Manchester bokszfőváros, itt vannak a legjobb hangulatú meccsek. A napokban az Olekszandr Uszik–Tony Bellew összecsapáson dolgoztam, de a futás nem maradhatott el.
Sokat voltam már az angol városban, pontosan tudom, hol érdemes futni; ha az Old Traffordtól elindulnék, nagyjából érezném, merre mennyit kellene haladnom, hogy lefussak egy félmaratonit. A stadiont most is megnéztem, miközben tudtam: nem ott, hanem a City arénájában találkozik a város két csapata – még jegyet is kaptam volna rá, de a boksz után haza kellett jönnöm, a derbit már itthon néztem…
Visszatérve a futásra: kitaláltam, hogy egy kicsit lassítok, szükség van egy kis pihenésre, feltöltődésre. Ez nem jelent teljes leállást, csak a mennyiségből, az intenzitásból, a tempóból veszek vissza.
Úgy két-három hete tart ez az időszak, és szerintem ez az év már így telik el. Úgy érzem, ez kell most ahhoz, hogy a tavaszi, jelentősebb célok előtti felkészülésre friss, pihent legyen a szervezetem. Ezért most nyolc, tíz, esetleg tizenkét kilométer elég is egyetlen alkalomra.
A legkisebb fiam, a sok munka, a rengeteg utazás miatt azt éreztem, kissé visszaesett a fizikai állapotom, a pulzusadataim is ezt mutatták, amire most a sebesség csökkentése a megoldás. Hiszem, hogy néha ezt is meg kell adni a szervezetednek, a lábaidnak.
A bokszmeccs előtti futás is amolyan turistamozgás volt. Fotóztam, amit szerettem volna, nem figyeltem árgus szemekkel az időt, csak annyit mentem, amennyi jólesett – a United híres stadionjához is eljutottam, persze nem véletlenül. A munkámat így tiszta fejjel, jó hangulatban végeztem el, és a meccs is rendben lement. Azért ez itt nem mindig történik így… A manchesteri aréna, mint mondtam, sok nagy csatát megélt már, Lennox Lewis, Ricky Hatton és még ezernyi nagy bajnok verekedett, itt – a világ számtalan csarnokában voltam már ökölvívó-gálán, de sehol sincs olyan miliő, mint itt.
Hektoliterszámra fogy a sör, a szurkolók csontrészegen énekelnek, mintha futballmeccsen lennének, és hát igen, megesett már, hogy néhány nem annyira szomjas néző kedvet kapott a bokszhoz. Talán Tyson Fury mérkőzése közben tört ki olyan verekedés a nézőtéren, hogy a bokszolók a ringben meg is álltak, és a kötélre támaszkodva, egymás mellett nézték az önjelölt ,,kollégák” között hirtelen kirobbant bunyót... Ilyen most nem volt, minden rendben ment.
A csökkentett tempójú mozgást Budapesten folytatom.
Berki Krisztiánt és edzőjét is díjazta a Halhatatlanok Klubja
