TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Vagy harminc éve olvastam itt, a Nemzeti Sportban, hogy van egy holland pacák, aki a fejébe vette, mindennap másik sportsálat kanyarít a nyakába (nahát, ott sosincs nyár?), és értelemszerűen meg sem állt háromszázhatvanötig. Az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a rekorddöntésnek.

ALAPVONAL. Elsősorban nekik, miattuk, az éledező bosszúvágy miatt írom ezt a cikket. Mindenkit arra kérve, ne akarjon elégtételt venni. Mert ma már nincs kin, nincs kiért, nincs miért. Semmit sem nyerhetünk vele, de nagyon sokat veszíthetünk. Amúgy meg a mohácsi csatáért sem pofozzuk halomra a törököket.

ALAPVONAL. Ilyenkor mit lehet tenni? Az egyik út természetesen az, hogy a meghúzzák a nadrágszíjat, vállalják az ezzel járó nagy fájdalmat és lemondanak a nagy költésekről. Csakhogy Laporta azt mondta, költés nélkül nincs jövő, ezzel együtt nincs pénz, így egy sokkal kockázatosabb ösvényre lépett rá.

ALAPVONAL. Ilyenkor mit lehet tenni? Az egyik út természetesen az, hogy a meghúzzák a nadrágszíjat, vállalják az ezzel járó nagy fájdalmat és lemondanak a nagy költésekről. Csakhogy Laporta azt mondta, költés nélkül nincs jövő, ezzel együtt nincs pénz, így egy sokkal kockázatosabb ösvényre lépett rá.

ALAPVONAL.S bár mindig azt mondják, a tehetség utat tör magának, és nyilván a legszerencsésebb eset, ha valakinek nem kell a korát, az érettségét számba venni, amikor pályára lép, de bizony a legtöbb esetben óvatosan kell adagolni a nyomást, a felelősséget, mert a megélt sikerek és kudarcok, illetve az őket követő reakciók is torzíthatják a személyiséget, ami nyilván meghatározó abból a szempontból, hogy az illető milyen pályát fut be.

ALAPVONAL. Az intézkedés azonnali életbe léptetése ellen is »védett« Sepsi OSK egyelőre ünnepel. Ma délután össznépi mulatságon mutatják be a szurkolóknak a Szuperkupát, a hírek szerint az evés-ivásnak sem lesz különösebb akadálya. (…) Béke van, derűs hangulat, kiegyensúlyozott hétköznapok, szép kilátások, amelyek egyre több játékosnak jelentenek vonzerőt a klubcsődöket újra futószalagon szállító zavaros román futballvilágban.

ALAPVONAL.A küzdelem, a tartás valami felé, az „út” a lényeg tehát, amiről a ma ötven éve született pólós klasszis, Benedek Tibor is hangsúllyal szólt több alkalommal, amikor a talpra állás újra meg újra reánk szabott föladatáról beszélt.

ALAPVONAL. A lelkiismeret-furdalást nem lehet parancsra előhívni, már csak azért sem, mert lélek kell hozzá. Ugyanakkor a tudomány szerint, aki képtelen rá, antiszociális személyiségzavarral diagnosztizálható. Ilyen messzire azért nem mennék pólósaink esetében, az viszont biztos, hogy a valós önismeret nem árt. És mielőtt félreértenének, nem gondolok én önmarcangolásra, csak némi őszinteségre – önmagukkal.

ALAPVONAL. Augusztus 27-én kezdődik Splitben az Eb, Märcz ennek kapcsán mondta, hogy húsz jelölt neve már ott van a fejében. A kérdés csak az, ennek mekkora jelentősége lesz. Hiszen bármely szövetségi kapitány, sportágtól és nemzettől függetlenül, alapesetben csupán arról határozhat, hogy adott szituációban feláll a kispadról. De hogy meddig ül, ülhet rajta, az nem tőle függ. Märcz azzal, hogy nem mondott le, a neki rendelt hatáskörrel nem élt; innentől az elnökség dönt.

ALAPVONAL. A Premier League 2001–2002-es idényében Edu volt az egyetlen brazil vendégmunkás, jelenleg viszont már 27-en szerepelnek itt. A világ legjobban fizető, gyors, a fizikumot igénybe vevő, agresszív bajnokságáról beszélünk, nem meglepő, hogy ehhez idomul a nemzeti stílus is.

ALAPVONAL. A történetnek nem a kifulladós része az érdekes, hanem inkább az, hogy manapság is akad futballedző (külföldi!), aki klasszikus módszerekkel (rekortán, stopperóra, szintidő) próbálja felmérni a valóságot, azaz nem a szerződéskötések apropóján világgá röpített marketingdumának, hanem inkább a saját szemének hinne.

ALAPVONAL. Egy fölvetésem lenne azonban, s ez része mostani vb-szereplésünknek is bizonyára. Mi van, ha egy ifjabb korban sikert sikerre halmozó, az időit szinte versenyről versenyre javító, a »legjobb leszek« identitásába belenőtt nagy tehetségű úszónak rá kell jönnie, valószínűleg nem lesz legjobb a józan számítás szerint?

ALAPVONAL. Július 4-ére emlékeztünk hát, és míg a törzsasztalnál többen is kívülről fújták a berni tizenegyet, a másiknál »duhaj fiatalok«, alig negyvenévesek zajongtak. Pedig az emlékidéző korabeli sajtókollázst is felolvasott, amelynek szemelvényeiből korábban is bőven hallhattunk, de így, Bern évfordulójának előestéjén másként szólt az egész. Esküszöm, könnyek csillogtak a szemekben.

ALAPVONAL. Mert ne beszéljünk mellé, meg lehet élni az úszásból is. Az elmúlt évtizedben nem volt hiány – ahogy mondják – forrásból, lévén a sportág kiemelt ágazat. Hogy a felhasználás észszerű-e, döntsék el a hozzáértők (de tényleg döntsék el…), mindenesetre vannak rá utalások, hogy jócskán akadnak, akik nem élnek, hanem visszaélnek a lehetőségekkel, ahogy Sós Csaba fogalmaz: »Rengeteg potyautas lett…«.

ALAPVONAL. A gyengébb nem egyre erősödött. Már nem csak lányos apukák tűntek fel a kispadokon, nem kizárólag tehetségtelen úszók váltottak pótcselekvésként a pólóra, a tribün »háztáji« jellege is megszűnt. Olyannyira, hogy a szombati döntőben – de már kedden, az ausztrálok ellen, a négy közé jutásért – is telt ház, hatezer néző, sőt szurkoló biztatta a csapatot, és senkit nem láttam perecért rohangálni.

ALAPVONAL. Paolo Maldini vagy Joe Sakic diadala persze nem csupán Milan- vagy Colorado-szurkolóként örömteli hír, azt bizonyítja, hogy sokkal édesebb a siker íze, ha egy klubikon, a teljes pályafutását ott töltő sportoló támaszt fel egy csapatot, amiben bizonyosan óriási szerepe van az érzelmi kapocsnak, az elkötelezettségnek is.

ALAPVONAL. A jó centert ma is elsősorban az ösztönösség, mozgás, pontos befejezés hármassága jellemzi, amelyek egy bizonyos szint felett taníthatatlanok – ha egyáltalán nem alapból belülről kellene fakadniuk. Az egyre inkább technikai központú futballvilágban az akadémiai rendszerbe sem illeszthető be az ő képzésük, így aztán a mai kilencesek sokkal inkább a természetes tehetségüknek vagy a véletlennek köszönhetően kerülnek elő.

ALAPVONAL. Szoboszlai Dominik nekem kicsit olyan, mint Marco Rossi. Hiszek benne, hogy őket nem a vakszerencse és a véletlenek sorozata, hanem a kitartásuk és a következetesen elvégzett sok munka viszi előre lépésről lépésre.

ALAPVONAL. Popovici két aranyérme azonban mindent vitt, és miután mindkettőt kivételesen rokonszenves, beszélni szerető és tudó 17 éves srác nyakába akasztották, az esemény néhány napra még a futballt is lesöpörte a címlapokról. Az írások egymást túllicitálva igyekeztek dimenzionálni a „miként történhetett, hogy nem vettük észre, mekkora zseni él közöttünk?” kollektív bűnét.

ALAPVONAL. Nyilván kiderül már az eddigiekből is, hogy elfogult vagyok Nikoliccsal, már régóta. Azért is, mert történhet(ett) vele bármi, nem jön ki a sodrából. Most, kiebrudalásakor is úriemberként kommentált közösségi oldalán, »fura helyzeteket produkál olykor az élet« – ez volt a legerősebb megfogalmazása.