Mind a négy idei atlétikai világverseny hozott magyar sikert

Maradt minden idők legjobb atlétikai világbajnoksága a budapesti – már ami a szervezést illeti. Ezt nyugodtan kijelenthetjük mind a saját, mind a versenyzői tapasztalatok alapján.

Tokióban bőven voltak fennakadások, mint amilyen a Molnár Attila négyszázas elődöntője előtti rajtmizéria, vagy a forgalomtól függően a stadiontól 20-30 percre lévő bemelegítő pálya sem könnyítette meg a 193 ország 1992 atlétájának a dolgát.

A VALAHA VOLT LEGSZÍNVONALASABB VB

Viszont a tokiói vb-re minimum a következő, 2027-es pekingi eseményig így fogunk emlékezni. Arra, hogy a világ atlétikája egyre erősödik, a „szemteszt”, vagyis a szubjektív érzéseink mellett a teljesen objektív tényeken és számításon alapuló pontértéktáblázat is visszaigazolást ad. A vb-k összeredményei alapján a legutóbbi három (2022, Eugene; 2023, Budapest; 2025, Tokió) áll az első három helyen az eddigi húsz világbajnokságból.

Beköszöntött az a kor, amelyben az egyéni csúcs már nem elég ahhoz, hogy valaki nagyot villantson. A legtöbb versenyszámban országos csúcs kell hozzá, hogy már egyáltalán kijusson az illető. Ilyen viszonyok közepette képviselte 17 sportolónk a magyar színeket. Az igazság az, hogy egyedül ebben maradt hiányérzetünk, megítélésünk szerint nagyjából 25-30 körüli létszám sem lett volna ördögtől való.

53 ország szerzett érmet Tokióban, ami új rekord – a régit Budapest és Oszaka (2007) tartotta, holtversenyben 46 nemzettel. Húsz ország nyert aranyat, az Egyesült Államoknak nagyjából minden klasszisa – így a teljes ország – erőt mutatott a 16 vb-címmel. Magyarország az örökös éremtáblán továbbra is a legjobb olyan nemzet (79.), amelyik még nem „delegált” senkit a dobogó tetejére. A 82.69 méteres dobásával nagy elődje, Pars Krisztián egyéni csúcsát „beállító” Halász Bence minden idők legszínvonalasabb kalapácsvető-fináléjában lett bronzérmes.

Armand Duplantis tizennegyedszer döntött világrekordot, kilenc versenycsúcs, ugyanennyi kontinenscsúcs született, és 62 országos csúcs is megdőlt. Utóbbiból Molnár Attila is kivette a részét a 400 méter előfutamaiban elért 44.55-tel.

SIKERES ÉVE VOLT A MAGYAR ATLÉTIKÁNAK

Az európai atlétáknak négy jelentős világeseményen volt lehetőségük számot adni a tudásukról 2025-ben. Molnár Attila Apeldoornban az első magyar lett, aki síkfutásban aranyérmet szerzett a fedett pályás Eb-k történetében. Aztán két hétre rá Enyingi Patrik, Kovács Árpád és Wahl Zoltán oldalán Kínában a fedett pályás vb-n ismét történelmet írt: a 4x400-on megkaparintott bronzérem az első váltóérmünk volt.

A szabadtéri szezon első blokkját a csapat Európa-bajnokság zárta, Madridban sikerült a kontinens legjobb 16 nemzete között maradni, ahol így 2027-ben is szerepelhetnek a mieink. A második blokkban az ob visszatért a Nemzeti Atlétikai Központba, ahová nem sokkal utána 12 ezer ember ment ki a Gyulai István Memorialra, hogy Halász Bence 83.18-as dobását, Molnár Attila 44.74-es futását és Armand Duplantis 629 centis ugrását a helyszínen élje át.

A harmadik blokk – és ezzel együtt az idény is – Tokióban, a világbajnoksággal zárult. Ahogyan már említettük, ezúttal sem maradtunk érem nélkül. Halász Bence harmadik vb-bronza és Molnár Attila újabb rekordja mellett Szabó Nóra maratoniban elért 15. helyére és Szabados Ármin (8.), illetve Rába Dániel (11.) döntőbe jutására is sokáig emlékezni fogunk.

A japán fővárosban nem jött ki jól a lépés Takács Boglárkának és Klekner Hangának sem. A leggyorsabb magyar lánynak a fedett pályás Eb-döntőbe jutása és a csapat Eb-n nyújtott teljesítménye miatt mégsem lehet teljesen rossz az éve, ahogyan a legjobb rúdugrónk is elérte a 460 centis mérföldkövet.

A fiatalok közül már a jövő évi Eb-n nagyot alkothat a 19 éves Szabados mellett Bátori Lilianna (magasugrás), Tóth Anna (100 méteres gátfutás), Böndör Márton (rúdugrás), Kriszt Sarolta (hétpróba), és rajtuk kívül is számos fiatal indulhat meg a Los Angeles-i olimpia felé vezető úton.

NS-SZAKÉRTŐ: MÁRTON ANITA, KORÁBBI FEDETT PÁLYÁS VILÁGBAJNOK SÚLYLÖKŐ

A 17 tagú csapat szép létszám, ráadásul sok fiatallal. A kalapácsvető Halász Bencétől vártuk az érmet, amit hozott is, büszke lehet arra, amit elért és amit dobott, még akkor is, ha jobbat akart, de mindig vannak meglepetések, és tetszik, nem tetszik, olykor a szerencsefaktor is belejátszik. Bence olyan korszakban van a szűk elitben, amikor a kalapácsvetés felfelé ível, egyre nehezebb érmet szerezni világversenyen – elég, ha csak megnézzük, a 2016-os riói olimpián milyen eredményekkel lehetett dobogóra állni… Azóta a kalapácsvetés szintet lépett, nem is csupán egyet, nekünk ráadásul három döntősünk is volt, ami szenzációs eredmény.  Régen csak néztük, ahogyan a németek vagy az amerikaiak három sportolót adnak valamely atlétikai szám döntőjébe, most pedig mi is megcsináltuk. A futóink is szép eredményeket értek el, főleg önmagukhoz képest, egyéni csúcsot futni világversenyen óriási dolog. A kinti időjárást szokni kell, az én első emlékem 2006-ból az, hogy a repülőből kiszállva az első két percben alig kaptam levegőt, Németh Pali bácsi pedig futtatott velünk két kört, hát, mintha az életemért futottam volna… Sok gyalogló és hosszútávfutó fel is adta, Szabó Nóri viszont fantasztikus volt! Ugrószámokban már az is hatalmas dolog, hogy kijutottunk, főleg olyan fiatalon, mint, mondjuk, Bátori Lilianna. Ez már a magyar atlétika új generációja, és a tokiói vébé is bizonyíték volt arra, hogy sok tehetségünk van.

2026-BAN ISMÉT BUDAPESTRE FIGYEL A VILÁG

Jövőre a birminghami Európa-bajnokság nagyon fontos értékmérő lehet a 2028 nyaráig tartó útnak. Aztán az év utolsó versenyeként debütál a Nemzetközi Atlétikai Szövetség új formátumú viadala, az atlétikai világdöntő. Szeptember 11. és 13. között a budapesti Nemzeti Atlétikai Központban három pörgős, látványos és izgalmas este vár majd ránk. A tokiói vb tapasztalatai alapján a naptárban késői időpont ellenére sem kell tartanunk a színvonalas eredmények elmaradásától: a 49-ből 26 versenyszámban is a vb-n született meg a világ idei legjobb eredménye!

A hangulatra a másfél hónappal ezelőtti Gyulai István Memorial alapján nem lehet majd okunk panaszkodni. Huszonhat világbajnokkal és 26 olimpiai bajnokkal már biztosan találkozhatunk, ahogyan Halász Bence is nagyon szeretne maradandót alkotni az új edzésmódszerének már tökéletesített verziójával.

ÚJ CSILLAG SZÜLETETT: Az amerikai Melissa Jefferson-Wooden fantasztikus formában versenyezve triplázott Tokióban.     

Korábban csupán öt sprinter volt képes az atlétikai világbajnokságok 42 éve íródó történetében arra, amit Tokióban az amerikai Melissa Jefferson-Wooden hatodikként véghez vitt. A 100 és a 200 méter megnyerése után vasárnap a 4x100-as váltóban is a győztes amerikai csapatban volt. Hasonló triplázást a hölgyeknél csak a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce-tól láthattunk még 2013-ban Moszkvában. Éppen ezért is volt annyira jelképes, ahogyan a vb utolsó napján egymás nyakába borultak a visszavonuló legendával. Könnyen lehet, hogy ez a kép egy korszakváltás legnagyobb szimbóluma lesz.     

„Miután az egyéni céljaim elértem, boldogan álltam rajthoz a váltóban is. Örülök neki, hogy ezt a harmadik sikeremet az edzőpartnereimmel közösen érhettem el” – mondta az újságírók gyűrűjében a 24 éves sprinter. Nem mindennapi, hogy egy világbajnok váltóban mind a négyen a hétköznapokban is együtt készüljenek, most Jefferson-Wooden, Twanisha Terry, Kayla White és Sha’Carri Richardson esetében pontosan ez a helyzet. Edzőjük, Dennis Mitchell a floridai Star Athleticsnél vb-győztes csapatot rakott össze.     

„A szabadtéri szezon alapján tudtam, hogy nagy esélyem lesz Tokióban duplázni. Hihetetlen, hogy ez első amerikaiként nekem sikerült. A huszonkét másodperces kétszáz alapelvárás volt, amikor megláttam az órán a 21.68-at, még én is azt mondtam, hogy wow! Az év elején azt mondtam az edzőmnek, hogy szeretnék a kétszázra is nagyobb hangsúlyt fektetni, nem örült neki. Aztán elkezdtük a munkát, és folyamatosan belerázódtam” – emlékezett vissza még a 200 méter utáni sajtótájékoztatón Jefferson-Wooden.

Míg a nőknél korábban csak Fraser-Pryce-tól láthattunk hasonlót, ezt a triplázást ugyanazon vb-n a férfiak között az egyaránt amerikai Noah ­Lyles (Budapest, 2023), Tyson Gay (2007, Oszaka), Maurice Greene (1999, Sevilla) és a jamaicai Usain Bolt tudta bemutatni. Utóbbi háromszor is (2009, Berlin; 2013, Moszkva; 2015, Peking), 16 évvel ezelőtt mind a három távon világrekorddal.

BIZTOS KEZEKBEN VOLTAK A MAGYAR ATLÉTÁK

Egy sportoló sikeréhez és a csúcsteljesítmény leadásához szükség van „névtelen hősökre” is. A siker és a kudarc között századok és centiméterek döntenek. Hogy ezeknek valaki a jó oldalán legyen, ahhoz nagyon sok dolognak kell egyszerre összeállnia.

Az, hogy az atléta miként teljesít a versenyen, a bemelegítő pályán zajló eseményeken is múlik. A magyar csapat hivatalos sportmasszőre, Kiss Zoltán a vb nagy részét itt töltötte, és segítette atlétáinkat a fellépésük előtt és után.

„Mindennap a legelső emberrel kimentem a bemelegítő pályára. Ha volt valami igénye, akkor aszerint elláttam, legyen szó akár csak bemelegítő krémről vagy tapelésről. Minden programnál az utolsó atlétánkat meg kellett várni. Miután ő is lejelentkezett a call roomban, és minden rendben volt nála, akkor indulhattam el én is a stadionba. A vébé elején annyira szoros volt a program, hogy ekkor még nem oda, hanem vissza a hotel felé vettem az irányt. Azért, hogy ha a másnap versenyzőknek lenne valami kérésük, akkor azt el tudjam látni. Emellett volt olyan, hogy már fél négykor felkeltem és mentem a gyaloglókkal, nekik a frissítőponton is segítettem” – avatott be minket egy átlagos vb-napjába a Magyar Atlétikai Szövetségnél 2021 vége óta dolgozó szakember.

A munkája nem Tokióban, hanem már jóval a vb előtt Tocsigiben megkezdődött, az akklimatizációs edzőtáborban is ő állt 0–24 órában a mieink rendelkezésére. Rajta kívül a Szombathelyi Dobó SE-vel kiérkező Igaz Bálint látta még el a sportmasszőri feladatokat – ő Halász Bencével, Rába Dániellel és Németh Zsanettel foglalkozott.

„A mostani vb-csapatból otthon is nyolc-kilenc atlétával együtt dolgozom, Molnár Attilával már négy évre nyúlik vissza a közös munkánk. Összeszokottak vagyunk, számomra a vébé legkedvesebb pillanata is az ő 44.55-ös országos csúcsa” – mondta a szakmáját 2014 óta űző Kiss Zoltán.

A körülmények embert próbálók voltak, de ő is úgy látja, hogy a 17 indulónk közül mindenki jól alkalmazkodott.

„AKI VÉBÉDÖNTŐBE AKAR JUTNI, ANNAK A LEJOBB FORMÁJÁT KELL MUTATNIA” – MINIINTERJÚ SCHEIDLER GÉZÁVAL

– Összességében elégedettek lehetünk a magyar csapat világbajnoki szereplésével?     
– Ha abból indulunk ki, hogy tizenheten utaztak ki és tizenheten rajthoz is álltak, az már siker. Tízezer kilométerre otthontól ez nem olyan magától értetődő, mint ahogyan sokan elképzelik.

– Az eredmények tükrözték a jelenlegi helyünket a világban?     
– Halász Bence sporttörténelmet írt. Ez most nem a legaranyosabb, de ugyanolyan dicső forgatókönyv, ami valóra vált. 82.69-cel bronz­érmes lett egy olyan döntőben, amelyben Mihajlo Kohan 82 méteres egyéni csúccsal maradt le a dobogóról. Még másik két magyar fiú is bent volt a döntőben, ez nem volt meglepetés. Igaz, Szabados Árminnak ehhez nem volt meg a rutinja, mégis megcsinálta. Rába Dániel sokadszori nekifutásra járt sikerrel. Szabó Nóra maratonija rendkívül pozitív, ahogyan Molnár Attila négyszázas országos csúcsa is olyan eredmény volt, amellyel még a döntőben is megállta volna a helyét. Az elmúlt napok nagy tanulsága, hogy aki vébédöntőbe akar jutni, annak a legjobb formáját kell mutatnia.

– Megtette a hatását a vébé előtti akklimatizációs tábor?     
– Kellett az akklimatizációhoz, mert nagyon nehéz, forró, párás időjárási körülmények közepette kellett helytállnunk. Jó döntés volt, hogy nem mindenki egyszerre utazott ki Japánba, hanem a versenyszáma időpontjához igazítva kelt útra. Mindenki jól alkalmazkodott, senki sem panaszkodott arra, hogy nincs formában.

– Jó kezdete volt ez az esztendő az olimpiai ciklusnak?     
– Nagyon jól sikerült idényt zártunk, még van három évünk, de kifejezetten biztató volt a kezdés. Szépen kell építkezni, először a jövő évi Eb-re, Birmingham már fontos részcél lesz. Aztán a pekingi vébé eredményei már beleszámítanak a Los Angeles-i kvalifikációba, ott már meg kell mutatnunk az oroszlánkörmeinket.