Vindics-Tóth Lili: Még sokat lehet fejlődni, de már tudom, mire számítsak

KILOMÉTERENKÉNT EGY MÁSODPERC javulás nem tűnik soknak, de bizonyos szint felett már ezt sem adják olyan könnyen. Vindics-Tóth Lili Anna 47 másodperccel volt gyorsabb vasárnap Koppenhágában, mint tavaly ősszel Frankfurtban, amikor bemutatkozott a maratoni távon.

A 2021-es tokiói olimpiára még 3000 méteres akadályfutásban kijutó, és ott a döntőről csak épphogy lemaradó atléta ezután pályán az 1500 és 5000 méterre koncentrált, közben mezei futásban is jeleskedett. Az utcai futással 2024-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, ami szerelem volt első látásra: tavaly szeptemberben 1:11:43-as félmaratonival kezdett Budapesten, majd október 26-án, Frankfurtban a teljes, 42 195 méteres távot 2:28:15 alatt teljesítette.

A német pénzügyi központban a második legjobb európaiként a 13. lett, fél évvel később ebben is sikerült előrelépnie, Koppenhágában a mezőny legjobb, nem afrikai női futójaként hetedikként ért célba. A 2:27:28-as idejénél magyar női maratonistaként csak Szabó Nóra tudott gyorsabb lenni, mindkétszer Valenciában, mégis úgy érzi, hogy nem ez a mostani futása lesz a plafon az utcaifutó-karrierjében.

 „Még sokat lehet fejlődni, de már tudom, mire számítsak – mondta Vindics-Tóth Lili Anna a Nemzeti Sportnak. – Frankfurtban a végén már iszonyatosan görcsöltek a lábaim, most jobb állapotban értem be a célba. Két és fél hónap helyett erre már öt-hatot készültem célirányosan. Eredetileg az áprilisi hannoveri maratonira mentem volna, de a verseny előtt egy héttel kiment a bokám, ezért nem volt esélyem rajthoz állni, annyira be volt dagadva a lábam. Az edzőm mondta, hogy semmi baj, választunk egy későbbi versenyt. Motivált voltam, hogy fussak egy maratonit tavasszal, a vádlimban azért éreztem menet közben, hogy még nem feltétlenül úgy terhelem, ahogyan kellene, de hittem magamban, mentálisan erős maradtam.”     

A 27 éves sportoló mégsem érzi úgy, hogy teljesen kifutotta volna magát. Ennek az is az okai között szerepelt, hogy 2:20 percre és 2:27 percre volt a „nyulazás”, ami nem feltétlenül felelt meg az edzőjével, Wolfgang Heiniggel közös elképzeléseinek. A német szakember 2:25-2:26-os időt is el tudott volna képzelni a tanítványának, ami benne is volt, de így másodikra, egy bokaficam után néhány héttel jobb volt biztosra menni, így lett 2:27:28 a vége. Ez már a második szezonja, amire Heinig útmutatásával készült fel.

„Még mindig tanuljuk egymást, de már ez az egy év és négy hónap közös munka is gyümölcsöző volt. Egy éve ilyenkor nem gondoltam volna, hogy két maratonival a lábamban még nagyobb célokat fogok kitűzni. Frankfurt után előbb Kenyában volt egy alapozó edzőtáborunk, amikor újjáépítette az edzéseim rendszerét. Meglepődtem, hogy olyan 6x1000 métert kért tőlem, ami nem a leggyorsabb tempóm volt, hanem 3:30-as, maratoni iramú. Megtapasztaltam, hogy nem kell egész évben maximum terhelést kiadni, kell egy ív az edzésekbe” – persze januárban a második, Dél-Afrikában megtartott edzőtáborban már gyorsabbakat is futott. Heiniget ekkor az alkalmazkodóképessége lepte meg, hogy mennyire könnyen vette fel a ritmust 1400 méteren.

 „Amiben télen sokat léptem előre, hogy a harminc kilométeres hosszú futásokat könnyebben meg tudtam csinálni erős tempóban. Voltak résztávok is, magasabb szintre emeltük az edzéseket, többet elbírtam, gyorsabban is tudtam futni, de nem ész nélkül, hanem kontroll alatt tartva a résztávokat is.”     

Az első 2026-os maratonija tehát egyértelműen sikeresnek értékelhető, ám nincs megállás, a különböző kisebb kihívások mellett az idén még kétszer tervez elindulni az új kedvenc műfajában.

 „A következő a birminghami Európa-bajnokság lenne. Ugyan a 2:27:00-s szint nem lett meg, de kijutást érő helyen állok és a ranglistáról könnyedén meglesz a kvalifikáció. Éppen a napokban beszéltem Szabó Nórival az Eb-ről, nem lesz könnyű pálya, nyolc kört kell majd futnunk nagy szintemelkedéssel, így az idő helyett inkább egy top tíz körüli helyezést tűznék ki magam elé. Az év végi valenciai maratonira elfogadták a nevezésemet, ott már szeretnék kockáztatni és rámenni a teljes maximumra.”