Hélder Manuel Marques Postiga

nemzetisége:
portugál
33/11
születési hely:
Povoa de Varzim
ideje:
1982.08.02.
pozíció:
csatár
magassága:
179 cm
súlya:
79 kg
korábbi klubjai:
Tottenham Hotspurs, FC Porto, St. Etienne (kölcsönben), Panathinaikosz
sikerei:
UEFA-kupa-győztes (2003), portugál bajnok (2003), Portugál Kupa-győztes (2003), portugál Szuperkupa-győztes (2008), U-21-es Eb-résztvevő (2002), Eb-ezüstérmes (2004), olimpiai résztvevő (2004), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2008)

Bár anno a fiatal támadót tartották Portugáliában Joao V. Pinto utódjának, de a pazar adottságokkal rendelkező játékos sem Angliában, sem Franciaországban nem tudta tehetségét megcsillogtatni, sőt, mára már csak a görög bajnokságban jutott számára hely.

A kis Hélder Manuel Marques a Porto saját nevelésű játékosa, s az összes utánpótlás-válogatottat megjárva 18 évesen mutatkozhatott be a legjobbak között, bár általában csak csereként számolt vele Octávio Machado mester. A következő szezonban kilenc alkalommal talált be a támadó középpályásból csatárrá vált legényke, aki 2003-ra alapember lett José Mourinhónál, s részese a Porto nagy győzelmeinek.

Különösképpen az UEFA-kupában remekelt, öt gólt is szerzett, igaz, a sevillai döntőt eltiltása miatt csak a lelátóról nézhette. Februárban a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, Bolívia ellen, nyáron pedig a Tottenham Hotspur 12.5 millió eurót sem sajnált érte. Londonban megváltóként várták a portugál csatárt, aki összességében nagy csalódást okozott, hiszen mindössze a Liverpool ellen tudott gólt lőni.

Bár voltak fellángolásai és jó meccsei, a Premiership húsdarálóját nem az ő fizikumára és mentalitására szabták, ezért nyáron Fernando Mendez játékjoga és 4.5 millió euró ellenében visszavásárolta őt a Porto. Érdekes, hogy angliai rosszabb formája ellenére ott lehetett a hazai rendezésű Eb-n, lévén Pedro Pauletán és Nuno Gomesen kívül nem volt jó csatára Felipe Scolari mesternek.

Sőt, Postiga a luzitánok egyik hőse lett, amikor az angolok ellen befejelte az egyenlítést jelentő gólt, majd egy elképesztő pimasz emeléssel a tizenegyespárbajban is eredményes volt, ezzel állva mintegy bosszút albioni mellőzéséért. A következő edzésen megsérült, s többé nem is léphetett pályára a torna során… Nyár végén Athénban beleszagolt az olimpia légkörébe, majd hazatérve a Portóban Benny McCarthy párjaként elfoglalva helyét a kezdőcsapatban.

Decemberben Világkupa-győztes lett, a válogatottban állandó kerettag, de szép lassan visszaesett formája, így 2006 elején 800 ezer euróért kölcsönadták a francia AS Saint-Etienne-nek. Itt mindössze két gólt lőtt, igaz, mindkettő győzelmet ért, de egyértelműen sokkal többet vártak tőle. Nyolc Eb-selejtezőn három gólt ért el, így Németországban is pályára léphetett, méghozzá háromszor, s az angolok ellen újfent eredményes volt a tizenegyespárbajban.

A Portóban viszont hiába volt 10 alkalommal is eredményes a bajnokságban, következő idényre kiszorult a kezdőből, 2008 januárjában kölcsön is adták őt a Panathinaikoszhoz. „Híres európai csapathoz igazoltam, ahol természetesnek veszik, hogy nyerni kell valamit” – nyilatkozott a játékos. Mindössze két Eb-selejtezőn szerepelt, mindkétszer 2007-ben, s Belgiumban győztes gólt szerzett.