TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

Pirlók már nincsenek. Az az egy, aki maradt, nem beszélhet a játékával, és nagy kérdés, képes lesz-e megtanulni másik nyelvet.

ALAPVONAL. Kulcsár Gergelyt valószínűleg nagyon szerették, becsülték: a magyar csapat zászlaját három alkalommal ('64,'68,'72) vitte az olimpiai megnyitón.

ALAPVONAL. Az úszás példát mutatott arra, hogy talpra lehet állni, nem önmegvalósításra törekvő klasszis edzőkkel és klasszis versenyzőkkel. … Úgy jó, ha a múlt nem nosztalgiát szül, hanem tanulságot.

ALAPVONAL. Mintha halottas házban járnék. A gólokat is csak lábujjhegyen, suttogó hangon, visszafojtott lélegzettel nézem meg újra és újra, mintha olyan dolgot művelnék, ami a kegyeletsértés határát súrolja.

ALAPVONAL. Gulácsit egyelőre nincs, ami kísértse. Agykontrolltanfolyamot végzett, a gyermekkori matekverseny győztese máig pallérozza az elméjét. ... Kedden védeni fog a BL elődöntőjében.

ALAPVONAL. Szemléleti infantilizmus bizony az is, ha az 1953. november 25-én Londonban játszott angol–magyart egy semmit sem érő – mert ma „tét nélkülinek” tetsző – barátságos mérkőzésnek látja valaki csupán.

ALAPVONAL. Sportolóként balkezesnek (ballábasnak) lenni mindenképpen kedvezőbb, mint az élet más területén. Innen is kitetszik, hogy a sport igazi csoda, ahol a hátrány előnnyé változik.

ALAPVONAL. A Honvéd helyében csak azért is szembementem volna a furcsa szabállyal, akár a kizárást kockáztatva is, hogy felhívjam a figyelmet erre a képtelen helyzetre.

ALAPVONAL. Tökéletesen működő vállalkozást építettek fel Verstappen köré, és nem tűnik utópisztikusnak a felvetés, hogy egyszer ő lesz minden idők legjobban kereső holland sportolója.

ALAPVONAL. Volt tehát szerepe nálunk az olimpiai futballtornáknak, meggyőződésem, hogy most is lenne. Biztosan van valami megoldás, hogy legalább a köztudatban ott legyen, hogy egyáltalán az öt karika jegyében is létezik a labda.

ALAPVONAL. Alvarez esete arra példa, hogy mégsem kergült itt meg körülöttünk mindenki, még abban is megerősít minket, hogy pandémia ide, egyre kevésbé értékként kezelt tudás oda, a létezés továbbra is a legjobb dolog, ami velünk történhet.

ALAPVONAL. Mi a tanulság? Az sajnos nincs. Illetve annyi, hogy az eredmény minősít. De csak utólag. A tiltó, tűrő, támogató döntést viszont előre kell meghozni. Mondhatnánk, inni csak a győztesnek szabad.

ALAPVONAL. Talán most állt elő az a helyzet, hogy a sportoló hangja lesz az erősebb. És az ember az első. Rettentő naiv elgondolás, de hátha.

ALAPVONAL. Az NB II-ben nincsenek légiósok, csak magyarok, így a drukkerek gyakorlatilag itt láthatják sajátjaikat, a helyi kötődésű ifjakat. No meg neves szakembereket, korábbi jó játékosokat a kispadon.

ALAPVONAL. Nem tudom értelmezni, amikor egy sikerekbe beleőszült világsztár futballista még egy bőrt lehúzandó gyakorlatilag begurul egy közép-kelet-európai bajnokságba.

ALAPVONAL. Ebből kijön egy félelmetes, az ellenfélben ijedséget keltő rendszer, amelyről még Pep Guardiola is csak annyit tudott mondani: »Az Atalanta ellen játszani olyan, mintha fogorvoshoz menne az ember...«.

ALAPVONAL. A pénzen kívül más vonzerő nem nagyon van, hol van már az az idő, amikor például a szegediek egyetemi tanulmányokkal csábíthattak magukhoz játékosokat. Volt is perpatvar, de a szabályok szerint az egyetemista ott futballozhatott, ahol tanult.

ALAPVONAL. A 12 csapatos labdarúgó NB I-ben kilencnél magyar a vezetőedző. Sokszor hivatkozunk arra, hogy a honi futballnak a hagyományaiból kell építkeznie, nos, íme, itt a lehetőség.

ALAPVONAL. Csakhogy Tusup itt van. És attól, hogy ő továbbra sem nagyon tud mit kezdeni magával és a helyzetével, nekünk mégis kellene kezdeni vele valamit. A kollégáknak, az ellenfeleknek, akár ellenségeknek, a magyar úszásnak és sportnak.

ALAPVONAL. Szeretem, ha a „jobb” győz, ha a verseny nem úgy kezdődik, hogy a másik tudását el kell rontanom, ha nem bírói ítéleten múlik (múlhat) a dolog, ha az eredmény elfogult hevülések nélkül is könnyebben kalkulálható.