Újraosztott Aranylabda, 3. rész: Falcao, a tigris metamorfózisa is kevés volt
A 2010–2011-es idényben valósággal berobbant a futball elitjébe Radamel Falcao. A kolumbiai támadó 42 mérkőzésen 38 gólig és hét gólpasszig jutott az FC Porto színeiben, amellyel bajnoki címet és Portugál Kupa-győzelmet ünnepelt, az i-re a pontot az Európa-liga megnyerésével tette fel. Az El-menetelésből azóta is rekordnak számító 17 góllal vette ki a részét, a negyeddöntőtől öt meccsen tíz gólt szerzett.
Nem csoda, hogy az Atlético Madrid 2011 nyarán – akkor klubrekordot jelentő – 40 millió eurót sem sajnált érte. Ősszel még visszafogott volt a „góltermelése”, de fokozatosan alkalmazkodott új csapata stílusához. Aztán decemberben kinevezték Diego Simeone vezetőedzőt, akivel Falcao és a „matracosok” előtt is új dimenzió nyílt. Az azelőtti húsz évben két bajnoki címet leszámítva még dobogón sem végzett az Atlético, azóta viszont már az számít meglepetésnek, ha nincs a legjobb három között.
E sikerkorszak megalapozója volt Falcao, aki első madridi idényében 36 góllal segítette csapatát, ebből 24-et a La Ligában szerzett.
„Ez még csak a kezdet, úgy érzem, a jövőnk sokkal fényesebb. Keményen dolgozunk azon, hogy javítsunk a teljesítményünkön, és felvegyük a versenyt a bajnokság legjobb csapataival” – vélekedett nem sokkal Simeone érkezése után Falcao. Bár a folytatásra talán ő sem számított…
Falcao 2012-ben beindult, aminek köszönhetően egymás után másodszor is Európa-ligát nyert, ezúttal az Atléticóval. Az előző évi döntőben egy (győztes) gólt jegyzett a Braga ellen, egy évvel később pedig duplázott az Athletic Bilbaóval szemben. Logikus, hogy a BL-győztes Chelsea kapujába az európai Szuperkupán 45 perc alatt háromszor is beköszönt… Teljesítményét a Globe Soccer Awards az év legjobb játékosa elismeréssel díjazta.
Falcao két év alatt 32 gólig jutott az európai kupaporondon. Összehasonlításképpen ez öttel több, mint Lionel Messi, és 16-tal több, mint Cristiano Ronaldo termése. Persze az argentin 50, a portugál 46 gólig jutott a bajnokságban, míg Falcao „csak” 24-ig, de a kolumbiai az Atlético góljainak 45 százalékáért felelt. Messi nélkül a Barcelona 64, Ronaldo nélkül a Real Madrid 75 gólt jegyzett, az Atlético pedig csak 29-et Falcao nélkül. A Real Madrid és a Barcelona most is kiemelkedik a spanyol mezőnyből, de akkoriban még nagyobb volt a kontraszt. Az első két helyezett és a harmadik helyen álló Valencia között nagyobb volt a különbség, mint a Valencia és az utolsó helyen végző Racing között, amely az idény második felében egyetlen mérkőzést sem nyert meg…
A két nagy klub fölénye részben magyarázza Messi és Ronaldo kiemelkedő statisztikáit, hiszen csapatuk rendszerint rengeteg helyzetet dolgozott ki. Falcao teljesítménye ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az Atlético jóval szerényebb támadójátékából is lehet kiugró góltermést elérni.
Falcao úgy érkezett meg Madridba, hogy egyedül pótolja a távozó Sergio Agüero, Diego Forlán duót. A kolumbiai azonban minden várakozást felülmúlt: első spanyolországi évében négy góllal többet szerzett, mint az azt megelőző idényben a két támadó együttvéve! A pályán kívül Falcao szerzeteshez hasonló életet élt. Este 11 óra előtt lefeküdt aludni, nem ivott alkoholt, és minden nap minden órájában a futballon járt az esze. A mondatok, amelyeket édesapja már kisgyerekkora óta ismételt neki, mélyen bevésődtek az agyába: „Van az első, és aztán vannak a többiek. Soha ne felejtsd el, hogy az első mögött a többiek mind vesztesek.”
Éppen ezért, amikor közeledett a mérkőzés kezdési ideje, a barátságos Falcao metamorfózison ment át. „Reggel még nyugodt és nagyon kedves – emlékezett vissza egyik csapattársa. – Már az ebédnél elkezd bezárkózni a saját világába. A stadion felé vezető úton aztán átalakul, a tekintete már nem ugyanaz. És amikor kijön az öltözőből – mindig utolsóként –, már fel sem ismered. A kontraszt lenyűgöző. Csak a mérkőzésre és a gólszerzésre összpontosít.”
A gyerekkorában a „Tigris” becenevet kapó Falcao hírnevét az Atlético is kihasználta. A madridiak a stadionjuk körül jelzőoszlopokat tettek ki a tetején piros háromszöggel, amely szabadon kószáló tigrisre figyelmeztet. A létesítményben pedig gyakran felcsendült az „Eye of the Tiger” című klasszikus. A tigris hasonlat tényleg jól illik a személyiségéhez és a stílusához: meglapul, lopakodik, majd könyörtelen ragadozóként csap le a kínálkozó lehetőségre.
Egy korábbi edzője úgy írta le, hogy a pályán töltött idő nagy részét azzal tölti, hogy „rejtekhelyet” keres, szinte úgy viselkedik, mintha nem is érdekelné a mérkőzés. Kicsúszik a védők látóköréből, miközben folyamatosan figyeli a játék alakulását, és vár. Amikor pedig eljön a megfelelő pillanat, villámgyorsan ott terem. Mire az ellenfél feleszmél, a labda már a hálóban van.
Falcao viszont nem tigrisként tekintett magára, hanem a gólok megszállottjának vagy szakértőjének nevezte magát. A FourFourTwo-nak úgy fogalmazott, ha adnának neki egy tollat és egy papírlapot, valószínűleg le tudná rajzolni minden gólját, amit valaha szerzett, pedig már akkor is közel járt a kétszázhoz. „A lehető legteljesebbnek kell lenned, mindent tudnod kell, különben nem fogsz gólt lőni. Sohasem gondolom, hogy nem lövök gólt, sohasem esem pánikba, sohasem kezdek aggódni. Hiszek benne, hogy gólt szerzek. Egyszerűen tudom, hogy bármennyit is kell várnom, előbb-utóbb gól lesz a vége” – mondta a játékfelfogásáról Falcao.
Még egy érv Falcao mellett: a válogatottban nyújtott teljesítménye. Amíg Cristiano Ronaldo és Lionel Messi is szenvedett akkoriban a nemzeti csapatában, Falcao visszahelyezte Kolumbiát a világ futballtérképére. A három vb-t kihagyó dél-amerikaiak az Atlético csatárának vezérletével kvalifikáltak a 2014-es tornára, még ha a csatár súlyos térdsérülése miatt végül le is maradt a brazíliai világbajnokságról. Ő játszotta az ötödik legtöbb mérkőzést Kolumbia együttesében, s 37 találatával máig ő a válogatott gólrekordere.
Ronaldo és Messi árnyékában azért Falcaót is elismerték, többek között Pep Guardiola és Fabio Capello is a világ legjobb kilencesének nevezte. Az Aranylabda odaítélésekor számos szempont szóba jöhet, a gólszámoktól a megnyert trófeákig. Kevés olyan játékost találunk azonban, aki 2012-ben a „Tigrisnél” nagyobb hatást gyakorolt volna klubjára és a válogatottjára.
Kilencvenegy, azaz 91! Ugyan Lionel Messi nem halmozta a sikereket az argentin válogatottal, az FC Barcelonával viszont 2012-ben megnyerte a Spanyol Kupát. A csapat sikerességét és a kupák számát azonban teljes mértékben háttérbe szorította az egy naptári évben szerzett 91 gólja, amivel hattal megjavította a Gerd Müller által 1972-ben felállított 85 találatos rekordot.
Az egyéni díjakat a végén úgyis a gólok száma szerint adják, így 2013. január 7-én az argentin vehette át az Aranylabdát, ezzel ő lett a labdarúgás történetének első játékosa, aki négyszer is megnyerte a sportág legrangosabb egyéni elismerését. A FIFPro World XI történelmében először fordult elő, hogy mind a 11 játékost egy liga adja. Öt-öt labdarúgóval képviseltette magát az FC Barcelona és a Real Madrid, a támadók között pedig helyet kapott Falcao is. |
A 2012-ES ARANYLABDA-SZAVAZÁS VÉGEREDMÉNYE
1. Lionel Messi (argentin) FC Barcelona a szavazatok 47.88 százaléka
2. Cristiano Ronaldo (portugál) Real Madrid 23.68%
3. Andrés Iniesta (spanyol) FC Barcelona 10.91%
4. Xavi Hernández (spanyol) FC Barcelona 4.08%
5. Radamel FALCAO (kolumbiai) Atlético Madrid 3.67%
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 26-i lapszámában jelent meg.)
