ÚJ KÖZEGBEN Dombi Tibor dilemmája: újra Frankfurt?

Nem vagyok rocker! Erre kellett rájönnöm… Már régóta tervezzük, hogy elkísérem a barátaimat, Lukács Lacit, Fejest, Sidit, vagyis a Tankcsapdát egy jó kis koncertre, aztán úgy állt össze a program, hogy váratlanul fárasztóbb lett, mint egy húsz kilométeres futás. Úgy alakult, hogy a Vasas stadionavatóján ott lehettem az öregfiúk-válogatottal, aki nem látta, aligha hiszi, hogy még gólt is lőttem – de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy újra találkozhattam a régi csapattársakkal. Jó volt a meccs, utána siettem haza, mert a zenekar Vácról jött Debrecenbe, felvettek engem hajnali kettőkor, és együtt mentünk Torockóra. Este koncert, az persze szuper volt, de megkínáltak a nézők mindennel, és nem illik nemet mondani – arra sem, aminek gyanús a színe…

„Tibikém, Nagyváradról jártunk át a Loki-meccsekre, igyál egyet velünk” – udvariatlanság ezt a kérést visszautasítani, ugye?

Minden bajom volt másnap. Úgy volt, jövünk haza, de Lukácsék bevállaltak másnap egy marosvásárhelyi fellépést, és csak azután indultunk Debrecenbe. A koncert megint szuper volt, végig léggitároztam, abban jó vagyok, a húrt is ki tudom cserélni rajta – szóval, azt akartam mondani, beleshettem egy kicsit egy rockzenekar életébe, és bár eddig is becsültem Lukácsot, hogy ennyi idősen lefutotta a maratoni távot, és sokat edz, most még inkább felnézek rá: ilyen életvitel mellett hogy bírja? Le a kalappal…

Na de hogy a futást se felejtsük. Kiszámoltam a Csupasport kedvéért, ha már itt a 2019-es kihívás: májustól kezdve éppen június végén, 30-án értem el az 500 kilométert, azóta 580-nál járok, de ebben a melegben nagyon nehéz tartani a tervezett tempót!

Amúgy pedig büszke vagyok: Kami, a 13 éves kislányom, aki sok versenyre elkísért, segített, vitte a vizemet, kedvet kapott a sporthoz, és már rajthoz is állt egy ezer méteres viadalon, amelyen harmadik lett!

A hülye apja persze egyből kikereste a neten, mennyi is a 800-as világcsúcs, ehhez tudok viszonyítani (ezt fejből is majdnem tudtam: 1983 óta Jarmila Kratochvilová tartja: 1:53:28), mégis legyen valami célja… Jó, ez csak vicc, nem is erőltetem, hogy fusson, csak nagyon örülök, ha szereti csinálni, és most látszik, hogy ez foglalkoztatja. A Loki ifistái között, megfigyeltem, sem a legjobb zsugás a szívem csücske, hanem az, akin látszik, hogy mindene a futball, és imádja csinálni…

De hol is tartottam? A futás, igen… Nézegetem az őszi maratoni versenyeket, és van egy Frankfurtban – oda visszamennem mégis érdekes lenne, mert ugye hazamegyek mint az Eintracht egykori játékosa –, de van egy Kassán is, annak nagyon jó a híre, sok barátom indul ott. Vonz az is, meglátom, merre indulok.

Futni biztosan, rockturnéra most egy ideig aligha.