Mehmet Scholl

Mehmet Yüksel Scholl - Bayern München

nemzetisége:
német
36/8
születési hely:
Karlsruhe
ideje:
1970.10.16.
pozíció:
irányító
magassága:
177 cm
súlya:
70 kg
korábbi klubjai:
Karlsruher SC (1982-92), SV Nordwest Karlsruhe (1976-82)
sikerei:
német bajnok (1994, 1997, 1999, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006), Német Kupa-győztes (1998, 2000, 2003, 2005, 2006), Ligakupa-győztes (1997, 1998, 1999, 2000, 2004), BL-győztes (2001), BL-döntős (1999), UEFA-kupa-győztes (1996), Világkupa-győztes (2001), Európa-bajnok (1996), Konföderációs Kupa-résztvevő (1999), Eb-résztvevő (2000), az év csapatának tagja az ESM szerint (1996, 2001), az Év játékosa Németországban (2000), az Év csapatának tagja a Bundesligában (1998, 1999, 2000, 2001), Bundesliga-rekorder: egyetlen nyolcszoros Bundesliga-győztes

Mehmet Scholl a 90-es évek legtechnikásabb német játékosa volt, de sajnos soha nem tudta befutni azt a pályát, amit elindulásakor jósoltak számára. Sokat volt sérült, s gyakran félig sántikálva is játszania kellett - nem is véletlenül: sok-sok éven át, Ballack felbukkanásáig ő volt a Bayern és a Nationalelf fazonszabásza, az egyetlen, akitől váratlan megoldásokat is láthattak a nézők.

Scholli roppant balszerencsés futballista: 1994-ben, élete legjobb formájában lemaradt (Ziegével együtt) az amerikai világbajnokságról, 1998-ban újfent sérült volt, s a változatosság kedvéért 2002-ben ismét a műtőasztalon volt jelenése... Még szerencse, hogy az utolsó igazán jól játszó német csapatban, az 1996-os Európa-bajnok germán gárdában ott lehetett, s a 2000-es kontinenstornán is magasan a Nationalelf legjobbja volt. 31 évesen vissza is vonult a válogatottól, pedig Völler nagyon kapacitálta őt az ázsiai szereplésre.

A török vendégmunkás apától származó Scholl szülőhelyén, Karlsruhéban kezdett el futballozni, s olyan társak között mutatkozott be Willy Schaefer mester gárdájában, mint Olli Kahn, Sternkopf, Kreuzer vagy Fink - akik később mind a Bayernbe kerültek. Vajon a csapat lelke, az ördöngös orosz Kirjakov miért nem követte őket? 18 évesen már kezdőnek számított, s három év alatt 11 gólt és számtalan gólpasszt jegyzett, mielőtt a München lecsapott volna rá 1991-ben. Itt is a kezdőben számoltak vele, s hét majd tizenegy góllal tette le névjegyét, aminek következtében bemutatkozhatott Vogts válogatottjában is Sammerék oldalán. A Bayern jelenlegi legrégebbi kerettagja akkoriban olyan játékosok mellett játszott, mint Effenberg, Matthaeus, a lobogó hajú svájci Sutter, Strunz, Ziege, Sforza, Kosztadinov, Jorginho, Mazinho, McInally, Papin, Klinsi, Reuter, Kohler, Brehme... Az 1992-es EB-keretbe még nem fért be, így lemaradt az ezüstről, pedig sokan kritizálták anno Berti Vogtsot, hogy miért nem kap Scholli lehetőséget, de hát nem volt könnyű bekerülnie az Illgner - Binz, Kohler, Buchwald, Effenberg, Hässler, Sammer, Möller, Brehme, Klinsmann, Riedle, Reuter, Schulz, Frontzeck alkotta bővebb csapatba, főleg, hogy az Effenberg, Hässler, Sammer, Möller-kvartettbe kellett volna beférkőznie - de a második számú cserénél, a dortmundi Michael Frontzecknél szvsz azért jobb volt!

Az évek alatt sokszoros bajnok és kupagyőztes lett, s nemzetközi szinten is letette névjegyét: már az 1996-os, Beckenbauer edzette UEFA-kupa-győztes gárdát is ő irányította, ott volt az 1999-es vesztes, majd a 2001-es győztes BL-döntőben (a sorozatban hat góllal járult a sikerhez), majd a Világkupát is a magasba emelhette. Csak azokkal a fránya sorozatokkal ne lett volna balszerencséje... Az angliai EB-n is kihagyta a csoportmeccseket sérülése miatt, de aztán végig kezdő volt, a döntőben is játszott - fáradtan, de a 69. percben az aranyfiú Bierhoff az ő helyére állt be. 98-ban szinte a teljes szezont kihagyta, s sokan már ekkor visszavonulásáról beszéltek, de Mehmet nem adta fel, visszatért, s újra formába lendült. A szabadrúgásairól híres irányítót 2002 őszén is leírták, de szokása szerint összekapta magát, s tovább erősítette előkelő helyét a drukkerek szívében az örök riválisnak, az 1860 Münchennek rúgott mesterhármasával. Sokan követelték, hogy térjen vissza a Nationalelfbe, legnagyobb pártfogója maga Franz császár volt, de végül is Scholli lemondott a visszatérésről. "Hosszan elbeszélgettem vele, de azt mondta, nem akar már játszani a nemzeti együttesben. Ezek után természetesen nem számítok rá a jövőben." - nyilatkozta szövetségi kapitánya és egykori válogatottbeli játékostársa, Rudi Völler.

2004-ben pályafutása legrosszabb évét futotta: mindössze öt bajnokin láthattuk őt, novemberben porckorongproblémák miatt megoperálták, s az orvosok akkori véleménye szerint az is kétséges volt, hogy tudja-e folytatni karrierjét. Sokat jelentett neki, hogy a vezetők bíztak benne, s (Linkéével együtt egy napon) meghosszabbították szerződését 2005-ig. Egyik utolsó bajor szezonját elképesztő akarattal és alázattal futballozta végig, ha nem is volt mindig kezdő, de ha beállt, megpezsdült körülötte az élet a gyepen; kiváló szabadrúgásai, kifliszerű beadásai sokszor hoztak meleg pillanatokat a Bundesliga- és BL-ellenfeleknek. A hazai bajnokságban pl. 20 mérkőzésén tizennégyszer csak csereként léphetett pályára, de ezek a félórák is elegendőek voltak számára három gólra és hét gólpasszra; a BL-ben is kiosztott egy hatalmas gólpasszt az Arsenal ellen és betalált a Chelseanek a hetedik bajnoki címét és negyedik német kupagyőzelmét ünneplő futballista - átlaga pedig a jónak mondható 2.7 (Németországban az egyes a legjobb, a hatos a legrosszabb osztályzat).

2005 márciusában egyenesen azt nyilatkozta remek formáját látva, hogy ha Jürgen Klinsmann szeretné, ő nagyon szívesen visszatérne a nemzeti tizenegybe!
Elképesztő módon 1998 óta nem tudott sérülései miatt végigjátszani egy teljes szezont - 1970-es születésű, azaz nem sokáig láthatjuk már az első török származású (őt követte Mustafa Dogan) német válogatott játékost a gyepen... 2005 nyarán, Kuffour és Zickler távoztával ő lett a klub legrégebben igazolt játékosa.
Sérülései ellenére - ha pályára lép - mindig tol valamit a Bayern szekerén, a dupla duplázáshoz ő is hozzátette a maga részét. A drukkerek is igencsak kedvelik Schollit, no meg kreativitását: a 2006-os vb előtt buzgó aláírásgyűjtésbe kezdtek ("Mehmet für Deutschland"), hogy Scholl visszatérjen a válogatottba! Klinsmann maga sem zárta ki a comeback lehetőségét, de végül Mehmet kikosarazta a kapitányt, egykori csapattársát, akár csak 2002-ben és 2004-ben Rudi Völlert. A 2006-07-es bajnokságot úgy kezdte, ahogyan szokta: csereként, háromhetes kihagyásokkal kósza sérülések miatt - de remek játékkal, jó osztályzatokkal. Éppen ezért is volt meglepő Uli Hoeness klubmenedzser december közepi bejelentése, miszerint Mehmet Scholl a szezon végén visszavonul!

"Ha Uli Hoeness azt mondta, hogy befejezem a pályafutásomat, akkor úgy is lesz" - reagált Mehmet Scholl a német Bild című lap értetlenkedésére, hogy miért most, az évad közepén, és miért éppen a csapat menedzsere állt elő a visszavonulás hírével. Félreértés ne essék, a 36 esztendős játékos már előre eltervezte, hogy a nyáron felhagy az aktív játékkal, méghozzá önszántából, csak éppen a bejelentés volt számára váratlan. A középpályástól augusztusban, a Barcelona elleni búcsúmérkőzésen köszönhetnek el a müncheni drukkerek. A labdarúgó keserű szájízzel vette tudomásul, hogy pályafutásának nyári lezárásáról a sajtóból kellett értesülnie. "Amikor néhány évvel ezelőtt lejárt a szerződésem, a tudtom nélkül hosszabbította meg az elnök, Karl-Heinz Rummenigge - mondta Mehmet Scholl, arra utalva: hogy nem egyedi eset, hogy a Bayern elöljárói "elfelejtik" tájékoztatni az érdekelteket döntéseikről. - Most nem hosszabbítják meg a megállapodásomat, és erről megint én tudok a legkevesebbet. Annak ellenére, hogy még fél évig érvényes a szerződésem, máris azzal vannak tele a lapok: megsérült, és abba kell hagynia. Erről azonban szó sincs! Ebben a szezonban ez az első sérülésem, a szurkolóknak pedig bizonyítani szeretném, hogy képes vagyok még játszani - élvezettel is."

A Kicker magazin már arról is tudomást szerzett, hogy Scholl a Barca elleni 90 perc után a klub utánpótláscsapatait edzi majd, talán éppen fiát, az 1996-os születésű Lucast is. Addig sem fog unatkozni, hiszen ha újra bajnok lesz a bőrgatyásokkal, akkor már kilencedik Salátástál-emelésben lesz része. Egyébként már a nyolcadikkal is Bundesliga-rekorder volt (mögötte két bayernes áll hét arannyal: Klaus Augenthaler és Alexander Zickler).

Schollt megkérdezte egyszer egy nem éppen fantáziadús újságíró, hogy mi lett volna, ha nem válik belőle profi labdarúgó. "Csakis futballista-feleség!" - jött a szokatlan válasz.