Kovács István: Három és fél évig ezzel keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni!

„Nekem ’kilencvenkettőben a bronzérem sikerült, és én a bronzérem után nagyon-nagyon elkeseredtem – emlékezett vissza a MOB szerda esti ünnepségén az olimpiai bajnok Kovács István. – Onnantól kezdve körülbelül három és fél évig tényleg ezzel a gondolattal keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni, és ezért meg is tettem mindent. Amikor ez beteljesült, egész pontosan 1996. augusztus legelején, akkor nemcsak egy álom vált valóra, hanem egy élet változott meg. De nemcsak az én életem, hanem az egész családomé, sőt, még azt is lehet mondani, talán a barátaimé is, minden megváltozott körülöttem. Most már valóban harminc éve tart ez az élet. Azóta sem telik el olyan nap – és most meg aztán főleg, hogy a szövetség elnökeként tevékenykedek –, hogy valamilyen kötődésem ne lenne az olimpiához, vagy ne lenne ahhoz, hogy én harminc évvel ezelőtt ezt az olimpiát megnyertem.”