– Milyen a hangulata?
– Hát, jó... " – felelte némi tétovázás után Oláh Lóránt.
– Májusban még panaszkodott, hogy kedvét szegte a mellőzés, Rudolf Gergely combsérülése viszont megnyithatja az utat a kezdőcsapatba.
– S ezért örülnöm kellene Rudolf Gergely sérülésének? Nem tartozom azok közé, akiket boldoggá tesz, ha más kárából húzhatnak hasznot. Szeretnék persze előtérbe kerülni, viszont nem ilyen áron. A magam erejéből kívánok biztos kezdőjátékos lenni Debrecenben.
– Korábban azt írták a lapok, hogy kegyvesztett lett.
– A teljesítményemmel volt gond, nem velem. Hullámvölgybe kerültem, és a kispadon találtam magam. Éreztem én is, több van bennem, ám ezt nehéz úgy bizonyítani, hogy csak perceket játszik az ember. Több lehetőségre lett volna szükségem a javításhoz, ugyanakkor azt is megértem, hogy a szakmai stáb olyanokat állít a csapatba, akik nálam jobb formában vannak. Ördögi kör…
– Négy évre írt alá, mégis vívódott, távozzon-e. A nyáron is foglalkoztatta a gondolat, vagy a BL-szereplés mindent felülírt?
– Először is, aki valaha eljut a Lokiba, idehaza már nem szívesen igazol más együttesbe. Emellett a nemzetközi kupaszereplés is vonzó volt. De mondjon egy játékost, akinek nem lenne az. Persze tudom én jól, hogy a keret a BL-be kerüléssel erősödött, és csatárposzton emelkedett versenytársaim száma.
– Véleményemet továbbra is fenntartom, előbb-utóbb mindenki a helyére kerül. Mindegy, ki mit mond, a játékost a minősége rangsorolja. Úgy érzem, helyem van a kezdőcsapatban, és nap mint nap azért dolgozom, hogy ezt másoknak is megmutassam.
A DEBRECENI CSAPATRÓL ÉS OLÁH LÓRÁNTRÓL SZÓLÓ TELJES CIKKET KERESSE A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!
