TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Hunyjuk le a szemünk, és látni fogjuk: szabadrúgás jön, áll egy kicsi, törékeny srác a labda mögött, lép kettőt, megtekeri, és száll, száll a labda eszeveszetten pörögve a bal felső sarok felé. A többi – ahogy Hamlet mondaná – néma csend!

ALAPVONAL. „Minden futballista elsősorban világbajnok akar lenni, a BL-cím és a többi titulus csak ezután következik. Nekik az a hab a tortán, ha a hazájukat képviselhetik egy nagy tornán. Elszántak, hogy ott legyenek, és tisztában vannak azzal, ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Céljuk elérése érdekében, ha kell, bevállalnak oldal-, sőt esetleg visszalépést is.”

ALAPVONAL. Ha azonban egy közösség, még inkább csapat, sőt nemzeti válogatott szerveződik olyan tevékenység űzésére, amelyre teljességgel alkalmatlan, és a sors fura fintoraként ezt világbajnokságon igazolhatja, az már megingatja a sport normalitásába vetett hitünket.

ALAPVONAL. A legutóbbi két idényben már kis túlzással jobban utálták Bale-t a Real-drukkerek, mint a Barcelona vagy az Atlético bármelyik játékosát, és az újságírók is ott rúgtak bele, ahol csak tudtak. A képességei ellenére egyébként sohasem számított közönségkedvencnek Madridban, igaz, már az érkezésekor sem volt könnyű helyzetben.

ALAPVONAL. Ha van valami jó az idei, téli világbajnoki rendezésben, hogy már most úgy várom a vb-t, mint gyerek a karácsonyt, reménykedve, talán a katari meccseken végre ismét feltűnnek olyan játékosok, akik a különleges talentumukkal valami érdekeset csempésznek az unalmasra uniformizált futballba.

ALAPVONAL. Nagy futballszurkoló lévén a csapatok indulóit, szurkolói nótáit dúdolgatta. Jöhetett válogatott, Újpest, Fradi, Kispest, Roma vagy Lazio, mindegy volt, csak hosszú legyen, és ahogy a futó befordult az utolsó sarkon, kényszeredett mosollyal nyugtázta, hogy ebben az állapotában vélhetően még egy Steaua-strófa is felpörgetné.

ALAPVONAL. A természeti népek többnyire emberfeletti magyarázatokat keresnek a sohasem látott, csodaszámba menő eseményekre. Én találkoztam a csoda emberi léptékű magyarázatával is. Kolbászt evett, sört ivott, és a futballról mesélt.

ALAPVONAL. „Egy sértést megbocsátani: jótétemény, amit a másiknak juttatunk; egy sértést elfelejteni: jótétemény, amit önmagunkkal szemben gyakorolunk.” Mi tagadás, nekem sem könnyű a gyakorlat a Fligl-tanács nyomán, ám egyetértek azzal a tudományos megállapítással, hogy a sértődés mögött mindig valamilyen értékünk látszólagos elveszítése van.

ALAPVONAL. Egy olyan (sport)vállalkozásban, ahol a személyi döntésekben az ötvenszázalékos sikerarány előtt már kalapot emelnek, ez különösen figyelemre méltó válogatás volt.

ALAPVONAL. Minden afelé visz, hogy túllépjek nem a tegnapon, hanem már a mán, még akkor is, ha igenis abból kellene táplálkozni. Mégis azt mondom, csak mi tehetünk azért, hogy ez ne így legyen. Hogy azok a fiatalok, akik televízióban látták az angol–magyart, személyesen ott lehessenek a Puskás Arénában az ő magyar–szovjetjükön.

ALAPVONAL. Mindez azonban kevés lett volna. Nem vitás, hogy az egyértelműen esélytelenebb, gyengébb félnek erőn felüli, rendkívüli teljesítménnyel kell kirukkolnia, szellemi, lelki, fizikai csúcson kell járnia – de mindez még csak a csoda szükséges, ám nem elégséges feltétele. Dávid emberfeletti diadalához Góliát »emberalatti« produkciója is társul.

ALAPVONAL. Két hétig ránk figyel a világ, az országra, Budapestre, Debrecenre, Sopronra, Szegedre, és nem másodlagos sztorik születnek szakmányban. Ezekben a körökben ugyanis nincs térdelgetés, szivárvány a Hajós ötvenese fölött szokott feltűnni egy esős délután végén az andalító naplementében; a medencékben és a Lupa-tóban pedig a világ legodaadóbb sportolói küzdenek majd.

ALAPVONAL. Nem tudom, az angolban megvan-e ez a mondás vagy annak variációja, most mindenesetre tökéletesen ideillik: Isten nem ver bottal! A magyar válogatott tagjai ugyanis nem ültek fel semmilyen provokációnak, sőt, megacélozták a szívüket a nemtelen támadások, s ott ütöttek, ahol a legjobban fáj: a pályán. Nincs rá jobb szó, egyszerűen megalázták Angliát a wolverhamptoni 4–0-val.

ALAPVONAL. Menjenek el abba az országba, amelyben egy sportágat vallásként szeretnek, ráadásul értenek is hozzá. Mint Kanadában a jégkoronghoz. Mindent aprólékosan elemeznek, bírálnak, minden vereséget katasztrófaként élnek meg. Ha egy gárdának rosszul megy, a helyi média krízist kiált. Ha jól, azt kérdezi, mikor jön a válság.

ALAPVONAL. A labda pártatlan: uram bocsá’, még a bíróknál is kevesebb benne az elfogultság; szuverén: csak a fizika törvényeinek engedelmeskedik; öntörvényű: nem feltétlenül arra megy, amerre küldik; bosszúálló: aki rosszul nyúl hozzá, kibabrál vele. Ugyanakkor igazságos: megbünteti, aki félvállról veszi; engedelmes: de csak azzal, aki jól bánik vele; hálás: segít, ha sokat foglalkoznak vele; lelke van: kileheli…, leereszt, és jöhet a cseréje.

ALAPVONAL. Az ezernyi szórakoztató történet mellett a kötet mégsem gegparádé. Sokkal, de sokkal több annál. Ebben az értékzavaros, harsány kisebbségek által tematizált világban különösen. Csendes, eszköztelen, nem érzelgős, de érzelmes kiállás állandó értékek mellett.

ALAPVONAL. Emberemlékezet óta nem volt olyan rájátszás, mint a mostani, amelyben többnyire nem a légiósok, hanem a magyar kosarasok viszik a prímet. Pénteken elképesztően izgalmas párharc zárult le Fehérváron. A Falcóban színtiszta magyar sor harcolt a legkiélezettebb pillanatokban, ami azt is jelenti, hogy jobban viselik a terhet ezek a játékosok, mint a külföldiek, akiknek egyébként is kiegészítő feladat jut.

ALAPVONAL. Az irány mindenesetre jó, mert most már abban a reményben indulhatok el a fiaimmal a németek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésre, hogy ismét egyenlő ellenfelei leszünk egy klasszisok sorát felvonultató válogatottnak.

ALAPVONAL. Ha a Bayern enged, az új vezérkar szavahihetősége veszik oda, hiszen külön-külön elmondták már mindannyian, őhisztisége nem megy sehova, hanem kitölti a jövő nyárig érvényes megállapodását. Azt meg aligha akarják átélni, hogy néhány héten belül Lewandowski szemberöhögje őket egy barcelonai szerződéssel a zsebében.

ALAPVONAL.Amúgy roppant beszédes a román futballisták Magyarországra szerződésének kommunikációs hátországa. Míg az európai topbajnokságokba tartókkal – ez alig fordul elő...–, az ennél jóval nagyobb tömeget képviselő törökországi idegenlégiósokkal, de mondhatni, bárhová máshová elszegődőkről a büszkeség hangján foglalkozik a média, a Magyarországra szerződők kapcsán szinte kivétel nélkül felbukkannak furcsa felhangok.