Vízválasztó hat kilométer

Az augusztus végi Wizz Air Budapest félmaratonira felkészülés második, viszontagságokkal teli hete után úgy éreztem, nincs mese, a harmadikban ideje belecsapni a lecsóba. Az edzéseimet eddig mindig a futás és a gyaloglás keverékére építettem fel, először 2, később 3 majd 4 perc futást szakítottam meg egyperces sétákkal, de ennek véget vetettem, és úgy döntöttem, megnéznem, mekkora távot tudok kényelmesen, megállás nélkül lefutni. A próbának a korábbi években jól bejáratott Rákos-patak mentén húzódó sétaútvonalat választottam, amelyen régebben is teljesítettem 6 kilométeres szakaszaimat.

Ahogy a fenti képen látható adatokból kitűnik, saját magamhoz mérten jó tempóban kezdtem neki a futásnak, a tempó viszont az idő múlásával lassult. A hatodik kilométert 40 másodperccel lassabban teljesítettem, mint az elsőt, a 6:59-es átlag viszont nagyjából az, amire előre számítottam.

Hogy milyen érzés minimális felkészüléssel lefutni 6 kilométert? Számomra mindig elkezdeni a legnehezebb, és ahogyan vártam, ezúttal is az első kilométer „fájt” a legjobban. Azt már korábban is megfigyeltem, hogy kell egy kis idő, amíg bemelegszem és elérem az üzemi hőfokot, viszont ha beállok egy tempóra, nincsen különösebb gondom, legalábbis amíg ki nem fulladok.

Érdekes módon, ezúttal nem fulladtam ki.

Biztos vagyok benne, ha egy gyakorlott hobbifutó ránéz a fenti számokra, jókat mosolyog magában, de ahhoz képest, hogy ez volt az első séta nélküli edzésem 3-4 év óta, úgy ítéltem meg, hogy teljesen rendben van. Azt természetesen éreztem, hogy fáradok, de mentálisan rendben voltam, igyekeztem elmélyedni a gondolataimban, és úgy tenni, mintha a futás csak amolyan melléktevékenység lenne. Ez időnként működik, amíg különböző dolgok járnak a fejemben vagy próbálok megoldást találni egy-egy problémára, észrevétlenül szedem a lábam, és hagyom magam mögött a métereket.

Az adatokból a tempó mellett a pulzust is érdemes nézni, és a 162-es átlagos pulzusszám egyértelműen magas. Persze mindez egyáltalán nem meglepő, figyelembe véve, hogy három hete kezdtem el futóedzéseket végezni, de hosszú távon jóval lejjebb kell szorítani, hogy futás közben ne fulladjak ki, és végig tartani tudjak egy jó tempót. Újabb lépcsőfoknak azonban ezek a számok is megteszik, a következő héten valószínűleg marad a 6 kilométeres táv, remélhetőleg alacsonyabb pulzussal, augusztus elején pedig a tervek szerint ráfordulok a 8-10 kilométerre.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!