Hogy képbe kerüljünk: az említett fináléban a Frank Rijkaard vezette katalánok Arsene Wenger Arsenaljával néztek farkasszemet. A Barca a csoportkörben a Werder Brement, az Udinesét és a Panathinaikoszt utasította maga mögé, majd az egyenes kieséses szakaszban a Chelsea-t, a Benficát és a Milant ejtette ki. A londoniak az Ajax, Thun, Sparta Praha hármassal kezdtek a csoportkörben, aztán a Real Madridot, a Juventust és a Villarrealt is legyőzték a döntőig vezető úton.
Így érkeztünk el 2006. május 17-ig, amikor is a Párizs melletti St.-Denis-ben a Stade de France adott otthont a klubidényt záró csúcsmérkőzésnek. Az Arsenal kapusa, Jens Lehmann már 18 perc után mehetett zuhanyozni, miután a tizenhatoson kívül buktatta a gólhelyzetben kilépő Samuel Eto’ót. Ennek ellenére a 37. percben az Arsenal szerzett vezetést: egy szabadrúgást Thierry Henry ívelt jobbról a kapu elé, és az érkező Sol Campbell fejjel volt eredményes.
A Barcelona sokáig nem tudta kihasználni az emberelőnyét, ezért a 61. percben Henrik Larsson szállt be Mark van Bommel helyére. Némi időre neki is szüksége volt ahhoz, hogy felvegye a meccs ritmusát, ám negyedórával később már gólpasszt adott: Andrés Iniesta felpasszát tökéletesen továbbította a balon meglógó Eto’óhoz, aki a cserekapusként beálló Manuel Almuniát is mattolta, ezzel kiegyenlített.
Ám itt még nem volt vége: négy perccel később a szintén becserélt Juliano Bellettivel játszott össze a svéd támadó, és szemfüles passzát brazil kollégája éles szögből is gólra tudta váltani. Ez volt Belletti egyetlen gólja a Barcelona mezében.
Az „ágyúsok” már nem tudtak válaszolni, így a Barca 1992 óta először nyert BL-t/BEK-et. Ráadásul Larsson már korábban bejelentette, hogy szerződése lejártával távozik az idény végén a katalánoktól, vagyis ez volt az utolsó meccse a klubnál. Emlékezetes búcsú volt, annyi szent.
Végül idéznénk Thierry Henry mérkőzés utáni, Sky Sportsnak adott nyilatkozatát: „Az emberek mindig csak Ronaldinhóról, Eto’óról, Ludovic Giulyről beszélnek, de őket nem láttam ma, csak Henrik Larssont. Beállt, megváltoztatta a játékot, ezzel kivégzett minket. Azokról a játékosokról kell beszélni, akik a különbséget jelentik, és ez ma Henrik Larsson volt.”
