– Közeleg a nagy nap. Összeszorul a gyomra, ha a szerda estére gondol?
– Nem vagyok izgulós – vágta rá Vukasin Polekszics. – Fontos is, hogy valamennyien megőrizzük a hidegvérünket, és nemcsak most, hanem szerdán, az Anfield Roadon szintén. Óriási erőpróba előtt állunk, ilyenben talán még egyikünknek sem volt része. Azt hiszem, csapattársaim nevében is mondhatom: eddigi pályafutásunk csúcspontjához értünk. Akkor miért kellene idegeskednünk?
– Hát éppen ezért, nem?
– Ugyan már! Mindenki tudja, hogy a „vörösök" jobbak nálunk, a párharc favoritjai. Az esélytelenek nyugalmával léphetünk pályára, viszont ez nem azt jelenti, hogy ne reménykednénk a pontszerzésben. Sőt! Ha a Liverpool hazai pályán győz, mindenki azt mondja: ez a papírforma, nem érhet bennünket különösebb szemrehányás. Azonban ha sikerülne meglepetést szereznünk, a szurkolók máris a vállunkat veregetnék, rólunk szólnának a hírek. Elképzelni sem tudok ennél ideálisabb helyzetet; nincs tét, amely nyomasszon. Csak bátran kell futballozni, mert aki túlságosan izgul vagy netán fél, az előbb-utóbb hibázik. Szóval nem kell görcsölni.
– Sosem titkolta, hogy közel áll a szívéhez a Liverpool. Tudathasadásos állapot lehet, hogy a kedvencek ellen kell bizonyítania.
– Az angol klub szeretete még gyerekkorból fakad, de csak addig tart, amíg kivonulunk a pályára. Ott aztán állhat velem szemben bárki, én arra figyelek, hogy ne kapjunk gólt. Az érzelmek helyett a csapatom érdekei kerülnek előtérbe, ilyenkor Steven Gerrard is csak egy ellenfél a sok közül. Még akkor is, ha az öltözőfolyosón azért szívesen kezet ráznék vele.
A DVSC KAPUSÁVAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT MEGTALÁLHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!
