Pinezits Máté búcsúüzenete: Tiszta a lelkiismeretem!
Még Budapesten tartózkodik, hamarosan Szombathelyre utazik – jó lesz szusszanni egyet?
A szüleim már várnak odahaza, Szombathelyen, pár éve költöztek oda Sopronból – mondta lapunknak adott interjújában Pinezits Máté, az MTK Budapesttől múlt kedden távozó vezetőedző, aki tíz hónapot töltött a kék-fehérek kispadján. – Majdnem minden meccsemre eljöttek, de jó lesz pár napot otthon lenni velük, és persze a barátaimmal, nekem is fel kell töltődnöm. Ha csinálok valamit, azt száz százalékon pörögve szoktam csinálni, mindent félretéve – most lesz időm megállni és átgondolni az előző hónapokat.
Nézte a szombati MTK–Kispest bajnokit?
Persze, barátommal, eddigi másodedzőmmel, Lednitzky Andrással ültünk a tévé előtt. Furcsa érzések kavarogtak bennem, szívem szerint ott lettem volna a pálya szélén. Nem tagadom, úgy terveztük, hogy a Kispest ellen mi irányítunk. Az edzői szakma velejárója, ami történt, s amikor aláírja valaki a szerződését, ezzel tisztában van.
Milyen érzés van a lelkében: dühös, csalódott?
Elfogadtam az MTK döntését, semmilyen harag nincs bennem, itt lehettem először vezetőedző az NB I-ben. Ráadásul nagyon korrekt volt a viszonyunk, egy rossz szavam sem lehet. Ami a csapatot illeti: bíztunk egymásban a játékosokkal, a folyamatban, amelyet elkezdtünk – sajnálom, hogy nem fejezhettük be a munkát.
Januárban vette át az együttest, az akkor kitűzött célt elérte, benn tartotta az MTK-t az élvonalban, ráadásul a nyáron többen is légiósnak álltak. Nagy változás történt, kulcsemberek távoztak, így új csapatot kellett építenie.
Sajnos sokan összemosták a tavaszi és az őszi idényünket, pedig ezt szakmailag indokolt külön kezelni. Megfiatalodott a keret, tizennégy-tizenöt játékos cserélődött. Az előző idény utolsó hat bajnokiján veretlenek maradtunk, míg a szezon első két meccsén szereztünk négy pontot. Sokan arról beszéltek, hogy így sorozatban nyolc meccsen nem kaptunk ki, pedig a két keret messze nem ugyanaz volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy különböző formában, de segíthettünk abban, hogy Átrok Zalán, Molnár Ádin, Hegyi Krisztián, Németh Hunor és Vitályos Viktor magasabban jegyzett bajnokságba igazoljon, ahogyan arra is, hogy a szintén külföldre szerződő Vasziljevics Andrej tizenhat évesen nálunk mutatkozott be az élvonalban. A teljesség igénye nélkül, ha ehhez hozzávesszük, hogy Kádár Tamás és Németh Krisztián visszavonult, akkor már mindenki érzi, mire gondoltam, amikor azt mondtam, nem szabad összemosni a két idényt. A tizennégy-tizenöt új arcból hét játékos érkezett az NB II-ből, a fiatalok közül öten újoncként mutatkoztak be idén tizenkét forduló alatt az élvonalban. Ezzel mind tisztában voltam a szezon előtt, természetes, hogy az érésnek van folyamata, így az utolsó néhány fordulóban érkező hullámvölgyre számítottunk.
Ha visszatekerhetné az idő kerekét, mit tenne másképp?
Konkrét példákat tudnék, de nem szeretnék mondani: maradjunk annyiban, annyira kiélezett a bajnokság és olyan gyorsan történnek az események, hogy nincs idő második esélyt adni. Olyan ember vagyok, aki a felelősséget nemcsak a nulladik, hanem az első és a második szinten is magában keresi, szóval szakmailag és emberileg is vannak olyan részletek, amelyeket másképp alakítanék. Azzal együtt, hogy a csapatba és a futballba vetett hitem változatlan.
Nem volt egyszerű helyzetben: több kulcsjátékosa is sérüléssel bajlódott, elég Szuhodovszki Soma vagy a nyáron szerződtetett csatár, Nyers Ádám nevét említeni, a középpályásra piros lapos eltiltása miatt sem számíthatott három bajnokin. Debrecenben az is előfordult, hogy többen megbetegedtek, néhány futballista nem is vállalhatta a játékot. Lehet, több türelmet kellett volna kapnia?
Ezzel már nem kell foglalkozni… Ami a Loki elleni meccset illeti: tény, azon a meccsen nyolcan is betegséggel küszködtek, valaki csak gyógyszerrel vállalta a játékot, más nem tudott pályára lépni. Óriási élmény volt átélni, ahogy abba a helyzetbe beleállt a csapat. Még akkor is, ha annak a betegséghullámnak az árát leginkább a következő héten, a Kisvárda elleni hétvégi bajnokin nyögtük, amelyet nem reklámoztunk. Ami tény: az idényben végig a vonal felett, az ötödik–tizedik helyen álltunk a tabellán, a mérkőzések nagy részén kifejezetten jó, látványos futballt mutattunk be. A játékunknak talán van kicsi köze ahhoz, amire az egész klub büszke: Jurek Gábor bemutatkozhatott a válogatottban és vezeti a góllövőlistát, a Magyar Kupában ott van a csapat a legjobb tizenhat között. Ugyanakkor kétségtelen, és teljes mértékben vállalom érte a felelősséget, hogy a játék képe alapján több pontra számítottam. A kíváncsiság hajtott, mire vihettük volna együtt a csapattal, de el kell fogadnom, hogy ez a történet most véget ért, a legjobbakat kívánom a klubnak. A lelkiismeretem tiszta.
Mi a legfőbb tanulsága az előző tíz hónapnak?
Bármit mondok, ez csak a következő feladatnál, munkánál derül ki. Az ember a saját bőrén tapasztal meg mindent, több lettem, mint amikor két sikeres szezon után Kozármislenyből érkeztem, sokat tanultam emberileg és szakmailag egyaránt. Büszke vagyok arra, hogy az MTK edzője lehettem.
Hogyan tovább? Jár majd meccsekre?
Nem is kérdés! Rengeteg mérkőzést nézek akár élőben, akár tévében, szeretek szakmai anyagokat, pszichológiát és önéletrajzokat olvasni, ellesni jó ötleteket, kitalálni új gondolatokat, hogy készen álljak az új kihívásokra. Nem vagyok az az unatkozós típus, feltalálom magam.
