Klein Dávid és a kockázat

Klein Dávid négy nyolcezrest – a Gasherbrum II-t (2003), a Cso-Ojut (2004), a Manaszlut (2015) és az Annapurnát (2016) – mászott meg a tizennégyből, utóbbit ráadásul első (és eddig egyetlen) magyarként. A legtöbbször mégis abban a kontextusban találkozunk Klein nevével, hogy valahonnan visszafordult a csúcs elérése előtt; most például a 8027 méteres Sisapangmáról, amelyre egyébként a szokatlanul nagy vihar miatt az idén senki sem jutott fel, és a kínai hatóságok le is akarják zárni a hegyet a szezonban.

Klein tizennyolc expedícióban vett részt a Himalájában, és akárhogy nézzük, ebből csak négy volt sikeres, ami nem igazán jó arány. Főleg, ha összehasonlítjuk a 2013-ban a Kancsendzöngán elhunyt Erőss Zsolttal, a legsikeresebb magyar magashegyi mászóval, aki az azt megelőző évtizedben szinte mindig a csúcsig jutott valamelyik nyolcezresen – a 8516 méter magas Lhocéra például műlábbal.

Klein Dávid közben kilencszer fordult vissza csak a Mount Everestről, megítélése emiatt vegyes Magyarországon. Kritikusai felróják neki, hogy vagy teljesíthetetlen célokat tűz ki (pl. az Everest oxigén nélküli megmászása), vagy kevés kockázatot vállal. Márpedig a hegymászóknak nem azt a célt kell kitűzniük maguk elé, hogy egészségesen térjenek vissza (persze természetes, hogy mindenki ezt szeretné, de nem ezt kell hangsúlyozni egy himalájai vállalkozás esetében sem), hanem hogy feljussanak a csúcsra.

Ezért nevezik őket hegymászóknak, és nagy igazság, hogy nem lehet méltatni őket csupán azért, mert egészségesen visszatérnek a hegyekből – mert alapvetően nem ez a profi hegymászás célja.

Ez olyan, mintha egy Formula-1-es versenyző azzal kürtölné tele a sajtót a verseny előtt, hogy nem érdekli, hányadik lesz, csak be akar érni a célba.

Másrészről egy expedíció a Himalájában nagyon drága, több millió forintba kerül (utazás, teherhordók, serpák, csúcsengedély), így a csúcssiker elmaradása miatt üzleti szempontból sem tekinthető sikeresnek a vállalkozás. Igaz, hogy a szponzorok elsősorban a reklám miatt állnak a hegymászó mögé – amit meg is kapnak, Klein ugyanis nagyon jól kommunikál –, de a siker vagy a sikertelenség is számít nekik.

Klein Dávidról persze nem lehet az állítani, hogy ne lenne elszánt, és azt sem, hogy ne fektetne bele sok energiát a felkészülésébe. Ráadásul az is igaz, hogy az elmúlt két évben tényleg a rossz időjárás gátolta meg a csúcsra jutásban, tavaly az Everesten és most a Sisapangmán is jó oka volt rá, hogy visszaforduljon.

Ha egyvalami felróható neki, akkor az az, hogy a világ legmagasabb hegyei között ennél tényleg több kockázatvállalás szükséges a siker érdekében. Az emeli ki a mezőnyből az igazán jó hegymászókat, hogy akkor is mernek kockáztatni, amikor egy amatőr mászó nem. Egy profi hegymászó pedig ne úgy gondolkodjon a kockázatvállalásról és a sikerről, mint egy hétköznapi ember.

Fotó: Kalifa Himalája Expedíció 2018