Hat éve annak, hogy kiderült, Maura Ward Parkinson-kóros, amit a diagnózis pillanatában – érthetően – nehezen fogadott el. Az orvosok nyugodt életvitelt ajánlottak neki, de ő másként gondolta: mivel fia nagy utazó, úgy vélte, a kalandozás őt is segítheti a betegség elleni harcában. Tanácsot, ötletet pedig a leginkább autentikus személytől kaphatott, ugyanis fia, Johnny az egyik legismertebb ír blogger, az utazásokról szóló bejegyzései évi másfél millió fontot hoznak neki a konyhára.
Maura belevágott a nagy kalandba, hatvanötödik születésnapját ejtőernyőzéssel ünnepelte a világ másik felén, bejárta Afrikát, Dél-Amerikát és Irakot, hetvenedik születésnapját pedig Japánban üli meg.
S mindezt már nem a fia árnyékában, hanem önállóan hajtja végre.
„Sejtettem, hogy mi a bajom, de amikor kiderült, sokkolt a hír – mesélte. – Két-három hónapig nem szabadultam az önsajnálattól, aztán úgy döntöttem, nem élet ez így. A remegés egyre erősebb ugyan, és a járásom is gyengül – már szükségem van botra –, de ez sem akadályoz meg, hogy világot lássak, és még élvezzem is.”
A legveszélyesebb helyekre, például Afganisztánba, a fiával megy, de nemrég jött haza egy hathetes dél-amerikai túráról, ahol a hegyről motorral repesztett le a halálútnak nevezett ösvényről.
Az, hogy bepakol a hátizsákjába, és reggel indul Örményországba, neki már nem attrakció, mivel az évek során óriási rutinra tett szert: ötven országot járt be, jobbára egyedül.
S ugyanúgy élvezi a kalandokat, mint az elején.
Parkinson-kór ide vagy oda…
„A fél évszázadnak súlya van” – Kásás Tamás ötvenéves
