Kevesebbet tudott készülni, mégis megvédte a címét a Vadlánon

Magabiztosan győzött a Vadlán Terep Ultra száznyolc kilométeres távján. Ezzel a céllal rajtolt el?
Igen, mivel idén is Vadlán keretein belül rendezték a terep-ultrafutó magyar bajnokságot, mindenképpen szerettem volna indulni, és az elsődleges célom az volt, hogy megnyerjem – mondta a Csupasportnak Nyeső András. – Még akkor is, ha a formám nem bizonyult kiemelkedőnek, ugyanis a nyáron megszületett a kislányom, így azóta átalakultak a prioritások és kevesebb idő jut a futásra. Éppen ezért nagyon örülök a győzelemnek és annak is, hogy kiváló sportemberekkel, Belus Tamással és Czövek Andrással állhattunk fel a nyílt futam és az országos bajnokság dobogójára egyaránt.

Milyennek értékelné a versenyt?
Megfogadtam a feleségem tanácsát, aki azt mondta, hogy élvezzem a tíz órát, amit egyedül tölthetek az erdőben…
Ennek szellemében választottam egy konzervatívabb tempót, hogy lehetőség szerint a verseny második felére is maradjon erő a lábaimban. A táv második fele azonban így sem esett jól. Szerencsére az első órákban sikerült magabiztos előnyt kiépítenem, amit a verseny végéig tovább tudtam növelni. Utólag úgy érzem, hogy a körülményekhez képest jól menedzseltem a versenyt.
Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?
A meleg, illetve az, hogy az UTH óta kevesebb hosszú futás fért bele a felkészülésbe, amit a verseny végére megéreztem. Kevesebb kilométer volt a lábaimban a rajtnál, mint amennyit optimálisnak tartanék egy száz kilométer feletti verseny igazán jó teljesítéséhez. Emiatt különösen fontos volt, hogy jól osszam be az erőmet.

Tavaly és idén is győzött ezen a versenyen: szereti a Vadlánt?
Igen, szeretem ezt a versenyt, ez volt a negyedik Vadlánom. A Keszthelyi-hegység gyönyörű, a hangulat családias, a szervezők és az önkéntesek pedig sokat tesznek azért, hogy a futók jól érezzék magukat. Emiatt szívesen térek vissza évről évre. Voltam már ötödik, majd negyedik, tavaly pályacsúccsal győztem, most pedig sikerült a címvédés, ezért is különleges számomra ez a verseny. No, meg azért is, mert idén a családom és jó barátaim vártak a célban.
Ez különösen sokat jelentett, és ismét emlékeztetett arra, mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen támogató közeg vesz körül.
Sajnos jövőre nem rendezik meg a száznyolc kilométeres távot, de remélem, a jövőben visszatér a naptárba.
Milyen célokat tűzött ki a közeljövőre?
Vége az idényemnek, most pihenő, majd alapozás következik, ami alatt kitalálom a jövő évi célokat.

A betegség sem akadályozta meg az éremszerzését

Meglepetésre legnagyobb sikerét érte el az ultrafutásban








