TALÁLATOK A(Z) Népsport CÍMKÉRE

A 150 éve született Szokolyi Alajos díjmentesen kapott nemességet Ferenc Józseftől.

„Sorscsapásoktól sújtva bár, de törve nem, emelt fővel boldogan térünk vissza kedveseink körébe.”

Tudása alapján az Aranycsapatnál is helye lehetett volna, mégsem került a válogatott közelébe Szabó Petár.

Három világbajnokságon és négy olimpián fújta a sípot, és több mint 200 magyar bajnokit dirigált.

„És ami a legfőbb, megvan kedves, derült, boldog ifjúságuk, mint azoknak a gyerekeknek, akik egészségesen születtek a világra.”

„Itthon maradni? Megvallom, nagy kedvem volna. De az életem úgy alakult, hogy csak a sport köt Budapesthez.”

A 140 éve született legenda labdarúgásban, gyorskorcsolyában és vízilabdában sporttörténeti elsőségekből vette ki a részét.

Vezetőedzőként folytatta, és huszonöt éves böjt után, 1980-ban bajnoki címre vezette a kispestieket.

Az 1971-es kontinensbajnokságon három arany-, egy-egy ezüst- és bronzérem volt a mérleg.

„Állítólag jó hangja volt, a meccs után cigánnyal húzatta fülébe a nótát a Mátyás-pincében.”

A Vasas elnöke feljelenti klubját, a csapat nem játszhat otthon, az adósság örök…

Ép lélek helyett – Pierre de Coubertin Budapesten 1911-ben igazította ki a híres latin mondást.

„Nehéz mérkőzés ez, barátom! Meg kell küzdenünk a hazai pálya hátrányával is...”

Az 1917-es bolsevik forradalom évtizedekre elválasztotta egymástól Szovjet-Oroszországot és az olimpiákat.

A pályák bűvöletében éltek, egyikük, Béla egyenesen a válogatottságig vitte.

Munkácsi Márton úgy halt meg, ahogyan élt: izgulva és fényképezőgépével a kezében.

Bécsben olyan ihletett állapotban védett, hogy nemcsak országos népszerűségre tett szert…

Az első Görög Kupa-siker magyar kovácsa, Rauchmaul Emil máig megfejthetetlen búcsúja.

Májusfára akasztható győzelem 1961-ben: nagy lépés a chilei világbajnokság felé!

„Szenzáció lettem és maradtam azzal a valósággal, hogy Budapestről jöttem és a magyar főváros utam végcélja is.”