Valérien Ismael

Valérien Ismäel - Bayern München

nemzetisége:
francia
0/0
születési hely:
Strasbourg
ideje:
1975.09.28.
pozíció:
középhátvéd, emberfogó
magassága:
191 cm
súlya:
81 kg
korábbi klubjai:
Werder Bremen (2003-05), Racing Strasburg (2002/03), RC Lens (2001/02), Racing Strasburg (2001-01), RC Lens (1998-2000), Crystal Palace (1998-1998), Racing Strasburg (1984-1997)
sikerei:
Francia Kupa-győztes (2001), francia Ligakupa-győztes (1997, 1999), német bajnok (2004, 2006), Német Kupa-győztes (2004, 2006), az Év csapatának tagja a Bundesligában (2004, 2005)

Ismäel a 2006-os, németországi világbajnokság előtt Canossa-járást kezdeményezett három labdarúgó-szövetségnél is, ám sem a francia, sem a német, sem a togói válogatott mezét nem húzhatta magára a tornán a nagy cél érdekében sokszorosan is megalázkodó hátvéd. Pedig remek játékos, nem választanak be valakit véletlenül kétszer is a Bundesliga álomcsapatába, nem duplázhat arra érdemtelen személy két éven belül kétszer, két különböző csapattal is - ám egy vb-részvételhez ezek szerint ennyi sem elegendő.

A kis Valerien kilencesztendős korában jelentkezett játékra a Racing Strasbourg kölyökcsapatánál, s 17 esztendősen került fel a profik közé. A fiatalabbak kedvéért említem meg, hogy nem akármilyen gárda játszott akkoriban az elzász vidéken, hiszen legjobban a Weber – Djetou, Ismäel, Leboeuf – Keller (Bouafia), Dacourt, Mosztovoj, Sauzée - Frankowski, Gravelaine, F. Farina-féle tizeneggyel lehetne leírni korai éveinek Gilbert Gress mester által dirigált Dream Team-jét. A kapuson kívül mindenki megfordult hazája válogatottjában, így kész csoda, hogy ez a kiváló keret mindössze egyetlen Ligakupát hozott össze. Ismäel 1996-tól alapember volt, s olyannyira nem játszott rosszul, hogy 1998 januárjában a Crystal Palace 3.8 millió eurót fizetett érte! Angliában viszont nem érezte jól magát, társai között sem nyüzsögtek a klasszisok (az egyetlen - kölcsönben ott lévő - Ashley Cole-t leszámítva), így valósággal hazamenekült októberben a Lens-ba, alig 1.8 millióért. Itt sem parádézott, de Pierre-Fanfannal egy igen ütős (sőt, rúgós-csípős-harapós) védelmi duót alkotott, míg 2000 nyarán kölcsön nem adták nevelőegyesületének. Itt súlyos sérülése miatt nem sokszor léphetett pályára, de felépülés után jól és gólerősen futballozott (egy idényt Lens-ban, majd egyet kölcsönben, természetesen ismét Strasbourgban, akik végül megvásárolták játékjogát).

2003 nyarán 300 ezer euróért a Werder Bremen kérte és kapta kölcsön, hogy pótolja a távozó Frank Verlaatot, s Ismäel összességében öt góllal és négy assziszttal segítette a zöldeket a duplázáshoz, bekerült az Év csapatába is. Mindössze 750 000 euróért meg is vásárolta őt a Weser-parti egyesület, akik színeiben Ismäel ismét kiváló átlagokat produkált, ráadásul bennmaradt a Kicker álomcsapatában is. Nem volt meglepő senki számára sem, hogy egyesületet váltott a 2005-ös szezon végén: a gall válogatottból méltatlanul száműzött kőkemény középső védő 8+3 millió eurót (azaz egy Thorsten Fringset és némi sikerdíjat) ért meg a Kuffourt és Linkét vele pótoló Bayern Münchennek! „Az évek óta a német bajnokság egyik legmegbízhatóbb emberfogójaként számon tartott, de külföldön méltatlanul ismeretlen radír négy góllal és két gólpasszal segítette kiegyensúlyozott teljesítménye mellett dobogóra búcsúzóul a Werder Brement, de 30 évesen már nem volt ereje nemet mondani a bajorok ajánlatára, hiszen itt két nagy álma is teljesülhet: magasba lendíthet egy nemzetközi trófeát, illetve beverekedheti magát a 2006-os világbajnokságra készülő francia válogatottba” – írtuk róla akkoriban.

A szezon végi Év csapata-összeállításánál feltűnt, hogy két védelembeli társa, Bordon és Lucio is milyen nyögvenyelősen kezdte klubváltása utáni első szezonját, s Ismäel sem cáfolt rá erre: első müncheni bajnokiján már az első félidőben kiállíttatta magát a túlhevült francia klasszis! Akár csak Brémában, itt is bajnok és kupagyőztes lett rögtön első évében, ám vb-tervei dugába dőltek: megkérte Klinsmannt, hogy válogassa be a német válogatottba, de elutasították; Franciaországban komolyan szóba sem került; a vésztartalékként bedobott Togo-projektet (felesége ott született) pedig a FIFA utasította vissza.

Szegény ember még az ág is húzza: nem elég, hogy három himnusz megtanulása után is lemaradt a világbajnokságról, de az őszi idény kezdetén kettős síp- és szárkapocscsonttörést szenvedett (edzésen, miközben senki nem volt közvetlen közelében), így jó fél évet ki kellett hagynia s csak február végén térhetett vissza. Az operáció során egyébként egy jóindulatú daganatot is eltávolítottak a futballista lábából.