-londoni Tottenham meghatározó játékosa volt, ráadásul a női Aranylabda győztese, Alexia Putellas is a fővárosban futballozik, a London City színeiben, az angol női Szuperligában. Ugyanakkor, bár voltak ilyen hangok, nem gondolom, hogy a helyszín befolyásolta volna a nemzetközi újságírók szavazatait. Úgy gondolom, hogy a helyszínválasztás jelezheti a szervezők új stratégiáját: elképzelhető, hogy a jövőben Európa különböző fővárosaiba viszik el a gálát, hogy tovább erősítsék a díj nemzetközi rangját.

– Harry Kane az Aranylabda előtt elnyerte az európai Aranycipőt – nem is először – és a Gerd Müller-trófeát is, és a díjazási időszakban 65 tétmérkőzésen 73 gólt szerzett. Mennyire kell meghatározónak lennie a gólszerzésnek a világ legjobb játékosának kiválasztásakor?
– A szavazóktól azt kérik, hogy az elmúlt egy év teljesítménye alapján döntsenek, de szerintem Kane elismerése sokkal inkább annak köszönhető, hogy ez a rendkívüli esztendő egy olyan játékos pályafutására épült, aki már hosszú ideje hatalmas tiszteletet vívott ki magának a nemzetközi labdarúgásban. Ez talán azóta így van, amióta a 2018-as oroszországi világbajnokság gólkirálya lett. Kane ezt egyszerűen kivárta. A gólszerzés ugyanakkor önmagában nem feltétlenül döntő tényező. Tavaly például a spanyol Rodri, egy védekező középpályás nyerte el az Aranylabdát.

– Kane korábban többször  is elnyerte az Aranycipőt, az Aranylabda azonban sokáig elérhetetlennek tűnt számára. Van abban némi irónia, hogy Anglia egyik legnagyobb kortárs tehetségének éppen a Tottenhamtől és az angol futballtól kellett elszakadnia ahhoz, hogy a német rekordbajnoknál teljesíthesse a pályafutását? Mit adott neki a Bayern, amit Londonban talán nem kaphatott meg?
– Kane hűséges maradt a Tottenhamhez, ahhoz a klubhoz, amelyet gyerekkora óta támogatott, abban a reményben, hogy együtt elnyerhetik azokat a nagy trófeákat, amelyekre annyira vágyott. Ez a hűség sokat elárul az emberi kvalitásairól. Amikor azonban el kellett fogadnia, hogy ez az álma a Tottenhammel nem válhat valóra, a távozása elkerülhetetlenné vált. A német Bundesliga tökéletesen megfelel neki. A német futball tempója és fizikalitása nem olyan intenzív, mint a Premier League-é, így Kane több teret és időt kap arra, hogy kibontakoztassa sokoldalú játékát. Ebben a közegben igazán kiteljesedhetett.

– Kane pályafutását sokáig kísérte a kiváló, ám balszerencsés játékos címkéje, különösen a sokáig elmaradó trófeák miatt. Most már jelentős hazai sikereket ért el a Bayernnel, és az Aranylabdát is megnyerte, bár a Bajnokok Ligája-serleg még hiányzik a gyűjteményéből. Ön szerint ez az elismerés végérvényesen átírja azt, ahogyan a pályafutását megítélik?
– Kane 33 éves, vagyis már csak néhány éve lehet a legmagasabb szinten. Az Aranylabda tehát tökéletes pillanatban érkezett számára. Az idei díjjal új korszak kezdődött az Aranylabda történetében, miután hosszú időn át Lionel Messi és Cristiano Ronaldo uralta az elismerést. Kane a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben – ahogyan oly sokszor a kapu előtt is.

– Anglia a 2026-os világbajnokságon a harmadik helyen végzett, Harry Kane pedig hat gólt szerzett, bár a válogatott végül nem érte el a végső célt. Mennyiben járult hozzá a világbajnoki teljesítménye az Aranylabda elnyeréséhez? Elsősorban az egész idényen átívelő kiegyensúlyozott, kiemelkedő játékát jutalmazták, vagy a világbajnoki szereplése billentette felé a mérleg nyelvét?
– Világbajnoki évben a tornán nyújtott egyéni teljesítmény mindig kulcsfontosságú. Ha Franciaország nyerte volna a világbajnokságot, valószínűleg Mbappé kapta volna az Aranylabdát. Hasonlóképpen, ha Yamal kiemelkedően játszik a döntőben, ahelyett, hogy az egyik leggyengébb mérkőzését produkálja, akkor ő is győzhetett volna. Kane példamutató teljesítményt nyújtott: nemcsak a góljai és Anglia harmadik helyezése miatt, hanem azért is, mert a pályán és azon kívül is egyértelműen megmutatta vezetői kvalitásait.

– Mennyire jelentős ma a szigetországban, hogy angol játékos nyeri el az Aranylabdát? A spanyol futball – a játékosoktól és edzőktől a klubokon és intézményeken át – rendkívül erős nemzetközi jelenléttel bír. Jelezhet-e Kane diadala egyfajta újbóli angol térnyerést a világfutballban?
– Az angol futball nemzetközi befolyása már önmagában is rendkívül erős a Premier League meghatározó erejének köszönhetően. Kane Aranylabdája nélkül is jelentős, de kétségtelenül ez már csak a hab a tortán!

– Kylian Mbappé a második, Lamine Yamal pedig a harmadik helyen végzett, miközben utóbbi sorozatban harmadszor nyerte el a Kopa-trófeát. Mit árul el az eredmény a már befutott szupersztárok és a következő generáció közötti erőviszonyokról?
– Ahogyan a futballpályán, úgy itt is mindent az időzítés határoz meg. Mbappé előtt ott áll a lehetőség, hogy a francia válogatottal és a Real Madriddal a következő három-négy évben elnyerje az Aranylabdát. Yamal helyzete egészen más: mindössze 19 éves, így még számos alkalommal megnyerheti a díjat, mielőtt befejezi a pályafutását.

– A spanyol futball mindeközben rendkívüli estét zárt: Luis de la Fuente vehette át a férfi Johan Cruyff-díjat, Unai Simón pedig a Lev Yashin-trófeát. Mit mond ez a világnak De la Fuente munkájáról és a spanyol futballrendszer erejéről?
– A spanyol futballt világszerte nagyra tartják az utánpótlás-nevelés felépítettsége és jelentősége miatt, a klubakadémiáktól egészen a korosztályos és a felnőttválogatottakig. A vezetés és az edzői munka folytonossága példaértékű egy olyan sportágban, amelyben oly sok klub, szövetség – és szurkoló – túlságosan türelmetlen, és azonnali sikereket vár.

– Harry Kane mellett volt-e olyan másik díjazott vagy eredmény az idei gálán, amely különösen felkeltette a figyelmét?
– Számomra Saka elismerése volt különösen fontos. A díjat jótékonysági tevékenységéért, különösen humanitárius munkájáért kapta, amelynek keretében – többek között – ingyenes iskolai egyenruhákat adományozott szegény családok gyermekeinek. A Big Shoe nevű projektben való részvétele révén pedig sürgősségi lakhatást és menedékhelyeket is finanszírozott a törökországi és marokkói földrengések miatt otthonukat elveszítő családok számára. Ez is megmutatja, hogy milyen sok élvonalbeli játékos fordít vissza a társadalomra és fontos ügyekre a sikereiből – többnyire úgy, hogy erről a nyilvánosság szinte semmit sem tud.

– Ön évtizedek óta követi a világ labdarúgását, generációk nagy játékosait látta felnőni és kiteljesedni. Mit jelent ma az Aranylabda? Megőrizte a tekintélyét mint a futball legfontosabb egyéni elismerése, vagy a kereskedelmi érdekek, a média narratívái és a globális szurkolói kultúra egyre nagyobb befolyása megváltoztatta a jelentését? És Harry Kane példájából kiindulva: mi maradhat még hátra egy futballista számára, ha már ezt a díjat is elnyerte?
– Az Aranylabda történetében akadt néhány kisebb-nagyobb bukkanó. Eredetileg csupán az év legjobb európai labdarúgójának járó díj volt. Később a France Football és a L’Équipe francia kiadóinak meg kellett nyitniuk az elismerést a világ többi része előtt, miután a FIFA saját díjat alapított. Ma már maga az Aranylabda, vagyis a trófea köré épülő promóciós és marketingtevékenység áll a középpontban, és ez nyilvánvalóan jól működik. Ami pedig Harry Kane-t illeti: mindig azt mondta, hogy minden egyéni elismeréséről lemondana azért, hogy nagy trófeát nyerjen az angol válogatottal. És ez a becsvágy ma is ugyanolyan elementáris erővel hajtja.