„Sokáig voltam az a sportoló, aki a magyar atlétika fölé tarthattam egyfajta védőhálót az eredményeim miatt. Itt, a XXI. századi magyar atlétika első olimpiai bajnokaként, többszörös Európa-bajnokként és kétszeres világbajnoki ezüstérmesként úgy érzem, nekem is meg kell szólalnom egy olyan nemes ügyben, ami nekem nem adatott meg – eddig. Emlékszem pályafutásom első meghatározó momentumára, ami végül elindított ezen a hosszú, rögös, ám csodálatos úton. A ‘98-as budapesti Európa-bajnokság; hihetetlen élmény volt látni és érezni azt az euforikus hangulatot, amikor a hazai közönség a torkaszakadtából buzdított minden magyar versenyzőt, aki a küzdőtérre lépett! Ennek már több mint 20 éve, ugyanis a következő évektől minden korosztályos világversenyről aranyéremmel jöttem haza. Élvonalbeli sportoló ismérve, hogy küzd a végletekig. Remélem, van miért küzdeni most is. Jó lenne, ha nem azért kell minden erőnket mozgósítani, hogy egyáltalán megrendezhessük ezt a megismételhetetlen lehetőséget, a budapesti Atlétikai Világbajnokságot! De ha azért (is) küzdeni kell, hát legyen! Közösen, egy csapatként, ahogy azt pályafutásom során megtapasztaltam. Nemcsak a jelen nagy versenyzői miatt, hanem a jövő fiatal atlétáiért is! Amennyiben sikerül ez az összefogás, én is azon leszek minden erőmmel és tudásommal, hogy ott legyek abban a dobókörben, és akkor 30 000 néző előtt fogom a maximumot kihozni magamból, ami méltó lezárása lehet pályafutásomnak, ezzel is emléket állítva néhai legendás edzőmnek, Németh Pálnak.
