Öt órát sikerült spórolni

Mivel a magyar ultrafutó az elvárt 22 óra alatt (egészen pontosan 20:36:11.524-es idővel) teljesítette a Nemea és Olympia közötti 180 kilométeres távot, elviekben lehetősége lesz rá, hogy – az idei szeptemberi verseny után – jövőre is rajthoz álljon a Spartathlonon.

Rutinos magyar ultrafutók álltak rajthoz az idei Olympian Race-en, mégis ön érte el a legjobb eredményt, a második helyen zárt ezen a kemény terepversenyen.
Engem is meglepett az eredményem, hiszen még kezdőnek számítok ebben a műfajban. Az első ultrámat 2015-ben teljesítettem, míg az első kétszáz kilométer feletti versenyem a tavalyi Ultrabalaton volt, szóval nincs még akkora tapasztalatom. Ráadásul most futottam először Görögországban, de nagyon jó benyomásokat szereztem, jó élmény volt ilyen terepen a görög tavaszban versenyezni – mondta Toldi Péter, aki teljesen autodidakta módon kezdett el futni, így ismerte meg az ultrafutás sajátosságait.

Versenyként tekintett a viadalra vagy egy újabb kihívásként?
Nem versenyezni, hanem teljesíteni mentem Görögországba, aztán

amikor a nyolcvannegyedik kilométernél realizáltam, hogy a második helyen állok, versennyé vált számomra ez az ultra,

s igyekeztem tartani a pozíciómat. Előzetesen 25 óra körüli időt vártam magamtól, hogy ebből húsz és fél óra lett, az engem is nagyon feldobott.

Egy másik magyar induló, az Ultra című film rendezője, Simonyi Balázs „horrorképet” posztolt a talpáról a versenyt követően, a köves, kavicsos, murvás terep rendesen ledózerolta a bőrét.

Önnek mi jelentett nehézséget?
Főként az ereszkedések a lejtőkön, azok rendesen megviselték a lábamat, de szerencsére sikerült sérülés nélkül, némi izomlázzal megúszni a versenyt. Az ereszkedések extra fáradtságot jelentenek, pláne a sokadik órában, a sokadik kilométer után. Nem vagyok egy nagy terepultrás, inkább az aszfalton mozgok otthonosabban, de a szeptemberi Spartathlon miatt, amely az első lesz az életemben, több hegyi futást kell beiktatnom a felkészülésembe a Bükkben és a Mátrában. És persze továbbra is fontosak lesznek az erősítő, izomerő-fejlesztő edzések, amelyek során nemcsak a lábra, hanem a törzsre, a hátra és a hasizomra is nagy hangsúlyt kell fektetni.

Éves szinten hány ultrát, hány száz kilométert bír el egészségesen az ember?
Ez egyénfüggő. Én évi öt-hat ultránál nem vállalok többet, és ebből két olyan verseny van, amelyre igazán hegyezni kell magamat, a többi a felkészülést szolgálja.

Nyilván a következő csúcsesemény a szeptemberi Spartathlon lesz. A futás mellett hogyan kell mentálisan készülnie erre a viadalra?
A futásra természetesen futással lehet készülni, de mentálisan is fel kell készülni, hiszen olyan pillanatnyi helyzetek adódnak, amelyekhez azonnal alkalmazkodnia kell az embernek. Nem akarom túlmisztifikálni vagy elbagatellizálni ezt a versenyt, hatalmas megtiszteltetés lesz számomra, hogy én is ott leszek a rajtnál, és igyekszem a lehetőségeimhez mérten a tudásom legjavát adni.