Van kapusunk!

De nincs igazi vezérünk Aimar kiválása esetére. Nolito persze így is meglőtte a szokásos gólját, Cardozo bizonyított, és sok gólos döntetlen. Nem illik ilyet mondani, de én megmondtam!De nincs igazi vezérünk Aimar kiválása esetére. Nolito persze így is meglőtte a szokásos gólját, Cardozo bizonyított, és sok gólos döntetlen. Nem illik ilyet mondani, de én megmondtam!

Tegyük hozzá, hogy Artur nélkül a Twente egy ötössel megszór minket, mi pedig fél óra szép játékot leszámítva csak arra lehetünk büszkék, hogy amit akartunk, azt megkaptuk. Volt időhúzás, bohóckodás a kis szögleteknél, Cardozo helyett védekező középpályás Matics, de a lényeg, hogy nekünk áll a zászló.

Persze az az igazság, hogy ha nem Budapest felé tartanék éppen, hanem az otthoni szélessáv melegét élvezném, akkor most pont egy Artur-parádé összevágásán dolgoznék, ugyanis a tegnapi formagyakorlat egy erős 10-es osztályzatot vont maga után. Csak viccesen jegyeztem fel magamnak, hogy ha más kapus véd, akkor is a Twente alig jön ki az ötből, és nem túlzás: ilyen teljesítményt csak egy nagyon jó kapus tud nyújtani nagyon jó formában.

Mégis vannak aggasztó dolgok, mégpedig az, hogy ha az egyébként is sérülékeny Aimar cserét kér, akkor a játékunk előbb hasonlít egy hatlábú elefántra, mint a totális futballra, nincs ember, aki összekösse a támadójátékkal a labdaszerzéseket, és talán egész Európában kevés olyan rutinos játékos van, mint ő. Nagyon elpazarolt karrier az övé, hiszen az ő zsenialitásával egy kicsit jobb genetikai állománnyal már bőven nyerhetett volna Argentínának pár trófeát...

Van azonban örömre is ok: Cardozo megint önmaga volt, Nolito pedig meglőtte sorozatban az ötödik gólját, ám most nem egy karaterúgással, vagy egy gyönynörű csavarással, hanem egy olyan egyérintős akció végén, amit ha korábban a Barca játékosaként értékesít így, akkor a magyar szakkommentátorkodás nagyjai minden labdával játszható sportág meccse előtt és után levetítenek. Nolito egyébként sajnos egy ilyen gól után már jóval kevesebb született géniuszi képességeket csillogtat, rendre rossz megoldásokat választ, és amikor a hajrában bevégezhette volna küldetését 2-2-nél, akkor nagyot hibázott.

Persze csúnya is lenne, ha minden tökéletesen sikeredne: 1-0-ról jöttünk vissza a meccsbe, Artur pedig onnantól mindent megfogott, ami a szabályok szerint megfogható, egyedül egy véleményesnek is nehezen titulálhatóan egyértelmű lökéssel kiharcolt pozícióból történő fejest kellett kiszednie a hálóból, és így lett 2-2 a meccs...

Persze tegnap délután még ezzel az eredménnyel bőven elégedettek lettünk volna, hiszen "csak" győznünk kell majd a Luzban, így ez a beszámoló teljesen jogosan kerül be Örömmámor rovatunkba.