Fritsch Róbert: Meg akarom nyerni és meg is nyerem a viadalt!

Már a jövő évi, Las Vegas-i olimpiai kvalifikációs világbajnokságra hangolt kötöttfogású válogatottunk, amely azzal a fő céllal utazott két hétre az Egyesült Államokba, hogy felmérje, kinek milyen gyorsan megy az átállás.

„Követtem a dietetikusom által előírtakat, hogy mikor érdemes elaludni, mikor nem szabad és a többi – mondta Fritsch Róbert. – Egy hét kellett, mire teljesen átálltunk, persze a szívünk addig is minden edzésen vitt előre minket, de azért nem volt egyszerű. A coloradói edzőközpont lenyűgöző, jó volt látni, miként készülnek az amerikaiak, semmiben sem szenvednek hiányt, az étkezést külön kiemelném, reggelire, ebédre és vacsorára egyaránt minőségi ételeket fogyaszthatnak.”     

Fritsch Róbert szót ejtett arról is, milyen további hasznos tanulságokat szűrhetett le a jövő évi világbajnokság előtt:

„Azt is megtanultam, hogy ilyen hosszú repülőútra jobban fel kell öltözni, mert tíz órán át erősen jött ránk a klíma, én például meg is fáztam. Figyelni kell, hogy ne üssön meg, nemcsak a repülőn, máshol sem, az Egyesült Államokban ugyanis sokkal intenzívebben használják a klímát, mint Európában. A program végén a vébének otthont adó Las Vegasba utaztunk, ami azért volt hasznos, mert így jövőre már nem tátott szájjal nézzük a hatalmas palotákat, a fényeket és a show-t, láttuk, felkészültünk rá, így hatékonyabban tarthatjuk meg a koncentrációnkat.” 

A 72 kilogrammosok között Európa-bajnok és vb-ezüstérmes Fritschnek nem alakult zökkenőmentesen a hazaérkezés, múlt csütörtök este landoltak, ekkor jött rá arra, hogy a kocsikulcsa nincs nála, mert a bőröndjébe tette, amely viszont csak másnap érkezett meg Magyarországra. A gépjárművét kezelő flotta húzta ki a bajból, este tizenegykor vittek neki pótkulcsot.

Áprilisban Tiranában rendezték az Európa-bajnokságot, amelyen a Csepel TC klasszisa – a tavaly őszi világbajnoksághoz hasonlóan – bronzérmet nyert. Fritsch Róbert mindent összevetve örömmel tekint vissza rá:

„Mindig az aranyéremért utazom, máshogy nem lehet hozzáállni a versenyekhez. Nem birkóztam kiemelkedő formában, az elvégzett munka viszont bennem volt, nem veszett el. Ez a negyeddöntőben meg is mutatkozott az azeri Sanan Suleymanov ellen, az utolsó fél percben fordítottam, ehhez azonban óriási energiákat kellett mozgósítanom. Aztán az elődöntőben jött a grúz Ramaz Zoidze, akiről tudom, hogy megverem, ha az első menetben nem kapok ki tőle technikai tussal. Sajnos ez utóbbi forgatókönyv valósult meg áprilisban, kapkodtam, nem voltam elég türelmes. Túl kellett tennem magam a csalódottságon, ez sikerült, és a bronzmérkőzésen óriási csatában legyőztem a horvát Antonio Kamenjasevicet, akinek nagyon hasonlít a stílusa az enyémhez. Rettentően elfáradtam, talán ezen a meccsen a legjobban. Örülök, hogy dobogóra álltam, így már hetvenhét kilo­grammban is van dobogós helyezésem világ- és Európa-bajnokságról. Ezt elértük, innentől az érmek színén és mennyiségén szeretnék változtatni.”     

Fritsch Róbert is szőnyegre lép a jövő szerdától vasárnapig a budapesti BOK-csarnokban sorra kerülő Polyák Imre–Varga János–Kozma István-emlékversenyen, amelyen két nagy hazai riválisa, a Lévai testvérek, az Európa-bajnok Levente, valamint a vb- és Eb-második Zoltán is azért küzd, hogy megszerezze a címeres mezt 77 kilóban:

„Láttam a nevezést, kemény mezőny gyűlik össze, ez tavaly sem volt másképp, akkor ezüstérmes lettem. A munkát elvégeztem, hazai közönség előtt nagyon szeretek versenyezni, meg akarom nyerni – és meg is nyerem a viadalt!”