Búcsú Budapesttől: amerikai dupla dupla után Duplantis dalra fakadt

Telt ház előtt kezdődött az atlétikai világdöntő (Ultimate Championship) harmadik, utolsó versenynapja a Zsivotzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központban, mely az egyik legzsúfoltabbnak ígérkezett, 11 döntőt rendeztek.

Már a program elején izgalmas finálét rendeztek, a 400 méteres gátfutás döntőjében újra összecsapott egymással a norvég Karsten Warholm és a brazil Alison Dos Santos, utóbbi az idei zürichi Gyémánt Liga-versenyen döntötte meg az előbbi világcsúcsát, 45.80-nal nyert. Egészen a célegyenesig fej fej mellett futottak, de Warholm hozzáért az utolsó előtti gáthoz, ami lelassította, így a harmadik helyre csúszott vissza, és még az amerikai Rai Benjamint sem tudta utolérni. Dos Santosnak nem sok hiányzott a világcsúcshoz, 45.98-cal nyert, ami a táv valaha volt harmadik legjobb ideje.

A gerelyhajítás lebonyolítása két okból is nagyon látványos lett, egyrészt a fekete színű fű miatt a lelátóról is nagyon jól lehetett látni az ívben szálló gerelyt, másrészt a közvetítést feldobta az eldobott gerely mögött repülő, kamerával felszerelt drón, ami élethűen visszaadta, hogy repülés közben „mit lát a gerely”. A versenyt a krikettversenyzőből lett gerelyhajító, Rumesh Tharanga nyert, aki 2024 óta mellékállásban a Srí Lanka-i légierő tizedese, ő volt az egyetlen, aki 90 méter felett dobásra volt képes a fináléban (91.09).

Újra hatalmas show-műsort rendezett az olasz magasugró, Gianmarco Tamberi, aki egyrészt újra levágta a fél szakállát, ami a védjegye, másrészt annyian buzdították, mintha a családja mellett saját kis szurkolótábort is hozott volna magával Anconából. Szokása szerint színpadias, széles mozdulatokkal és drámai arckifejezéssel biztatta a közönséget, hol leült a rekortánra, hol látványosan feltartott ujjal intette csendre a stadiont. A versenyt egyébként simán megnyerte, és a végén még a 240 centire is volt három kísérlete, ami egyéni csúcs lett volna, így 34 évesen szép teljesítmény, de végül is nem sikerült átvinnie a lécet.

Országos csúcsdöntésre készült az Enyingi Patrik, Brucker Lili, Molnár Attila, Emmanuel Sophia összetételű magyar 4x400-as vegyesváltó, erről azonban lemaradt, viszont a döntőben szép futással megelőzte Kenya csapatát.

A budapesti világdöntő aztán emlékezetesen, amerikai dupla duplával zárult.

A fejpántja miatt „Kung Fu Kennynek” becézett amerikai Kenneth Bednarek elképesztő formában érkezett a magyar fővárosba, ahol a 100 méter után a 200 métert is megnyerte, méghozzá magabiztos előnnyel. Az egyenesben a párizsi olimpiai Letsile Tebogo egyszerűen nem tudott feljönni rá, a hajrában csak nőtt az előnye, teljesítményét – és duplázását – még a lelátón helyet foglaló Usain Bolt is megtapsolta.

Aztán jött a női 200 méteres síkfutás fináléja (Takács Boglárka az elődöntős futamában a kilencedik helyen ért célba, így nem lehetett ott a döntőben), ahol honfitársa, Melissa Jefferson-Wooden parádézott, aki ugyancsak elképesztő előnnyel, a versenyszám valaha volt harmadik legjobb idejével, 21.47-tel nyerte meg a 200 méteres síkfutást, és mivel szombaton a százat is behúzta, ő is duplázott, kétszeres abszolút bajnok lett Budapesten. A 4x100-as vegyes váltót és Masai Russell révén a 100 gátat is megnyerő Egyesült Államok uralta a sprintszámokat.

A háromnapos eseményt emlékezetes előadás zárta, Armand Duplantis látványos tűzijáték kíséretében élőben adta elő a világdöntő általa írt himnuszát, majd így búcsúzott el: „Köszönöm, Budapest!”

MINIINTERJÚ

Ez volt a harmadik futása a budapesti világdöntőn. Mennyit sikerült kihoznia magából? Bevallom, amikor reggel felébredtem, kicsit aggódtam, hogyan fogom lehozni ezt a napot… Az utolsó pillanatig húztam az időt, már fizikailag és mentálisan is nehéz volt, még úgy is, hogy tudtam, milyen csodálatos hangulat vár rám a stadionban. Aztán amikor bejöttem a pályára, rögtön felébredtem, hihetetlen érzés megtapasztalni, hogy a többezres közönség milyen hangosan tud ünnepelni. Emiatt is szép ez az egész, ez a szeretet az, amit magammal fogok vinni. Csodálatos volt, ahogy szurkoltak nekem!   Magát a futást milyennek értékeli? Látom a hiányosságokat, a hibákat, amelyeken muszáj lesz dolgozni, hogy a következő évben jobban összeálljon a futásom, és az ideinél szebb eredmények jöjjenek. Szerettem volna 23 másodpercen belül futni, ami jó formában nem lehetetlen még az egyes pályán sem, ahol azért sosem egyszerű futni, mert sokat kivesz az emberből a kanyar. Százhúsz méterig jó volt, de most nem tartott ki úgy a vége, ahogy szokott.   Ez volt az év utolsó futása. Megkönnyebbült? Igen, hazai pályán ez a szurkolás csodálatos befejezése volt ennek a hosszú a szezonnak. Örülök, hogy sérülésmentesen, egészségesen teljesítettem az évet, voltak benne szép pillanatok, egyre stabilabban futok, de szeretném, ha jövőre nemcsak belátható közelségben lenne az a szint, amelyre már készülök egy ideje, hanem tényleg el is érnék oda. Az egyik példaképem, a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce mondta egy podcastben, hogy nagyon sok minden változhat egy év alatt. Remélem, jövőre így lesz velem!   TAKÁCS Boglárka, a 200 m elődöntőjének 9. helyezettje