Győzelmet hozott a Deseda Ultramaratonon a túlélő üzemmód

– Nagyszerű futással győzött a Deseda Ultramaraton három maratoni távján a hölgyek között. Az aranyérem volt a célja a rajt előtt?
– Csupán az volt, hogy szintidőn belül teljesítsem a távot. Egyrészt nem sokkal a verseny előtt sérüléssel küzdöttem, másrészt a meleg időjárás miatt. A felkészülés során mindent megtettem, sokszor a tűző napon negyven Celsius fokban futottam, esetleg kora reggel vagy késő este. A lelkiismeretes felkészülésnek meglett az eredménye, ugyanis a rajtban remek formában éreztem magam – mondta a Csupasportnak Kondor Boglárka, aki 16:13:11-es idővel győzött a Deseda Ultramaraton három maratoni, 126 kilométeres távján a hölgyek között. 

– Milyen volt a verseny? 
– Jó érzésekkel érkeztem a helyszínre, ugyanis tavaly megnyertem itt a két maratoni távot. A Deseda Ultramaraton nagyon magas színvonalú verseny, a légkör családias, a szervezés pedig abszolút profi. A versenyzők támogatása, segítése, tisztelete és az empátia a legmagasabb szinteken van jelen itt. A Deseda-tó a nyugalom szigete, a napfelkelte csodálatos. Előzetesen a nagy meleg miatt tudtam, hogy a frissítés és a hűtés lesz a kulcs – én is ezekre helyeztem a hangsúlyt már a felkészülés alatt és természetesen a verseny közben is. Éppen ezért a frissítést precízen elterveztem, pontról pontra leírtam, hogy melyik körben mit eszem és iszom. Ami a futást illeti, mivel éjfélkor volt a rajt, az első két maratoni kellemes időjárásban zajlott, egy kicsit még hűvös is volt éjszaka. Szóval, a tervek szerint haladtam, némileg lassultam, de ezzel számoltam is. A harmadik maratonira nagyon meleg lett, ott már túlélő üzemmódba kapcsoltam, de szerencsére így is sikerült elsőként beérnem a célba. 

– A nagy meleg mellett volt bármi más, ami nehézséget jelentett? 
– Az éjféli rajt szokatlan volt számomra. Előtte próbáltam két-három órát aludni, de nem egyszerű éjszaka rajtolni. Pláne egy olyan pályán, amelyen tizennégy kilométeres egy kör, van erdős része, amely nagyon sötét – ráadásul egyedül kellett ott szaladnom. Nekem nem volt biciklis kísérőm, így a fejlámpa fényében kellett megtalálnom a helyes utat. De itt kell megjegyeznem, hogy nem lehetek elég hálás Simon Hajnalkának – köszönöm szépen neki. Ő volt a segítőm, a hűvös éjszaka végig fent volt miattam, napközben pedig a melegben aszalódott a pálya szélén és minden kívánságomat teljesítette. Ha kellett, futott, ha kellett, gyalogolt velem, a verseny után pedig összekapart a romjaimból. Neki is legalább ugyanakkora érdemei vannak ebben a győzelemben, mint nekem. 

– Tekintsünk előre egy kicsit! Milyen céljai vannak a közeljövőben? 
– A Deseda Ultramaratonon akár hat maratonit is le lehet futni, tavaly kettőt, most hármat teljesítettem, így a célom az, hogy jövőre meglegyen a négy. Ebben az évben sokat versenyzem, a következő megmérettetésem a Suhanj6! hatórás éjszakai jótékonysági futás lesz, ami nemcsak azért fontos számomra, mert egy jó ügyet támogatunk, hanem azért is, mert az egyéni futás mellett az MLSZ-es kollégáimmal csapatban is indulok a versenyen. Második éve szervezem a munkahelyemen a közösségi futóeseményeket és nagy öröm számomra, hogy egyre többen és többen veszünk részt a különböző versenyeken.