Maximális koncentrációval a sötétségben

Olyan volt a verseny, amilyet szeretett volna, felülmúlta a várakozásait az ideje, esetleg jobbra számított?
Nagyon élveztem a versenyt, nagyon tetszett! Több alkalommal, tavaly és tavalyelőtt is készültem már a Korinthoszra, a 160 kilométeres táv is tervben volt, de korábban nem jött össze. Örülök, hogy végre ott tudtam lenni, tehát elégedett vagyok.

A kánikulával nem kellett megküzdeniük, de milyen volt az időjárás éjszaka?
Este tizenegykor volt a rajt, kellemes volt az idő és a hőmérséklet. Nincsen egyébként problémám a meleggel sem, tavaly teljes, idén fél távot futottam az Ultra-Tisza-tón, részt vettem már az Ultra-Trail Hungaryn is, ahol terepen versenyeztünk. Szeretek futni akkor is, ha meleg van, ha hűvös, ha esik, ha fúj! A hőmérsékletnek leginkább az időeredményekre van hatása.

Hogyan alakult a verseny, érzett holtpontot a táv során?
Nézőpont kérdése. Körözős versenyen már futottam éjszaka, de A-ból B-be még nem, ezért is volt nagy élmény a Korinthosz. Futottam éjszaka 24 órás versenyen is, de teljesen más, ha mondjuk adott egy egy kilométeres pálya, nem tudsz eltévedni, hiszen az biztonságot ad és nincs is jelentősége a napszaknak. Ami fontos szempont, hogy most akkor versenyeztem, amikor általában aludni szokott az ember.

A nagy újdonság miatt végig koncentrálnom kellett arra, hol vezet az útvonal, figyelni a felfestett jelzéseket, hogy ne tévedjek el, és arra is, hogy ne álmosodjak bele a versenyzésbe, ne kalandozzanak el a gondolataim és tartsam a tempót.

Holtpont futás közben bármikor lehet, ezeket ki tudtam zárni a koncentrációval. A hosszú futások során kulcskérdés a frissítés, a gyomrom ugyan rossz volt, de ez szinte mindenkinél jellemző nehézség, felül kell rajta emelkedni. Szerencsére az út során ahogy jöttek a frissítőpontok és szurkoltak az emberek, csökkent a félelmem. Gratulálok mind a 160, mind a 80 kilométeres táv versenyzőinek, és köszönöm, hogy ott lehettem.

Miként élte meg, hogy mire kirobbanó motivációval belevágott volna a versenyzésbe idén, le kellett állni?
A futást nem a versenyzéshez kötöm. Abból a szempontból éppen jól jött ki a nyári időszak, hogy a teljesítménykényszert ki lehetett zárni, jól meg lehetett szervezni a naptárat, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen a feladat. A motiváció valóban nagyon megvolt, de nem okozott volna törést, ha nincsenek versenyek, futottam volna egyébként is.

Tavasszal látszódott, hogy a nagyobb erőpróbákat valószínűleg megtartják, az edzéseket lehetett ehhez igazítani.

Sikerül már fejlődnie azon a téren, hogy tudatos sportoló váljon önből?
Minél többet futok és kerülök új szituációkba, annál többet próbálok tanulni és tudatos lenni, de a fejlődési út folyamatos, mert az újdonságok sok mindent megmutatnak, hogy mire lehetne még készülni. Az alapdolgokat betartom, de még sok az elsajátítanivaló, főleg a hosszabb távokon.

A Korinthosz utáni napon egyből vállalkozott egy kis mozgásra?
Igen, vasárnap estére néhány regeneráló kilométert terveztem a Városligetbe. A hosszú futások után ajánlatos megmozgatni az izmokat, kívánja ezt a test. Azért nem futottam le a maratonit…

Mik a céljai az év hátralévő időszakában?
A szeptember közepi száz kilométeres országos bajnokságot tervezgetem, ám a helyzetet a vírus is befolyásolja, nem tudhatjuk, milyen viadalok lesznek megrendezve az ősszel. Addig is futok, mert ahogy előzőleg is említettem, azt nagyon szeretek!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!