Az Inter nyári erősítései (2004)

Szegény Internazionalénak lassan már a riválisok drukkerei is szorítani fognak, hogy végre nyerjenek valamit az egy szem 1998-as UEFA-kupán kívül: immáron jó tíz éve minden nyáron dollártízmilliókat költenek arra, hogy sikeresen zárják a szezont - mindeddig sikertelenül. Szegény Moratti exelnök több százmillió zöldhasút költött el sikertelenül, ebből okulva a jelenlegi elnök, Giacinto Fachetti jóval olcsóbb megoldásokkal próbálja sikerre vezetni a kék-feketéket.

Új műsorhoz új férfi kell! - vallják Itáliában is, így a 2003 októberében kinevezett Alberto Zaccheroninak mennie kellett, hogy helyet készítsenek az olasz edzőgeneráció legifjabb titánjának, a Lazióval az elmúlt két esztendőben csodát csodára halmozó Roberto Mancininek. Ha egy folyamatosan gyengülő, anyagi csőddel küszködő klubnál a fizetési nehézségek ellenére képes volt jó csapatot összerakni, akkor nálunk egyenesen a mennyekben fogja érezni magát - gondolhatta Fachetti. Persze ez nem ment egyszerűen: mivel az egykori világklasszis csatárnak élő szerződése volt a Lazióval, a kékek érthetően nem szívesen mondtak volna le ingyen edzőjükről, így lelépési pénzt és/vagy játékosokat követeltek az Intertől - végül egy háromhetes hercehurca után a Mancini-família végre Milánóba költözhetett.

Közben persze zajlott az átigazolási szezon: először is eladták a tavaly csalódást okozó játékosokat - a francia jobbhátvéd, Jerome Brechet a Real Sociedadba került másfél millió euró ellenében, a VB-bronzérmes Ümit Davalát pedig harmadannyiért adták el végleg a Werder Bremennek, ahol az elmúlt évet kölcsönben töltötte. A balbekk története amúgy is jellemző az Inter kapkodó, pénzkidobó politikájára: még 2002-ben vették a Milantól kb. 3 millió euróért, hogy először a Galatasaraynak, majd a németeknek adják kölcsön, s közben még fizetésének egy részét is nekik kellett állniuk... Ingyen elengedték honfitársát is, a jobbszélső futógépet, Okant a Besiktashoz. Távoznia kellett az elmúlt idényt doppingolás miatt kihagyó Sierra Leone-i tehetséges csatárnak, Mohamed Kallonnak is, akiért 5 millió eurót kasszírozhattak az AS Monacótól, s ingyen elengedtek pár fiatal, de tehetségét nem bizonyító játékost is: Nathan Coe a PSV-hez, Sammarco az AC Milanhoz igazolt; de nem hosszabbították meg a dán, a 2004-es EB-n egyébként remekül játszó Thomas Helveg és Lombardi szerződését sem. Eladták Adanit a Bresciának - pedig ő tavasszal még a válogatottba is befért - s az Itáliában csak szenvedő Farinóst kölcsönadták Mallorcára! Az érdekes pályát befutott chilei Mauricio Pinilla is elkerült a klubtól: őt két éve igazolták le, s eladták játékjogának felét a Chievónak, ahol kölcsönben szerepelt, majd tavaly a Celtával esett ki a spanyol első ligából - most a Chievo 1 millió dollárért eladta Mauricio "50 %-át" a portugál Sportingnak, ahol kölcsönben tölt el egy évet. Ugyanígy járt a francia Stephane Dalmat is, ő is kölcsönből kölcsönbe, a Tottenhamből a Toulouse-ba került. Az Interre mindig is jellemző volt, hogy előszeretettel gyűjti be a fiatal tehetségeket, akiket aztán kisebb klubokhoz adnak kölcsön (s általában kallódnak el) - ezúttal Sorondo, Biava, Beati, Moreau és Potenza járják be ezt az utat.

No de nézzük az érkezőket! A szokásoknak megfelelően jó pár kölcsönjátékos tért haza: az örök csatárígéret, Nicola Ventola (őt ’99 óta minden évben kölcsönadják valahová), a 21 éves balszélső, Rebecchi és a kis Altobelli. Az első igazi új fiú június 1-jén a Lazio 32 éves tízszeres válogatott balhátvédje, az EB-kerettag Giuseppe Favalli volt. A bekk évek óta megbízható teljesítményt nyújtott a Serie A-ban, ráadásul lejárt szerződése miatt pénzbe sem került, s kétéves kontraktust kötöttek vele. A következő három érkező az elmúlt szezonban gyatra középpályát hivatott megerősíteni: mivel a klubnak klasszis szélsői vannak, ezért már Mancio beleegyezésével nagyon bölcsen két védekező középpályást és egy vérbeli irányítót igazoltak, ráadásul mindhármat ingyen!

Először a Real Madridból kiszorul argentin junior-világbajnok Esteban Matías Cambiasso érkezett a klubhoz július 2-án, aki 2008-ig írt alá. Vele jó vásárt csaptak: védekezésben és támadásban egyaránt hasznos, klasszis képességű játékos. Ráadásul a bíróság által is elismerten a Real tartozik 10 millió euróval vagy egy ezzel egyenértékű labdarúgóval még Ronaldo transzfere részeként: az olaszok Hernán Solarit szerették volna, ám neki esze ágában sincs elhagyni a királyi klubot! A következő érkező egy igazi nagy név, az argentin zseni, Juan Sebastian Verón volt, aki amióta 2001-ben elhagyta a Laziót, formán kívül játszik. Őt kölcsönbe engedte el a Chelsea egy évre, de ahogyan Angliában játszott, valószínűleg könnyű szívvel el is adják majd jövőre, ha megfelelt Itáliában. A harmadik középpályás már kissé nehezebb menet után érkezett a klubhoz: a holland Pitbull, Edgar Davids aláírásáért majd egy hónapot kellett tárgyalni ügynökeivel. A négyképűek királyának a Juvénél lejárt a szerződése, de nem akart hosszabbítani, annyira megsértődött a sok kispadoztatás miatt, ezért is adták oda pedagógiai okokból tavasszal a Barcának. A vízhordó itt a Real elleni meccstől eltekintve nagyon jól játszott, s marasztalták is a blau-gránák, ám majd ötmillió eurós fizetési igényeit nem tudták kielégíteni - az Inter viszont igen, ráadásul külön öröm, hogy a helyi rivális, a Milan orra elől sikerült megkaparintani őt. Hároméves szerződést írtak alá vele.


A fenti sztárok érkezése mellett eltörpült, hogy érkezett egy új csatár is: július 7-én a görög Lampos Choutost igazolták le az Olympiaikosz Pireusztól - természetesen ingyen. A védelmet azonban Mancio még mindig gyengének ítélte, ezért megvásárolta a Boca Juniorstól a Copa Americán lévő Nicola Burdissót, potom 3.5 millió euróért. Bármily hihetetlen is, ezen a nyáron ő került az új fiúk közül a legtöbbe! A klub vezetői mégis annak örültek a legjobban, hogy Christian Vieri mégis csak marad a klubnál: az egykoron 45 millió euróért a Laziótól vett csatár a szezon végén sztrájkba kezdett, hogy engedjék el őt - de végül is sem a Chelsea, sem a Barca, sem a Real nem vitte el, maradt hát Milánóban. Bobót a szurkolók sem marasztalták, annyira rosszul esett nekik, hogy el akar menni - a csatár egyébként az eredménytelenséget unta meg, hiszen már 31 éves, nincs olyan sok hátra a pályafutásából. "Érkezik" még egy erősítés is a klubhoz: Francesco Coco, a sokszoros válogatott bal oldali hátvéd és középpályás a klub orvosa szerint végre teljes értékű harcosként kezdheti meg a felkészülést - már három éve sérüléssel bajlódik a klasszis játékos.

S hol van még a vége! A csapat technikai igazgatója, Tardelli bejelentette, hogy első számú feladata Mancini kiszemeltjeinek Milánóba csábítása: a mester nagyon szeretné magával vinni a veterán sepregetőt, az életveszélyes szabadrúgásairól és alattomos szabálytalanságai miatt szerte Itáliában közutálatnak örvendő szerb Szinisa Mihajlovicsot, s a Lazio ill. a Perugia két brazil szélsőhátvédjét, Césart és Zé Mariát. Ha ők ott lesznek, nyugodtan játszhatnak edzéseken" Laziósok-többiek" meccseket, hiszen Mancióval együtt a keretben összesen nyolc Ex-római szaladgálna!

Az átigazolási szezon végén távozott némi meglepetésre Cannavaro a Juvébe, s érkezett érte Carini a kapuba, elpasszolták Lamouchit a Genovába és felbontották a tavaly érkezett, de szívbetegsége miatt nem is edző szenegáli Khalilou Fagida szerződését is. Így aztán kialakult egy olyan bombaerős keret, amellyel a bajnoki címen kívül bármilyen eredmény az ő és a klub bukását okozza. A kapuban a mostanában már kissé leeresztő Toldo erős vetélytársat kapott az uru Carini személyében, előttük Materazzi vezényli a Cordoba-Zanetti-Favalli-triót, akik mellett Coco és Pasquale a baloldalon, Gamarra és Burdisso pedig középen bevethető - Cordoba lesz egyébként a "kényszerjobbhátvéd". Elöl elméletileg Cambiasso és Davids védekezik, Verón pedig irányítja a két szélsőt, akik jobbnál-jobb lasztikkal tömik Adrianót: azaz Vierinek idén marad a kispad! A védekezésben Christiano Zanetti és Emre a másodvonal, széleken alapemberként van der Meyde és Sztankovics játszik majd, de Kily Gonzales, Karagiunisz és Zé Maria is az oldalvonalon toporog, azaz nem fog egy-két sérülés esetén Mancini kétségbe esni. Ha egy csatárral játszanak, akkor a lassan szupersztárrá váló Adriano kezd, ha ketten rohamoznak, akkor Vieri kel fel a kispadról a görög Choutos, az argentin Julio Cruz és a nigériai Martins mellől, akik közül az utóbbi az első számú tartalék. Ha ez a 4-3-2-1-es szisztéma csak fele olyan jól fog működni, ahogyan ezt most felvázoltam, akkor végre nyer valamit az Inter - ha nem, akkor jöhet a jövő nyári csődeljárás...