TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A Ludovika Csata NB I A- és a Csata DSE NB I B-csoportos visszalépése nyomán beindult a szétmaszatolás; sokan az angyalföldi utánpótlás szakmai műhely összeomlását huhogták. Holott az 1995-ben életre hívott Csata DSE köszöni szépen, él és virul.

ALAPVONAL. Hol van már az a világ, amikor az edző kikiabált a drukkerhadnak, és a nézőtérről lehívta a ballonkabátos figurát, legyen kedves meccset vezetni, mégpedig azért (sőt, kizárólag azért), mert futballozni jó.

ALAPVONAL.Hogy méltán lesz világsiker a világbajnokság, egyértelműnek gondoltam tehát, kérdésem, hogy az a fűtöttség, ami a verseny kilenc napját kísérte, hasznunkra – nem országimázs értelemben, mert úgy igen! –, a magyar atlétika hasznára fordítható-e majd?

ALAPVONAL.Most például azt kérdezem: normális állapot, hogy megéltem, amint megverjük a brazilokat, az argentinokat (ez szinte feledésbe merült, de 1976, 2–0), az olaszokat, a németeket, a spanyolokat, végül hatvan év után, de mindjárt kétszer az angolokat, és eközben ne lássak egy árva győzelmet sem a szlovákok és csak egyet a szerbek ellen (1–0 a Nemzetek Ligájában), míg a románok elleni siker emlékéért is gyerekkoromba kelljen visszarévednem?

ALAPVONAL. Az edzők pedig, ha eleinte szólnak is, később belefásulnak, kerülik az ütközéseket. Úgy teszik a dolgukat, hogy munkájuk elnyerje a vezetők tetszését. Ha pedig beüt a mennykő, menniük kell – persze, hogy közös megegyezéssel.

ALAPVONAL. Sajnálattal olvastam, hogy a szerdai, Monacóban rendezett sajtótájékoztatón elsőként arról volt szó, a reklamálást, a legyintgetést, a kispadon helyet foglalók tiszteletlen viselkedését, a technikai zóna elhagyását még keményebben fogják büntetni, mert a legfontosabb a futball imázsának a védelme. Szerintem ezt sokkal jobban szolgálná, ha a többtagú játékvezetői stábok korrekten, következetesen ténykednének, és ha döntéseik vitára is adnak okot, legalább megmagyaráznák a hátterüket.

ALAPVONAL. A Nemzeti Atlétikai Központban varázslatos kilenc napot élhettünk át, és ez a kivételesen jó érzés a többnyire ígéretes teljesítményeket nyújtó, szélesen mosolygó, a vb-t életük nagy élményeként megélő, szép, őszintének és hitelesnek ható mondatokat megfogalmazó magyar atlétáknak is köszönhető.

ALAPVONAL. Az olimpia pedig nem aranybánya. Megrendezése a felmérhetetlen hozadék és érték mellett valós kockázatokat rejt. Az ellenzők garantálható és folyamatos tiltakozása ezért több lesz műhisztinél; ezt ki is fogják használni, hiszen olyan politikai fegyver hull az ölükbe, amilyet maguktól sohasem lennének képesek előállítani.

ALAPVONAL. Az atlétika most ott van a köztudatban. Most. Ezt hozzáteszem, mert a neheze, az igazi mérce ezután jön. Tüntessenek ki mindenkit, aki hozzátett ehhez a több mint egy héten át tartó ünnephez, ám utána tegyenek róla, hogy a sportág elől maradjon a fejekben. Hogy mi a teendő, rájuk bízom, bízom bennük, sokat várok tőlük.

ALAPVONAL. Aztán amikor kezdett 1938-as szintre oldódni a hangulat, Gyetvai László a mikrofonhoz lépve tószt gyanánt elénekelte a Fradi-öregfiúk indulóját. Hangja egy-egy hajlításnál már kissé elvékonyodott, megbicsaklott, akik ott voltak, mégsem felejtik az időutazással felérő, régi sportszellemet idéző élményt.

ALAPVONAL. A labdarúgásban kiiktathatók a játékosmegfigyelők, és elég lesz – sarkítva – számítógép mögül igazolni idényenként 30 gólra jó középcsatárt? Az egyszavas válasz (ma még biztosan) a nem, ugyanakkor egyre jobban, egyre többet kell (és fogják is!) használni az adatelemzést.

ALAPVONAL. Ha a Nemzet Sportolója választáson nem lenne kritérium, hogy az illető 60 éven felüli legyen, Szilágyi Áront aktív pályafutását befejezése után rögtön azzá kellene választani. Átvitt értelemben persze a Nemzet Sportolója ő – ki, ha ő nem?

ALAPVONAL. Garancia arra már inkább van, hogy Bíró Attila edzőként hamarosan újra megtalálja a helyét. Ha én klub- vagy szakosztályvezető lennék, már hívnám is.

ALAPVONAL. Több világverseny helyszíni tapasztalatával a birtokomban mindig is hirdettem, hogy az atlétika mennyire más világ, más miliő, mint a sportágak többsége, a budapesti azonban új szintre emelte az atléták produkciója iránti tiszteletet. Talán azért, mert valamelyik ágát szinte mindannyian kipróbáltuk legalább egyszer, lévén szó az emberi mozgás alapvető elemeiről, lásd futás, ugrás, dobás.

ALAPVONAL. El kell gondolkozni azon is, hiszünk-e abban, kialakítható-e egy olyan, csak hazai és külhonból származó futballistákból álló csapat, amelynek reális esélye van, hogy az első lépésben minimum az Európa-konferencialigában, majd az Európa-ligában csoportkörbe jut. Amely megfelelő utánpótlás-nevelésének is köszönhetően a piacon jelentős, évi akár több száz millió eurós pozitív egyenlegre is képes.

ALAPVONAL. Van valami bornírt abban, hogy anno egy-egy minisztérium vagy szakszervezet mai szóhasználattal futballszponzor lehet(ett), de ez még semmi ahhoz képest, hogy a fegyveres testületek is szerephez jutottak. A lényeg nem új: pénz nélkül nem ment, nem megy. Ahogy az is igaz, hogy minden korszaknak megvannak a maga szokásai a futballtámogatásoknál is.

ALAPVONAL. Az pedig ugyancsak szinte elképzelhetetlen, mi vár még ránk. Az atlétikai vb-n, de időben és térben tágítva a horizontot, mit tartogat nekünk a magyar sport. Nem is feltétlenül csak eredményekben, hanem érzésekben, élményekben, ünnep- és hétköznapokon, trianoni határon innen és túl.

ALAPVONAL. Magyarország történetének legnagyobb sporteseményén mától minden idők legnépesebb magyar vb-csapatának szurkolhatunk, egy olyan eseményen, amelyen például a futószámokban a középdöntőbe jutás is óriási eredménynek számít. Ennél már csak a győzelem, az éremszerzés érne még többet, és ezt az örök hazai szurkolói várakozást tükrözi az egyes versenynapok iránti érdeklődés is.

ALAPVONAL. Bármibe fogadok, az elcsukló hangon visszaemlékező magyar középpályás boldogabb, teljesebb ember lett ezzel a közösségi élménnyel, mint a brazil szupersztár a 25 szobás villájával, avagy az ingyen magánrepülővel.

NS-VÉLEMÉNY. Gyerünk, fiúk – meg kell csinálni!