Sergio Navarro: Májusban minden játékos legyen jobb annál, mint amilyen szeptemberben volt
– Miért éppen a Milan Futurónál vállalt vezetőedzői pozíciót a DVSC után?
– Amikor megkerestek és elmondták, mit szeretnének felépíteni, rögtön azt éreztem, közel áll hozzám a feladat – mondta a Nemzeti Sportnak az október 17-én a 47. életévét betöltő Sergio Navarro, aki az előző idényben Konferencialiga-induló együttest faragott a Lokiból. – Nekem egy állás elfogadásánál mindig az a legfontosabb, milyen célokat látok, mit jelenthet az adott lépés a pályafutásomban. A Milan a világ egyik legnagyobb klubja, csakhogy ennél is többet számított, hogy a gondolkodásunk találkozott. Olyan edzőt kerestek, aki ismeri a fiatal játékosok fejlesztésének folyamatát, ugyanakkor profi közegben is szerzett tapasztalatot. Úgy voltam vele, miért ne segíthetnék a milánói tehetségeknek közelebb kerülni az álmaikhoz?
– A Serie D-ben szereplő Milan Futurónál az eredmény is számít, ugyanakkor a labdarúgók fejlesztése talán még lényegesebb. Hogyan határozták meg a legfontosabb célokat?
– Az eredmény mindenhol fontos, a futballban ezt nem lehet félretenni, viszont az elsődleges feladatunk az, hogy a játékosokat minél magasabb szintre juttassuk. Tizennyolc, tizenkilenc, húszéves srácokkal dolgozunk, akiknek meg kell mutatnunk, hogyan működik a profi világ, és mit kell tenniük azért, hogy eljussanak oda. Közben szeretnénk olyan futballt játszani, amely látványos és amelyre felfigyelnek a szakmában. A Milan Futurónak kirakatnak is kell lennie. Ha valaki végül nem kerül be az első csapatba, attól még más jó kluboknak értékessé válhat.
– Mennyiben kell a Milan Futurónál igazodnia ahhoz, amit az első csapat játszik?
– Minden klubnál alkalmazkodni kell valamelyest – ezt megtanultam Magyarországon vagy éppen Bilbaóban, és Olaszországban is ezt teszem –, csakhogy itt nem érzem úgy, hogy fel kellene adnunk a saját gondolatainkat. Inkább arról van szó, hogy ugyanabba az irányba próbálunk haladni. Mondhatom, jó a kapcsolatom az első csapatot irányító Ruben Amorimmal. Sokat beszélgetünk a futballról, kifejezetten érdekli a mi stábunk munkáját jellemző filozófia. Fontos, hogy értsük, mit szeretne látni az első csapattól, ugyanakkor azt érzem, az elképzeléseink nagyon közel állnak egymáshoz. Ez megkönnyíti a közös munkát, hiszen a fiatalokat úgy kell felkészítenünk, hogy a felnőttekhez felkerülve megfeleljenek az elvárásoknak.
FONTOS A FUTBALLON KÍVÜLI
ÉLET KIALAKÍTÁSA
– Zömében tizennyolc-húsz éves játékosokkal dolgozik. Ebben az életkorban meg lehet jósolni, kiből válhat topfutballista?
– Nem tartozom azok közé, akik tizennyolc évesen bárkiről kijelentik, hogy biztosan eljut a csúcsra. Milliónyi tényező változtathatja meg egy-egy játékos pályafutását. Valaki ebben a korban látványosan futballozik, más kevésbé tűnik különlegesnek, aztán mégis ő jut el az első együttesig. Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogyan rendezi be valaki az életét a futballon kívül: mit tanul, kik veszik körül, milyen a családi háttere, mennyire stabil ember. Ezek sokszor legalább annyit számítanak, mint az, amit a pályán elsőre látunk.
– Amikor egy játékos elér a felnőttfutball előtti utolsó lépcsőfokhoz, technikailag, taktikailag, erőnlétileg vagy mentálisan a legnehezebb fejleszteni?
– Egyik területet sem egyszerű, edzőként nekem mégis a játék megértése az egyik legfontosabb. Ha egy futballista érti, mi történik körülötte, el tudja dönteni, mikor kell sprintelnie, lassítania, merre helyezkedjen, milyen döntést hozzon. Emellett fejlesztenie kell az erőnléti és mentális képességeit, valamint az életvitelét is. Ha valaki tizennyolc évesen a Milannál szerepel, nyilván jelentős potenciál van benne, viszont ebből még nem következik, hogy készen áll a felnőttfutballra – ezt fontos megértetni velük. Ebben a korban könnyen azt gondolhatják a srácok, hogy már nincs szükségük annyi tanulásra, hiszen tehetségesek, de ez a felfogás óriási hiba. Azon dolgozunk, hogy kellően alázatosak maradjanak, hallgassanak másokra, és megértsék, mennyi mindenben kell még fejlődniük. Ahhoz, hogy valaki jó újságíró, jó edző vagy jó tanácsadó legyen, mindennap tanulnia kell, kapcsolatokat kell építenie, új helyzeteket kell megélnie. A futballista fejlődése ugyanígy működik.
– A keretében mindenki arról álmodik, hogy bemutatkozzon a Milan első csapatában, miközben ez nyilván csak keveseknek sikerülhet. Hogyan lehet kezelni az ebből adódó feszültséget?
– Képzeljük el a helyzetüket! Sokan tíz éve a klub kötelékébe tartoznak, végignézték, ahogy mások lemorzsolódnak, ők pedig egyre közelebb kerülnek a tűzhöz, azaz az első együtteshez. Mindannyiuk legnagyobb álma, hogy a Milanban futballozzanak. Mi szeretnénk nekik segíteni álmuk megvalósításában, közben viszont azt is el kell magyaráznunk, hogyan működik a profi futball világa. Azt szeretném, később mindenki úgy nézhessen vissza erre az időszakra, hogy mindent megtett. Lehet, hogy valakit az első csapat edzője végül nem visz fel az A-keretbe, lehet, máshol folytatja, de azzal nagyon nehéz együtt élni, ha évekkel később azt érzi, többet is kihozhatott volna magából. Mi igyekszünk olyan keretet adni a közös munkának, amelynek segítségével megtehetik karrierjük következő lépését.
ÁLLJON KÉSZEN A FIATAL
A LEHETŐSÉG MEGRAGADÁSÁRA!
– Mit tekintene jó eredménynek abból a szempontból, hány játékos jut el a Milan Futuróból az első csapatig?
– Én ezt másképpen közelítem meg. A célom az, hogy májusban minden játékos jobb legyen annál, mint amilyen augusztusban vagy szeptemberben volt. Hogy közülük hányan jutnak el az első gárdáig, sok tényezőtől függ. Lehet sérüléshullám, lehet olyan időszak, amikor egy klubnak négy-öt-hat fiatalhoz kell nyúlnia, máskor sokkal nehezebb bekerülni. Nekünk arra kell felkészítenünk a srácokat, hogy amikor elérkezik a lehetőség, készen álljanak.
– Dolgozott a Villarrealnál és az Athletic Bilbaónál is. Miben látja a legnagyobb különbséget a spanyol és az olasz utánpótlásképzés között?
– Elsősorban a struktúrában. Spanyolországban több lépcsőfok vezet a felnőttfutballig: van U19-es csapat, aztán C-csapat, B-csapat, kölcsönadás, és ezek után következhet az első együttes. Olaszországban jóval nagyobb az ugrás az U19 és az első csapat között – ezért fontos a Milan Futuro, amely átmenet az utánpótlás és a felnőttfutball között. A stábommal igyekszünk segíteni, hogy a felfelé áramoltatás hatékonyabbá váljon a Milannál.
– Mit gondol, miért éppen önre esett a Milan választása?
– Ezt a klub vezetőitől kellene megkérdezni, de úgy érzem, sokat számíthatott a szoros kapcsolatom Jovan Kirovskival, a Milan igazgatójával, illetve hogy Bilbaóban és a Villarrealnál akadémiai közegben dolgoztam vezető pozícióban, később pedig felnőttcsapatoknál, köztük Debrecenben szereztem tapasztalatot. Ráadásul a Lokival nemzetközi kupaindulást érő helyen végeztünk sok fiatalt szerepeltetve. Talán olyan edzőt kerestek, aki egyszerre ismeri a játékosfejlesztés folyamatát és a profi futball követelményeit.
CSODÁLATOS EMLÉKEK
A DEBRECENI IDŐSZAKBÓL
– Ha már szóba hozta a Debrecent: hogyan emlékszik vissza a távozása körülményeire?
– A vezetőség úgy döntött, szeretne más irányba továbblépni. Mi a stábbal máshogyan gondolkodtunk a következő lépésről, talán ambiciózusabb folytatást képzeltünk el, de az egész folyamat kulturált és tiszteletteljes volt. Jó kapcsolatban maradtam a vezetőkkel, Bogdán Ádámmal, Makray Balázzsal és sok emberrel a klubból, időnként beszélünk is. Figyelem a Debrecent, szurkolok neki, és örülök, ha nyer. A családom is nagyon jól érezte magát a városban, sok barátunk van Magyarországon – ezért Debrecen mindig fontos része marad az életünknek.
– Ha egyvalamit kellene kiemelnie a debreceni időszakából, mire a legbüszkébb?
– Elsősorban a játékosokra, illetve a köztünk kialakult kapcsolatra. Büszke vagyok rá, hogy bíztak bennünk a Lokinál, és hogy sikerült megváltoztatnunk néhány labdarúgó pályafutását, talán még az életüket is. Amikor megérkeztünk, a csapat nehéz időszakon volt túl, sokat szenvedett azért, hogy bent maradjon és mérkőzéseket nyerjen. A legfontosabb eredmény számomra az volt, hogy megváltozott a mentalitásuk, újra élvezték a futballt, és megtanulták újra élvezni a győzelmeket is – erre a mai napig nagyon büszke vagyok.
A spanyol edző három emlékezetes pillanata a Lokinál
2025. december 14.: Ferencváros–DVSC 0–1
Tavaly májusban az utolsó fordulóban biztosította a bennmaradását a Debrecen, az ősszel ezzel szemben rá sem lehetett ismerni a csapatra az eredményességet tekintve. Novemberben vezette a bajnokságot, s bár valamelyest visszaesett, december közepén úgy utazott az Üllői útra, hogy hosszú idő óta először mindkét csapat azonos célért küzdött. A Sergio Navarro munkásságának is köszönhetően válogatott-meghívót és hollandiai szerződést is kapó Bárány Donát 74. percben lőtt góljával idegenben győzte le a címvédőt a Loki, az idény talán legemlékezetesebb teljesítményét nyújtva.
2026. január 31.: ETO FC–DVSC 2–2
Más miatt maradt emlékezetes a debreceniek győri fellépése. Remek kontrajátékkal és rendíthetetlen védekezéssel 2–0-ra elhúzott az aranyéremre hajtó, néhány nappal korábban a Fradit is legyőző ETO otthonában a DVSC, hogy aztán két tizenegyes miatt két pontot elveszítsen. Hatalmas felháborodással fogadták a vendégek Rúsz Márton játékvezető tevékenységét, Sergio Navarro a mezőnyben elkövetett egyik szabálytalanságra szarkasztikusan bekiabálta, legyen ez is tizenegyes! A győriek akkori edzője, Borbély Balázs emiatt nekiugrott, s persze a feltüzelt Navarrót és a két háttérstábot sem kellett félteni, egymásnak estek. Mindkettejüket kiállították, az öltözőfolyosón állítólag néhány maflást is kiosztottak egymásnak a felek, de néhány perccel később már szent volt a béke.
2026. május 16.: DVSC–Újpest FC 2–1
Az idény végére elfogyott a Loki, hullámzó eredményei miatt egyre távolabb került az első két helytől, végül így is csak kevesebb győzelme miatt bukta el a dobogót a Pakssal szemben. Mivel a Ferencváros megnyerte a kupát, nem jelentett tragédiát, hogy az utolsó hetekben a negyedik helyre csúszott a csapat, az Újpest hazai legyőzése után a debreceni közönség ismét skandálhatta: Európa, Európa, Európa! A DVSC három év után ismét indulhatott az európai porondon, a Konferencialigában kezdhette az új idényt, de már spanyol edzője nélkül, hiszen mint kiderült, a lila-fehérek elleni siker után búcsúzott a várostól, amely egy év munkájával is a szívébe zárta.
M. D.
