Mesteri ördögök

A vasutasokból álló vezetőség szerénységére jellemző: évtizeddel később nemet mondott arra, hogy az akkor induló Football League alapításából kivegye a részét. Négy évre rá, 1892-ben viszont már bátrabbnak bizonyultak az elöljárók: a Newton Heath leadta nevezését a bajnoki küzdelmekre. Fájdalom, az ezt követő évek nem sikerekről, hanem a túlélésről szóltak, mivel - hoppá! - anyagi gondokkal küszködött a klub. Olyannyira, hogy meg is szűnt volna, ha a XX. század elején egy jómódú sörfőzde-tulajdonos nem áldozza fél vagyonát a megmentésére. John Henry Davies azon nem tipródott sokáig, hogy érdemes-e belevágnia a sportbizniszbe, ellenben az gondolkodásra késztette, mi legyen az együttes új neve. Nos, a Manchester Centralt és a Manchester Celticet megelőzve végül a Manchester United lett a befutó.

Az azóta eltelt 103 évben is gyakran elmondhattuk, hogy a Manchester United lett a befutó: egyszer a BEK-et, egyszer a BL-t nyerte meg (ez persze egy kaptafára megy), egy-egy alkalommal a KEK-, az Interkontinentális-kupa-, valamint az európai Szuperkupa-győztesnek kijáró serleg is a birtokába került, miközben az angol bajnokságban 15, a kupában 11 alkalommal végzett az élen.

Mivel az MU mai kerete van olyan erős, mint korábban bármikor, nem meglepő, hogy a "vörös ördögök" ismét a csúcsra törnek. Fura, de probléma elsősorban házon belül támadhat: még mindig kérdés, hogy a nyári tulajdonosváltáson (az európai labdarúgáshoz bevallottan keveset konyító, ellenben az amerikai futballban és ebből következően az üzleti életben is felettébb otthonosan mozgó Malcolm Glazer kezébe került szinte minden) mennyire tudják túltenni magukat a szurkolók. Ha a csapat mellé állnak (márpedig az a valószínű), akkor a debreceniek felkészülhetnek arra, hogy kedden - ahogy az az Old Traffordon megszokott - ki lehet függeszteni a "telt ház" táblát, ez esetben 68 174 néző előtt léphetnek majd pályára.
Nagy szám lesz.